A gyászról „vallottak” a gyerekek

Hullámhegyek és Hullámvölgyek - Gyerekkori veszteségek, felnőttkori erőforrások címmel vándorkiállítás nyílt Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban gyermekrajzokból. Múlt héten még Pécsen volt látható, de már Miskolcra érkezett a gyerekek gyász témájú alkotásaiból a Napfogyatkozás Egyesület által összeállított vándorkiállítás, amelyhez, mint minden helyszínen, itt is két héten át tartó programsorozat kapcsolódik.

„A fiatalabb korosztály alkotásaiból állítottuk össze a kiállítást, hogy megmutassuk, a gyermekek milyen formában mennek keresztül egy-egy veszteségen” – mondta Kánya Kinga szociológus, gyászkísérő a Boon.hu-nak. Rámutatott: a rajzok két hónapos pályázat során érkeztek be. „A pályázat 10 és 18 év közötti gyermekeknek szólt három kategóriában, a válással, a járványhelyzettel és a gyásszal kapcsolatban írták ki őket” – hangsúlyozta. Azt is aláhúzta: fontos a kapcsolattartás és a gyász ilyen szintű megmutatása, hiszen ez is összehozza a szakemberekkel a klienseket. Az eseményen elhangzott, hogy a gyerekek alkotásai bevezetik az érdeklődőket azokba a rétegekbe, amelyekben láthatóvá válik, hogy a veszteségek feldolgozása kollektív tapasztalat, amelynek részesei a gyerekek, a szülők, a szakemberek és a szélesebb társadalmi környezet. A kiállítást később több kísérő programmal is színesítik, többek között közösségi nappal és kiállítással is.

A gyermekek is átélik

„Legyen szó egy szeretett háziállatról, egy barátról, vagy akár egy fontos tárgyról, a veszteség minden esetben komoly kihívás elé állítja a gyermeket. Ahogy a kisgyermek személyisége és érzelmi intelligenciája még fejlődésben van, a veszteség feldolgozása sokszor nehezebben megy, mint egy felnőttnek” – mondta portálunknak Kánya Kinga. Kiemelte, hogy először is, fontos megérteni, hogy a gyerekek érzéseiket és reakcióikat más módon fejezik ki, mint a felnőttek. „Mivel még nem rendelkeznek a szóbeli kifejezőképesség teljes körével, gyakran a viselkedésük, játékuk vagy rajzuk révén próbálják kifejezni azt, ami bennük zajlik. A veszteség hatására egy gyermek lehet szomorú, dühös, zavart vagy akár magába forduló is. Ezért fontos, hogy a szülők és más gondviselők figyeljenek az érzésekre, és biztosítsanak biztonságos teret és lehetőséget a kifejezésre” – hangsúlyozta. Azt is megtudtuk, hogy az egyik leggyakoribb gyermekkori veszteségforrás a háziállat elvesztése. „A kisgyermekek számára a kis kedvencek sokszor többek, mint egyszerű háziállatok; ők a hűséges társak, a játékostársak és a biztonság érzésének forrásai. Ha egy háziállat elpusztul vagy eltűnik, a gyermek elveszíti ezt a megbízható kapcsolatot, ami komoly érzelmi válságot okozhat. A szülőknek ilyenkor érzékenynek kell lenniük a gyermek érzéseire, és segíteniük kell nekik feldolgozni a veszteséget” – mondta.

Egy barát elvesztése óriási trauma

A szakember azt is hangsúlyozta, hogy egy barát elvesztése is megrendítheti a gyermeket. 

„A barátságok fontos szerepet játszanak a gyerekek életében, és a barát elvesztése számukra éppolyan traumatikus lehet, mint egy felnőtt számára egy közel álló személy elvesztése” – mondta. Hozzátette: a szülőknek és a tanároknak segíteniük kell a gyermeknek megértenie az érzéseit, és támogatniuk kell a kapcsolatok kialakításában. „Az ilyen helyzetek lehetőséget nyújtanak a gyermek számára, hogy megtanulja, hogyan kezelje az érzelmi kihívásokat és építsen erős szociális kapcsolatokat” – mondta. Kánya Kinga azt is hangsúlyozta, hogy az elveszett tárgyak is okozhatnak jelentős stresszt egy gyermek számára. „Legyen az egy kedvenc játék, egy plüssállat vagy egy fontos emlék, a tárgy elvesztése a gyermek számára elveszített biztonságérzetet és stabilitás megrendülését eredményezheti. A szülőknek itt is kulcsszerepük van a támogatásban és az érzelmek megértésében. Az elveszett tárgy helyettesítése néha segíthet, de a gyermek számára az is fontos, hogy megtanulja, hogyan birkózzon meg az elvesztés érzésével, és találjon más forrásokat a kényelem és biztonság eléréséhez” – mondta. Azt is megosztotta, hogy a gyermekkori veszteségek feldolgozása hosszú folyamat lehet. „A szülőknek türelmesnek kell lenniük, és támogatniuk kell a gyermeket az érzelmi hegyek és völgyek átvészelésében. Kommunikációra, megértésre és szeretetre van szükség ahhoz, hogy a gyermek megtanulja, hogyan kezelje az elveszítés fájdalmát, és hogyan építse fel újra az életét. A gyermekpszichológusok is segíthetnek a veszteség feldolgozásában, és az érzelmi stabilitás elérésében” – tette hozzá. A szakember azt is hangsúlyozta, hogy a környezetnek mindig megértőnek kell lennie, hiszen minden ember más-más módon éli át az adott veszteséget. Arra is rámutatott, hogy a feldolgozás ideje mindenkinél eltérő. „Vannak, akik hamarabb túllépnek egy-egy traumatikus veszteségen, de olyanok is akadnak, akiknek nagyobb kihívást jelent egy dolog, vagy személy elvesztése” – mondta.

A gyász egyéni és személyes

Az életünk szerves része a veszteség és a gyász. Amikor szeretteinket elveszítjük, egy személyes és kihívást jelentő utazásra indulunk, ahol az érzelmek hullámokban törnek ránk, és a gyászkísérlet kezdetét veszi. A gyász egyéni és mélyen személyes tapasztalat, és mindenki másként reagál rá. 

„A gyászkíséret nem egy lineáris utazás, hanem bonyolult és hullámzó érzelmi állapotok sora. Az ember érzéseit áthatja a szomorúság, a düh, az elfogadás és az elutasítás. A gyászkísérlet egy kifinomult tánc, ahol a résztvevők váltakozva élik meg az érzelmeket. Az egyik pillanatban lehet, hogy teljesen elhagyatottnak érezzük magunkat, a másik pillanatban pedig eláraszt a hálás emlékezés” – hangsúlyozta. Arra is kitért, hogy az egyik legnehezebb része a gyászkíséretnek az elengedés. „Az elengedés nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a szeretteinket vagy eltávolodunk az emlékeiktől. Inkább arról van szó, hogy megtanulunk együtt élni a veszteséggel, és lehetővé tesszük számukra, hogy továbbra is jelen legyenek az életünkben, még ha más formában is. Az elengedésnek ez a fajta mélysége igazi művészet, amelyet csak idővel és odafigyeléssel lehet elsajátítani” – hangsúlyozta.

A környezetnek fontos szerepe van

A szakember arról is beszélt, hogy a környezet és a támogató közeg rendkívül fontos szerepet játszik a gyászkíséretben. „Az embereknek szükségük van arra, hogy megosszák érzéseiket, és a környezetnek támogatónak és megértőnek kell lennie. Az embereknek lehetőséget kell adni arra, hogy kifejezzék fájdalmukat és örömüket egyaránt. A gyászkíséret egy olyan út, ahol a személynek szabadságot kell kapnia ahhoz, hogy megjelenítse érzéseit, akár sírva, akár nevetve” – részletezte. Arra is rámutatott: a környezet viselkedése nagyban befolyásolja a veszteség későbbi kihatásait a mindennapokra.

Fontosak az emlékek

Az emlékek megőrzése az egyik legfontosabb része a gyászkíséretnek. 

„Ezek az emlékek hozzájárulnak ahhoz, hogy a veszteség ne csak a fájdalom forrása legyen, hanem az emlékezetünk egy gazdag kincstára is. Az emlékek megőrzése művészi kifejezéssé válhat, például a képek, a naplóírás vagy akár a kreatív alkotások révén” – mondta. Aláhúzta: ezek az eszközök segítségül szolgálnak abban, hogy a gyászkíséret ne pusztán egy nehéz időszak, hanem egy emlékezetes és mélyen értékes tapasztalat legyen. Azt is megtudtuk, hogy bár a gyászkíséret egy kihívásokkal teli utazás, rengeteg erőforrás rejtőzik benne. 

„A saját belső erőforrásainkra támaszkodva és a közösségi támogatás révén képesek vagyunk átvészelni a gyászkíséret viharos időszakait. Az elfogadás és a támogatás elengedhetetlen a gyászkíséret sikeres lezárásához és az életünk újraépítéséhez” – ismertette a szakember. 

A két héten át tartó kísérőprogramok a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban lesznek.