Miskolc harca egy felsőoktatási intézményért

A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Miskolcra költöztetése már 1906-1921 között foglalkoztatta a város közvéleményét és vezető testületét. Az iskola áthelyezésének ötlete a bányák várható kimerülése miatt vetődött fel. Először Kassa volt a kiszemelt új helyszín, a végén azonban Sopronba került a főiskola. A város egy álommal lett szegényebb ekkor.

,,A város vezetőinek erős kultúrértékére és európai látókörére vall, hogy valahányszor egy-egy új egyetem, vagy főiskola felállítása, vagy áthelyezése, különösen a legutóbbi évtizedben szóba került, Miskolc minden egyes alkalommal ott állt a küzdők soraiban, igényét hangoztatta, jussát kidomborítani igyekezett, s a legnagyobb mérvű áldozatkézség szándékát mutatta fel." - írta Bruckner Győző.

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999, Stehlik Ágnes) 177.)

Trianon után Miskolc gazdasági, bányászati és ipari jelentősége megnőtt. A tervek szerint az egyetem látta volna el szakemberekkel a különböző ágazatokat, így kapcsolódott össze az egyetem, az ipar és a Nagy-Miskolc koncepció.

,,Miskolc komolyságáról eddig több ízben tett bizonyságot. Miskolc soha nem kért olyat, amiről tudta, hogy úgysem kaphatja meg, felesleges tehát, hogy ezen a téren hiábavaló munkát és hiábavaló fáradságot fejtsenek ki Miskolc érdekében." - szólt a földművelésügyi minisztérium leirata.

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999, Stehlik Ágnes) 178.)

Még az első világháború kitörése előtt felmerült az ötlet, hogy Budapest mellett még két vidéki városban is hozzanak létre műegyetemet. Temesvár biztos befutónak tűnt az egyik helyre, a másikra Kassa és Miskolc jelentkezett. Az első világháború kitörése miatt azonban a kérdés lekerült a napirendről.

Trianon előtt, az Európában zajló politikai - várhatóan Magyarországra kedvezőtlenül ható - események miatt 1919 januárjában mégis úgy tűnt, Miskolc lesz a befutó. Akkor látogattak ide a selmeci iskola vezetői. A vármegyei alispán, a kormánybiztos és Reisinger Ferenc a város képviseletében megállapodást írt alá arról, hogy a Rudolf laktanyában helyezik el az egyetemet. A közel 1000 diákot pedig a Vay úti barakktelepen szállásolták volna el. A tanév második felét februárban már itt akarták kezdeni az iskola vezetői. A dologból a megállapodás ellenére sem lett semmi.

1921-ben újra felcsillant a remény, hogy Sopron a kiürítése miatt nem tudja tovább működtetni az intézményt, újra felcsillant a remény Miskolc előtt. Most a volt 10-es Honvéd laktanya merült fel olyan épületként, ami helyet adhat az iskolának. Ezúttal viszont az anyagi és erkölcsi támogatás hiányzott a város részéről - közben Sopron mégis országunk része maradt -, ezért az iskola a „hűség városában” tudott tovább működni.

Miskolc azonban nem csak egy vasat tartott a tűzben. A sárospataki Jogi Akadémiát már 1876-77-ben próbálta idecsábítani, és az 1910-es évek elején újra felmerült a költözés terve. 1918-ban komoly tárgyalások folytak arról is, hogy az eperjesi és a pataki akadémia Miskolcon egyesül, azonban a tárgyalások a patakiakkal megrekedtek, és az egyesülésre nem került sor.

Nem rekedtek meg viszont az eperjesi intézmény vezetőivel. Szép csendben, 1919. március 15-én az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia Miskolcra költözött. Az iskola múltja 1667-ig nyúlik vissza. A Városház téren emléktábla őrzi emlékét, ott, ahol az intézmény működött. Két tanteremben és néhány szobában indult az oktatás. Teljesült a város régi vágya, Miskolc felsőfokú oktatási intézménynek adott otthont. Az iskola 1919-1949 között működött városunkban.

A dékánja Mikler Károly maradt Miskolcon is. Lássuk az ő szavait a költözésről.

,,1918 decemberében egy délutáni szivarozás közben eszembe jutott, hogy mi lesz Eperjesen a jövőnk. Gondoltam, hogy jó volna Miskolcra jönni. Felutaztam Pestre Lovászyhoz, akkori kultuszminiszterhez, aki az elköltözésnek elvi beleegyezését adta. Aztán Miskolcra jöttem, ahol december 10-én tartott törvényhatósági ülés a legteljesebb támogatását igérte meg. Hazautaztam Eperjesre, mindent felpakoltunk és megmentettünk. Sikerült átmentenünk az akadémia értékes könyvtárát, remekbe készült bútorait. Áthoztuk képeinket is."

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999, Stehlik Ágnes) 180.)

Tehát összegezve: sem a selmeci intézmény, sem a pataki jogi kar, se a műegyetem nem került Miskolcra, az eperjesi Jogakadémia viszont igen. 1929-31 között felvetődött egy kereskedelmi főiskola alapításának gondolata is, amit a város kereskedő múltja is indokolt volna. A miskolci Fiú Felső Kereskedelmi Iskola a budapesti után a legjobb, legnépesebb középiskola volt az országban, így erre a tagintézményre épült volna a főiskola. Azonban amikor 1931-ben Bethlen István lemondott miniszterelnökségéről, az ötlet támogató nélkül maradt, és az iskola alapításának reménye szertefoszlott.

1946-ban viszont a diósgyőri gyár és gyárrészlegei javaslattal álltak elő. Szerintük több pesti főiskolát és egyetemet az ország vidéki városaiban kellene „szétosztani”, szerintük így komolyabb gyökeret eresztenének, mert Pesten csak egynek számítanak a sok főiskola között, nincs igazán kötődésük a városhoz. Az elképzelésük szerint a létesítendő intézményt Diósgyőrben, a vár mellett kellene elhelyezni. Strand, sportpálya, infrastruktúra adott volt, az internátusnak pedig a Palotaszálló adna helyet. Végül ebből az ötletből sem lett semmi.