Tragédia Diósgyőrött (Vályi Péter balesete, 1. rész)

Az idősebb olvasók valószínűleg hallottak erről a nagy visszhangot kiváltó tragédiáról. Vályi Péter korábbi pénzügyminiszter, a minisztertanács elnökhelyettese 1973 őszén történt tragikus balesete évekig beszédtéma volt a magyar közéletben. Összeesküvéselméletek születtek, de a balesetet még olykor két, egymás mellett álló szemtanú is másképp mondta el. Megpróbáltam utánajárni a történteknek, és több forrásból, több szemszögből megvizsgálni. Aki még nem hallott az esetről, annak érdekes és egyben tragikus lesz a történet, és aki hallott róla, talán annak is tudok új információkkal szolgálni. Az írásomhoz az Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben második részének Vályi Péter balesete az LKM-ben című fejezete szolgált bővebb információval.

Vályi Péter nem volt az a szokványos kommunista párttag. Művelt ember volt, és a párt reform kommunista részéhez tartozott. Ez a csoport gyakran került szembe a párt konzervatív részével, amely nem akarta elfogadni a megújulást, a haladás útját. Tehát Vályi Péter az Észak-magyarországi Idegenforgalmi Intézőbizottság elnöke volt, és a testület 1973. szeptember 17-én tartandó ülésén kívánt részt venni. Azonban már hamarabb, szeptember 14-én megérkezett a városunkba, és a Répáshután található Pénzpataki Vadászházban foglalta el szállásukat a feleségével. 

Énekes Sándor volt a Lenin Kohászati Művek akkori igazgatója, akinek szándéka volt a kohászat korszerűsítése, és modernebb, korszerűbb eszközöket akart igénybe venni a termelés során. Az acélgyártás még a Siemens-Martin-kemencés eljárással történt, ami már elavult volt, nyugaton akkor már az LD-konverteres, modern módszert alkalmazták. 

Énekes arról akarta meggyőzni Vályit, hogy ez a modern eljárás sokat lendítene az acélgyártás termelékenységén. Azt még tudnunk kell, hogy a beruházás óriási összeget emésztett volna fel, ráadásul a gépeket nyugatról kellett volna behozni, ami a párt konzervatív oldala számára akkoriban tabunak számított. 

A megyei tanács elnöke, dr. Ladányi József még szeptember 14-én felkereste Vályit a Vadászházban, és felajánlotta neki a gyárlátogatás lehetőségét, amit Vályi el is fogadott. A péntek este azonban jócskán elhúzódott - illetve hajnalban egy közös vadászaton is részt vettek az elvtársak -, az általuk úgy gyűlölt horthysta rendszer kapitalistáit követve. Azonban délelőtt 10 órakor már a Lenin Kohászati Művek területén voltak, és elkezdődött a látogatás. 11 óráig tartott az értekezlet, majd elindultak megtekinteni a termelést. 11:30-kor érkeztek meg a martinkemencékhez. 

A gyáregység vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az általuk választott útvonal veszélyes, de ez nem zavarta a delegációt. Az öntőgödrökből ekkor 700 Celsius-fokos meleg levegő áradt kifelé. Az ötös számú kemence kirakodását végezték éppen. Érdekesség, hogy ha működött az üzem, nem engedték a látogatókat be erre a részre, pontosan annak veszélyessége miatt. Ráadásul a delegáció nem a szokványos helyről, a pódiumról figyelte a termelést, hanem közvetlenül a gödrök mellett haladt el. Csaknem fél órával a látogatás megkezdése után be is következett a tragédia. 

,,A baleset pillanatában a delegáció tagjai közül 3 fő /Dr. Vályi Péter, Dr. Énekes Sándor, Dr. Ladányi József elvtársak/ egy kb. 200x110 cm-es területen tartózkodtak, melynek talaja salakos, egyenetlen volt. Északra volt az öntőgödör, melyből 700-750 Celsius fokos hőség sugárzott ki, keleten a VI-os számú S-M Kemence fenékjavítási munkálatai következtében a csapó nyíláson tüzes salak és szikraeső vágódott ki, egészen az öntőgödörig, délen a MÁV vasúti kocsi volt, nyugati irányba pedig a félportál-daru indult el kelet felé."

(Darázs Richárd-Majzik Péter: Vályi Péter balesete, Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. (Miskolc, 2014, Észak-Keleti Átjáró Egyesület) - Vályi Péter balesete az LKM-ben, 158.)

,,Vályi Péter nagyjából 10-15 centiméterre állt meg a gödör szélétől, tőle közel ilyen távolságban helyezkedett el Énekes Sándor. Tekintetükkel a kemencében folyó munkálatokat figyelték, melynek dolgozói továbbra sem kaptak információt a vendégek jelenlétéről. Ekkor a munkálatok során a rutinműveletnek számító kifúvatás következett, mely során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolították el. Ez a folyamat óriási szikraesőt hozott, mely a kívülállók számára váratlan hanghatással is járt; illetve az egyébként is magas hőmérsékletet nagyjából 110 Celsius fokra melegítette. 

A következő néhány pillanat történéseire vonatkozó beszámolók kétféle mozdulatsort írnak le. A Borsod Megyei Rendőrfőkapitányság által lefolytatott nyomozásból úgy tűnik, hogy ,,dr. Énekes Sándor a vagon mellől felső testtel előredőlve, mintha megbotlott volna, rádőlt Vályi elvtársra, majd mindketten beleestek az öntőgödör tüzes kokillái közé."

(Fábián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014., 1. szám, 119-127.)

A politikai bizottság részére készített jelentésben azonban más állt.

,,(Vályi Péter) Feltehetően az említett hatásoktól hátrafelé billenve, merev testtel az öntőgödör felé dőlt. Dr. Énekes Sándor észlelve a dőlést, reflexszeűen utána nyúlt. Megmarkolta mindkét karját. Miután mindketten kimozdultak akkor az egyensúlyi helyzetükből, együtt estek a gödörbe (...). 

Ezen egymásnak talán ellentmondó tanúvallomások fényében, nem lehet maximálisan rekonstruálni az esetet, de az idegenkezűséget majdnem teljes bizonyossággal ki lehet zárni."

(Fábián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014, 1. szám, 119-127.)

(Folytatjuk)