Zöld oázis: egy fenyőkert az avasi lakótelep közepén

Sokan ismerhetik az avasi arborétumot az Aulich Lajos és a Perczel Mór utca között: zöld oázis az avasi lakótelep közepén. Egyre többen látogatják, de kevesen tudják, hogy dr. Adorján Imre főorvos hozta létre az 1990-es évek elején. És bár önkormányzati tulajdonban van, de a működtető Avasi Arborétumért Alapítvány elnöke nem más, mint a kert megalkotójának unokája, Adorján Eszter okleveles természetvédelmi mérnök.

Mekkora területről van szó?

Hat hektáros, ebből a lombosfa- és cserjegyűjtemény - ami a Perczel Mór utcára nyílik - 4 és fél hektárnyi, egy utcával lejjebb van a fenyőkert, ami másfél hektáros, a teljes gyűjteményes kert megálmodója és létrehozója volt a nagyapám.

Főorvosként hogyan kezd el valaki növényekkel foglalkozni?

Nagyapával legtöbbször a természetben találkoztam. Nagy hobbi volt ez az életében. Mai napig nem tudom, hogy volt erre ideje. A kertészkedést nagyrészt a nyugdíj után csinálta, de volt magánrendelése is, és a teljes arborétum mellett volt még egy gyümölcsöskertje, szilvása, szőlőültetvénye, méhészete, bort is készített. Mindemellett a dohányzás ellen is fellépett, egy dohányzás elleni ligának, közösségnek is az elnöke volt. Abszolút odafigyelt az egészséges életmódra,  környezetvédelemre, valószínű, ez valahogy átragadt rám is, nemhiába természetvédelmi mérnökként végeztem az egyetemen.

Az arborétum területe a családé volt? 

A fenyőkert és a teljes avasi arborétum önkormányzati terület a mai napig, úgy tudom, akkor is azt volt, még nem éltem, amikor 1991-92-ben megnyitotta a fenyőkert a kapuit a nyilvánosságnak. Amióta nagypapa gondozta, azóta az Avasi Arborétumért Alapítvány a hivatalos használója a területnek, de a gyakorlatban – ennek több mint 30 éve – a mi családunk gondozza. Nagypapám, amíg el nem hunyt, apukámmal közösen, utána apukám vette át ezt a feladatot és az elnökségi pozíciót, aztán az ő váratlan halála után engem ért a megtiszteltetés.

Természetvédelmi szakmérnök. Készült erre a feladatra? 

Őszintén szólva nem az arborétum miatt kezdtem ezt a hivatást, hanem maga ez a szép szakma vonzott. Nem bántam meg a választásom. De előbb szereztem a diplomám, minthogy elkezdtem volna a munkát az arborétumnál. Amikor apukám volt az elnök, már pedzegettem neki, hogy egyszer a jövőben jó lenne, ha betanítana engem is ezekre a feladatokra és az elnökségre, de ő  akkor még úgy érezte, hogy aktív, szeretné csinálni, majd váratlanul hunyt el. Nem volt könnyű a semmilyen háttértudással átvenni a teljes alapítványt, a családom nélkül nem is sikerült volna. Együtt, közösen csináljuk.

Térjünk vissza a kezdetekre. Mi volt nagypapája terve: hogyan kezdte megalkotni a kertet?

Nekem csak fotóim maradtak a kezdetekről, meg amit régebben a család mesélt. Valószínű, nagypapám szerette volna ezt a területet a későbbi beépítésektől megóvni, szerintem az ő áldozatos munkája nélkül most valamilyen lakó-, irodaház, vagy áruház lenne a kert helyén. Nyilván neki is voltak kapcsolatai más botanikus kertekkel, valamint cserebere-programokban vett részt, külföldi utazások során magánszemélyek, önkéntesek segítettek neki. Biztos, hogy az volt a célja, hogy megmaradjon a kert az utókornak, mert halála előtt egy-két évvel azt is kijárta, hogy természetvédelmi területté nyilvánítsák az arborétumot. 2005-ben hunyt el. Az ő szemléletét szeretném továbbvinni, első körben a természetközeliséget, a növény- és az állatvilág védelmét, valamint fontos számunkra a turizmus is.

Milyen növényeket találhat a látogató a fenyőkertben?

Zömmel nyitvatermő fajok, fajták, és egészen speciális változatok is vannak: körülbelül 600 fajnak, fajtának ezer egyede. A teljesség igénye nélkül a fenyőfélékből nagyon sokféle: tiszafák, borókák, ciprusok, cédrusok, álciprusok a világ minden tájáról: vannak, amik Amerikából, Ázsiából, különböző tengerpartokról érkeztek. Abban az időben, amikor nem volt kiterjedt internethálózat, nem lehetett könnyű ennyiféle fajt beszerezni, de mégis meg lehetett oldani, nagyapám az élő példa rá.

Mik a legkülönlegesebbek?

Az óriás hegyi mamutfenyő, ami Kaliforniából származik, két példányunk van belőle. Vannak jeffrey fenyők, szintén Amerikából, és bár általános, ismertebb a cukorsüvegfenyő, de 30 év alatt olyan nagyok lettek, hogy rácsodálkoznak az emberek.

Sokat cikkeznek arról, hogy a környezetváltozás épp a fenyőket, fenyőféléket viseli meg. Érinti ez az avasi arborétumot is?

Sajnos igen, országos méretű a probléma. A legjobban a tuják, a hamis ciprusok érintettek, a lucfenyők is nehezen bírják, és sajnos egy-két nagyon különleges fajunk is, például a mexikói fehér fenyő. Azt ki is kellett vágni, olyan szinten elpusztult. Ez egy nagyon összetett probléma, mindemellett nagyon rövid idő alatt olyan mértékű az állapotromlás, hogy ha lenne is rá ellenszer, akkor sem lenne időnk beavatkozni. Kérdeztem már tőlem nagyobb szakembereket is, hogy mi a teendő, sajnos nincs rá megoldás. Ki kell vezetni minél hamarabb az állományból az elpusztult, elszáradt, fertőzött egyedeket, azon kívül mást nem nagyon tudunk tenni, de nyilván ezt is mérlegelni kell. Ami tavasszal, nyáron kezd el betegedni, azt költési szezonban, amikor az élővilág éled, amikor az állatvilág aktív, nem vághatjuk ki. Meg kell várni az ősz végét, vagy a tavasz nagyon elejét. Nálunk is tavasz előtt volt egy nagyobb állományritkítás, 19 fát kellett kivágnunk fájó szívvel, és már most látok legalább tíz egyedet, amit már ki lehetne.

Hogyan lehet majd változtatni az állományon?

Olyan fajokat kell telepíteni a helyükre, amik bírják: a douglas fenyő, a hemlock fenyő, egy atlasz cédrus jól bírja, vagy a futóborókák, amik szinte már benövik a környezetüket. Nyilván ez a sokszínűség rovására megy majd, mert ennek a kertnek az a különlegessége, hogy nagyon sokféle faj, egészen speciális nemesítések is vannak nálunk. De nem tudunk mit tenni, alkalmazkodnunk kell.

A növények mellett nagyon sokféle állat is van a kertben. Mond néhány különlegességet?

Igyekszem egy rovar- és madárbarát arborétumot fejleszteni. Beporzóbarát kertet szeretnék. A fűkaszálást is úgy intézzük, hogy mindig maradjanak vadvirágok, és hálistennek van is rá úgymond érdeklődés, mert rengeteg vadméhünk, poszméhünk, különböző lepkefajok vannak nálunk. Madarak is nagyon nagy számban, például szajkó, szén-, barát-, fenyves- és kékcinege, van fekete- és énekes rigónk: a költési helyüket madárodúk kihelyezésével, madáritatóval, télen madáretetéssel próbáljuk segíteni. Szeretnénk a jövőben denevér odúkat is kihelyezni, és odúkat nagyobb madaraknak, baglyoknak.

Az utóbbi időben egyre több programot kínál az arborétum. Tudatosan próbálják népszerűsíteni? 

Évről évre fejlődik ilyen téren is a fenyőkert, élvezem ezt a fajta feladatot. Nagypapám idejében ez nem volt ilyen könnyű, apukám annyira nem foglalkozott a közösségi oldalakkal, én viszont szeretek programokat, rendezvényeket szervezni. Szeretem, ha van nyüzsgés a kertben, bár a fő irányvonal továbra is az, hogy ha valaki idejön, ne tömegben érezze magát, hanem ki tudjon szakadni a mindennapokból. Nagy lehetőség, hogy nem kell kilométereket utazni, hogy egy csendes helyen találjuk magunkat: az avasi lakótelepen élők például 5-10 perc séta alatt itt lehetnek. Jönnek is szerencsére, soha ennyi gyerekcsoportunk nem volt, mint idén nyáron. A csoportos látogatásokon túl igyekszünk minden évszakban egy-egy nagyobb rendezvényt is szervezni, volt például fenyővirágzás idején, vagy épp a nyárbúcsúztató. Idén először borkóstolással egybekötött arborétumi sétát is szerveztünk, nagyon jók voltak a visszajelzések. Olyan jó lenne, ha télen esne a hó, mert akkor olyanok vagyunk, mint egy kis meseerdő.

A belépés díjmentes az arborétumba. Miből tudják fenntartani, fejleszteni? 

Azt szoktam mondani, hogy mindenkinek kell egy költséges hobbi. Korábban kaptunk az önkormányzattól éves támogatást, most nekik is szűkösek az anyagi lehetőségeik, így ezt nem tudták biztosítani. Nincs nagy költségvetésünk, nincs nagy bevételünk. Amit mi tudunk alapítványként szerezni, az az adók 1 százaléka, egyéb támogatások, indulunk minipályázatokon.  Társadalmi munkában végezzük ezt,  mindent, amit kapunk, a fenyőkertre fordítjuk. Apránként, lépésekben próbáljuk fejlesztgetni a kertet. A rovar- és madárbarát oldal mellett szeretném a gyerekbarát oldalt is: egy homokozót, lipityókát akár, hogy a gyerekek azon kívül, hogy tobozokat gyűjtenek és rohangálhatnak, játszhassanak is.

Volt-e a nagypapának kedvenc növénye? 

Az összeset imádta. Van egy tuja, amit a tiszteletére elneveztek róla, az szerencsére a mai napig megvan.

És önnek?

Nekem nincs külön kedvencem, inkább kedvenc helyeim vannak. Jó kis zegzugos helyek a fák között, amióta az eszünket tudjuk, odabújtunk, ott ücsörögtünk a padokon a nővéremmel. Az egész fenyőkertnek nagyon jó a hangulata, az atmoszférája, és ezt nem csak elfogultságból mondom. Én az egész fenyőkertet úgy ahogy van, szeretem.