Az újonnan felújított várak rengeteg turistát vonzanak

Első említése a 12. századból való. 

„Legvalószínűbb azonban, hogy már az avarok építettek ide egy földvárat. Egy írás szerint Árpád vezér Bors vezér atyjának adott egy hatalmas területet: a Sajótól a Tiszáig, ahol már volt egy vár, amit Győrnek neveztek. A várhegy tövében paleolit tárgyakra bukkantak a régészek, tehát nagy múltra tekint vissza Diósgyőr története. Maga a szó Anonymusnál fordult elő először: Geurunak nevezte, később lett Nagygyőr, majd Diósgyőr. Ez utóbbit a 14. században említették először. Érdekesség, hogy Rákóczi is leírta így naplójában akkor, amikor itt tartózkodott. Szendrei János, Miskolc monográfusa és helytörténésze írta, hogy a pálos rend remetéi rengeteg diófát ültettek, erről kapta a nevét. Címerében Szűz Mária a kis Jézust tartja kezében, fején a Szent Korona, körülöttük pedig két pálmafa. 1928-ig diófa volt mellettük, a pálmafa azonban a pálos rend szimbóluma, így végül ezt kapta” – mondta Reiman Zoltán. A Bors nemzetség egyik tagja egy ellenkirályt támogatott a regnáló II. Istvánnal szemben, ezért az elvette a várat tőle, így került Diósgyőr királyi tulajdonba. 

„A tatárjárás következményeként a vár elpusztult. Mikor IV. Béla király menekült a tatárok elől, Ernye bán adott neki friss lovat, ezért később ő lett a birtokosa a lerombolt várnak. Ekkor épült már kőből a fa helyett. Fia, István nádor pompaszerető ember volt, így ebben a korban a Diósgyőri vár vetekedett Visegráddal. 1304-ben a középkor egyik legnagyobb esküvőjét tartotta meg itt fiának, Jánosnak. Gyermekei azonban apjuk halála után rosszul döntöttek, mikor a király ellenlábasát támogatták, ezért Károly Róbert kivégezte őket, és a várat Debreceni Dózsának adta. Az ő unokája a 14. század legnagyobb családjának, a Szécsi családnak az egyik tagjához ment feleségül, így övék lett a vár. 

Az 1300-as évektől újra királyi tulajdon lett, mégpedig Anjou I. Nagy Lajosé, ő lényegében innen irányította mindkét királyságát, a magyart és a lengyelt is. Ekkor került az uradalomhoz Miskolc mezővárosa” – mondta, majd hozzátette, érdekes, hogy ma meg Diósgyőr tartozik Miskolchoz. Megfordult a viszony. 

A múlt és a jövő

Reiman Zoltán úgy nyilatkozott, szeretné, ha a vár fel lenne újítva, de nem tudja, mennyit veszít majd történelmi hitelességéből. 

„Az viszont tény, hogy rengeteg turistát vonzanak az újonnan felújított várak. Nekem sem jelentenek sokat a romok. Most azonban a legrosszabb állapotában van, hogy félkész. Pedig nagyon szeretem, ez ugyanaz, mint a miskolciság érzése. Fantasztikusak voltak a koncertek, vagy emlékszem gyönyörű fáklyás felvonulásra, amin a Diósgyőri Gimnázium végzős diákjai vettek részt. Van egy olyan aurája, ami nincs meg máshol, ez különleges élményt ad. Diósgyőrben nagyon szeretik az emberek a vár utcáját, szerették a Tündérkertet, ami jelen pillanatban már nincs, a strandot, ami rettentő hideg vízű volt, de csodálatos környezetben töltődhetett fel az ember, valamint a Lovagi Tornák Terét, amit nem használnak ki. Szerintem annak idején, a középkorban csak meleg időben voltak lovagi tornák, de ha már meghirdették, akkor produkálniuk kellett valamit a lovagoknak. Vegyesek az érzéseim tehát ezekkel kapcsolatban, szerintem inkább nosztalgikus érzésük van az embereknek például a strandot illetően. Egy azonban biztos: meg kell óvnunk értékeinket, vigyáznunk kell rájuk” – zárta gondolatait az amatőr helytörténész.