Református óvodát avattak Szerencsen

Az óvodások műsora és Ráczné Váradi Éva, a Szerencsi Rákóczi Zsigmond Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójának köszöntője után Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet Szerencsen, a Gyöngyszem Református Óvoda átadó ünnepségén.

„Gyerekként azt hallottuk, hogy az óvoda az első fontos állomás az élet színpadán. A legelső persze a család, de a gyermeki élet kezdetének az óvoda is elengedhetetlen mérföldköve. Hogy kősziklára építsék az életüket, ne homokra, lényeges, hogy milyen alapokra építkeznek. Hogy életük háza álljon, ne dőljön össze. Legyen színtere az óvoda annak, hogy lelkük, szívük szilárd alapokra építkezzen” – mondta a zsinat lelkész alelnöke.

A térség országgyűlési képviselője, Dr. Koncz Zsófia miniszterhelyettes személyes élménnyel kezdte ünnepi beszédét.

„Szerencsiként ezen a területen jártam óvodába, mely akkor még szemben, a Zeneiskola mellett állt. Aztán pedig mellette végeztem az általánost, ahol édesapám tanított. Nekem nagyon sokat adott mindkét intézmény, az óvónők, a tanárok, a közösség.”

Dr. Koncz Zsófia tolmácsolta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szavait, aki nem tudott jelen lenni az avatón, de másfél évvel ezelőtt ott volt a városban az alapkőletételen:„Ez az intézmény, mely a református egyház országos óvodaprogramjának keretében létesült, 575 millió forintból valósult meg, a magyar kormány támogatásával. Háromszor annyi településen van ma bölcsőde az országban, mint 2010-ben.”

Az országgyűlési képviselő azt kívánta az ide járó ovisoknak, hogy érezzék annyira jól magukat itt, ahogy ő tette annak idején.

Szükség van a hitre

Rácsok András, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöki titkára arra emlékezett vissza, hogy a műszaki ellenőrrel együtt ő volt az első a telken, s az ott „lakóval” – egy hajléktalannal – „tárgyaltak”, nehogy „bekapcsolódjon” az építkezésbe. „A fiam óvodájában, a hittanórán közösen imádkoztunk volna a gyerekekkel. De mielőtt megszólalhattam volna, az első gyermek elkezdett imádkozni. Aztán sorban elmondták a saját imádságukat. Hangsúlyozom, négyévesekről van szó. És a legtöbben a szüleikért imádkoztak...” – emelte ki a titkár.

Nyíri Tibor, Szerencs polgármestere egy régi magyar filmidézetet átköltve azt mondta: „kérek engedélyt örülni”.

„Minek is örülhet egy polgármester, szerencsi lakos? Örülök annak, hogy az önkormányzati óvoda mellé református is létesült. Az első néhány év meghatározza, milyen lesz a jövő nemzedéke. Reményteljes, hogy az óvodákkal biztosított, jó kezekben vannak a legkisebbek. Az ember életének minden pillanatában szükség van a hitre, hogy tudjuk, a jó Istenre bármikor számíthatunk” – sorolta a városvezető.
Szerencs református lelkipásztora, Balázs Pál a gyülekezet szemszögéből azzal zárta a beszédek sorát, hogy az óvoda, iskola és az idősek otthona egy Isten által idehelyezett Szentháromság. 

„Így van jövőnk, közösségünkkel együtt” tette hozzá.