Az Avasi református temető legendás miskolci családok nyughelye. Talál köztük ismerős nevet?

Az Avasi református temető gyönyörű környezetben fekszik az Avas hegy oldalában. Valószínűleg már a középkortól használják, bár erre írásos bizonyíték, ennek írásos nyoma nincsen. Ez az írásom a Dobrossy István által szerkesztett A miskolci Avas című könyv alapján készült elsősorban. Dátummal ellátott sírkövek már csak a 18. századtól kezdődően láthatóak. A legrégebbi sírkövekről, síremlékekről a temetői utakat szegélyezve sorban olvashatjuk a még látható feliratokat. Sok egyedi síremlék található a temetőben, amely Miskolc legrégebbi sírkertje. A harmincas években merült fel először műemlékké nyilvánítása. 

(Dobrossy István [szerk.]: A miskolci Avas, 200. oldal) 

A sírok között járkálva 2-300 évesekre is bukkanhatunk... 1920-ban a temetést beszüntették egy időre, fel akarták számolni a területet. Ekkor írták le, hogy a legrégebbi sír Bakos Balázsé, akinek homokkő sírkövén még olvasható volt az 1642-es évszám. Sajnos ma már nem azonosítható a síremlék. 

Dr. Gyulai Éva muzeológus, történész szerint is a kezdetektől temetkezési helyként használták az avasi templom körüli területet. 

(Dobrossy István [szerk.]: Miskolc története III/1, 92.) 

Több történész állítja, hogy az első egyházi intézmény az Avason a Szent György-kápolna volt, melynek nyomait máig nem találták meg. (A közelmúltban is találtak „valamit”, még az is lehetséges, hogy a kápolnát, illetve annak maradványait.) Ha ez így van, lehetséges, hogy oda is temetkeztek eleink. Az Avas-tetőn is találtak sírokat a régészek, ahogy a Mélyvölgy utcán is a Kisavason, de kiterjedt temetkezési helyet nem. A kápolna amúgy is messze lett volna lakott helytől egy hegytetőn, ráadásul egy szőlőültetvény mellett – ami azért szakrális célokra nem túl ideális –, ezért az ide tömegesen való temetkezést el is vetették. (Egy új, nagyon izgalmas elmélet szerint akár az Avas tetején is lehetett egy kisebb település.) Akárhogy is történtek az események, akármilyen meglepetést tartogat még számunkra a múlt, az 1526 előtti időkről nincsen információnk az Avasi temetővel kapcsolatban. Tegyük azért hozzá azt, hogy nagyon sok egyéb intézményről sem, tehát ez nem azt jelenti, hogy nem is működött korábban. A templomban a legrégebbi sír 1488/89-ből való – még a katolikus időkből –, Miskolczi Ambrusné Illavölgyi Katalinnak és fiának, Miskolczi Istvánnak állítottak emléket. Érdekesség, hogy az 1707. évi ónodi országgyűlésen Rákóczi ellen lázadásra buzdító és ott lekaszabolt Okolicsányi Kristóf és Rakovszky Menyhért Túróc vármegyei követek is itt vannak elhantolva a legenda és Miskolczy Simon János levéltáros-történész szerint.

Ha a sírkertből a Latabár-kripta felé megyünk ki, nem messze a kijárattól találjuk a Szent Márton pihenőhelyet, ahonnan csodálatos kilátás nyílik Miskolcra. 

Nevezetes síremlékek a temetőben: 

• Apostol Pál (1787–1860) evangélikus püspök 

• Butykay József (1828–1900) 1848-as tüzér főhadnagy 

• Csöglei Tóth Lajos (kb. 1800–1852) nyomdász 

• Diószeghy család (19–20. század), társadalmi elit 

• Horváth Lajos (1824–1911) jogász, országgyűlési képviselő, Miskolc díszpolgára 

• Jost család (19. század), cukrász-iparos

 • Kun Miklós (1812–1875) 1848-as nemzetőr hadnagy, főbíró 

• Latabár-Schabinszky család (19. század), fotó- és színművészet 

• Marjalaki Kiss család (19–20. század), tanár, történész, fordító

 • Palóczy László (1783–1861) politikus, országgyűlési képviselő 

• Soltész Nagy és Tarnay család (19–20. század), társadalmi elit

• Szathmáry Paksi József (1763–1848) püspök 

• Szemere család (19–20. század), miskolci politikusok

• Szrogh Sámuel (1763–1829) táblabíró, író 

• Váncza család (19–20. század), társadalmi elit 

• Zsarnay Lajos (1802–1866) püspök, akadémikus 

Legendás miskolci családok fekszenek a sírkertben. Az országosan ismert és elismert politikusok, Palóczy László, Horváth Lajos és Szemere Bertalan, a színészdinasztia-alapító Latabár Endre, a híres történész, Marjalaki Kiss Lajos vagy a városépítő polgármesterünk, Soltész Nagy Kálmán. 

Amikor az avasi református templomban voltam, megtudtam azt is, hogy a 70-es években még a temető elbontása is felmerült. A helyére lakótelepet építettek volna. 2010-ben a temető egyszerű drótkerítését részben beton-, részben faelemekre cserélték. A tervezője Rudolf Mihály volt, a beruházáshoz uniós forrásokat is felhasználtak. Ha az ember csak egyszerű sétára indul a történelmi Avason, érzi, hogy itt minden fában, fűben, macskakőben, síremlékben, kis pincében a történelem, a hely szelleme lakik. Nagy kár, hogy így eltékozoljuk ezt azt egyedi adottságot. A híres Házsongárdi temető hasonló környezetben, hasonló adottságokkal rendelkezik, csak nagyobb léptékben. Annak csodájára járnak, ezt jelenleg inkább elkerülik. A védett sírok az enyészet felé haladnak, szemét, drogosok, hajléktalanok táborhelye a temető. Sem a református egyház, sem a város nem tesz semmit a jobb sorsra érdemes sírkert érdekében.

Reméljük, hogy a történelmi Avas rendbetételét célzó nagyprojekt a temetőre is jótékony hatással lesz.