1848: Szemere és Palóczy voltak a miskolci főszereplők

Dr. Fazekas Csaba egyetemi docenst, a Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatóját kérdeztük a március 15. miskolci történéseiről. 

A forradalom és szabadságharc híre szélsebesen eljutott Miskolcra. Úgy tudni, hogy ezt a helyi politikai elit vezetői egy kaszinóban tudták meg. 

A „szélsebesen” azt jelentette a 19. század közepén, hogy az információ legfeljebb egy vágtató ló sebességével terjedt, ehhez képest is meglepően hamar, két nappal később már értesültek a miskolciak a Pest-Budán történtekről onnan érkező utazóktól, illetve Borsod vármegye országgyűlési követei, Szemere Bertalan és Bük Zsigmond hivatalos jelentéseiből is. Nem „egy” kaszinóban, hanem „a” kaszinóban került sor a hírek lázas megvitatására és elemzésére. (A kaszinó akkor nem, pontosabban nemcsak kártyajátékok helyszínét, hanem a közélet legfontosabb informális találkozóhelyét jelentette a helyi politikai elit számára.) Borsod meghatározó közszereplői a korábbi években a reformok lelkes pártolói voltak, ezért a forradalom eseményeit, mint az általuk várt politikai fordulatot üdvözölték. 

Hogyan vált a forradalom miskolci főszereplőjévé Szemere Bertalan és Palóczy László? 

Mindketten az ellenzéki mozgalom meghatározó politikusai voltak, Szemere részt vett az Ellenzéki Párt megalkotásában, Borsod vármegye követeként a pozsonyi országgyűlésben harcolt a reformok törvénybe iktatásáért, majd belügyminiszter lett. Felső-Magyarország kormánybiztosaként, 1849 áprilisától a független magyar állam miniszterelnökeként küzdött a forradalom és szabadságharc sikereiért. Palóczyt, a „nagy öreget” vagy „ősz bajnokot” Miskolcon érte 1848 márciusa, ő a helyi közélet stabilitásáért tudott sokat tenni, majd a népképviseleti országgyűlés képviselőjévé választották. Korelnökként ő nyitotta meg az országgyűlés tanácskozásait, később sokszor játszott elnöki szerepet a törvényhozásban, amelyet 1849 augusztusában egészen az aradi végakkordokig követett. 

A sajtószabadság kihirdetése azonnal hatott a miskolci sajtóra, a megjelenő helyi újságokra?

Miskolcon 1842-től jelent meg egy helyi lap, a Miskolczi Értesítő, ami leginkább a mai hirdetési újságokra, „szuperinfó”-kiadványokra hasonlított. 1848. március 23-tól azonban – élve a sajtószabadság lehetőségével – közölte többek között a politikai élet híreit, sőt kommentárokat, a nemzetőrség mozgósító dalait  is. Érdekes módon épp emiatt kellett később szüneteltetni a megjelentetését, mivel az áprilisi törvények életbe lépése után közéleti lapként kauciót kellett volna a megjelentetésért fizetni, mivel – Borsod vármegye jelentése megállapította – „politikus tárgyak megvitatásába is avatkozott”. 1848 decemberében, Szemere Bertalan (aki a Batthyány-kormány belügyminisztereként a sajtótörvény végrehajtásáért is felelt, majd az ősztől Felső-Magyarország Miskolcon székelő kormánybiztosa lett) rövid időre újjáélesztette a lapot Értesítő címmel, mint hivatalos közlönyt, de ebben is jelentek meg lelkesítő beszédek, például Czuczor Gergely Riadó című verse, és más tartalmak. Márciustól elmondható azonban, hogy a társadalom érdeklődése elsősorban az országos hírek felé fordult, és a sajtószabadságnak köszönhetően gombamód szaporodó politikai lapok híreit a miskolciak is nagy érdeklődéssel fogyasztották.

Mikor alakult meg Miskolcon az első nemzetőrség, és mit tudunk a működéséről? 

Miskolcon nagy volt a lelkesedés a forradalmi vívmányok egyik legfontosabb intézménye, a nemzetőrség iránt. Március 20-án már megkezdődött a spontán jelentkező polgárok szervezése, 26-án már a felfegyverzésük és kiképzésük is. A sietséget nem csak a lelkesedés („haza polgárainak önkéntes kötelességérzete”) indokolta, a társadalom nyugalmának, a közbiztonságnak a megőrzése megkívánta a nemzetőrség mielőbbi szolgálatba állását. („A különben békés forradalom ezen nehéz napjaiban kül- és belföldi hírek, változó pénzviszonyok nyugtalanító hatása, félreértett osztályérdekek kitörhető küzdései között folyton fegyveres őrködésünk szükséges” – írták a szerveződő miskolci nemzetőrök.) A miskolci nemzetőrök saját szabályzatot alkottak, március második felében mintegy 700 helyi lakos írta alá csatlakozási szándékát. Érdekes epizód volt, hogy a helyi középiskola diákjai is lelkesen csatlakozni akartak a nemzetőrséghez, akiket Palóczynak kellett szabályosan hazaküldeni, mondván, túl fiatalok még, és a hazának nagyobb szolgálatot tesznek, ha tanulnak, mintha katonáskodnának.

A miskolciak mennyire érezték fenyegetve magukat? Mi jelentette a legnagyobb veszélyt a városra ezekben a zűrzavaros időkben? 

1848 szeptemberétől beszélhetünk szabadságharcról, vagyis arról, hogy a forradalom vívmányait az egész országra kiterjedő fegyveres harcban lehetett és kellett megvédeni. A miskolciak számára így egy éven keresztül az okozta a legfőbb gondot, hogy a frontvonalak mikor érhetik el a várost, és milyen hatással lesznek lakói életére. Miskolc az északi irányból betörni készülő császári és királyi csapatok útvonalában volt, ezzel függ össze, hogy egyik sikeres manőverüknek köszönhetően 1849. január 25. és február 6. között osztrák kézre került a város, Szemerének is menekülnie kellett. Hasonló történt 1849. július végén, amikor az orosz csapatok vonultak be Miskolcra. A változó frontvonalak, az ellátást követelő hadseregek súlyos megterhelést jelentettek a polgári lakosságnak. 

Mi történt a július 25-i felsőzsolcai ütközetben? Hogyan befolyásolta a forradalom és szabadságharc alakulását az ongai csata és a gesztelyi, bükkaranyosi harcok? 

A Miskolc környéki ütközetekre akkor került sor, amikor a Görgei Artúr vezette honvédsereg kivételes katonai bravúrt végrehajtva rövid idő alatt Komárom térségéből a magyar kormány által kijelölt aradi koncentráció helyszínére vonult – miközben végig a túlerőben lévő orosz sereg háta mögött manőverezett. E vonulás közben voltak az ütközetek Miskolc környékén, amelyek heves összecsapásokat hoztak, de – a magyar hadvezetés szándékainak megfelelően – döntően nem befolyásolták az önvédelmi háború menetét. Görgei végrehajtotta a bravúrt, megérkezett Aradra, de addigra a magyar fősereg már megsemmisítő vereséget szenvedett Temesvárnál. 

Miért lett a korszak fontos mementója a tokaji ágyúgolyós ház? 

A forradalom és szabadságharc megőrződött tárgyi emlékei később nagy jelentőségre tettek szert. Így például a Klapka György tábornok főhadiszállásaként is szolgáló tokaji épületbe csapódott ágyúgolyó is, mely azóta is a környéken zajlott csatákra, a hősies önvédelmi háborúra emlékezteti az arra járókat. 

Selmecbánya ezer szállal kötődik a Miskolci Egyetemhez. A félig magyar selmeci diákok is a tettek mezejére léptek 1848-ban?

Nagyon is, mint ahogy a diákok általában a forradalmi idők főszereplőivé váltak. Selmecbányán valóban feszültség keletkezett a magyar és a birodalom más népeiből álló hallgatóság között, például amikor kitűzték a magyar zászlót, vagy magyar nyelvű oktatást akartak bevezetni. Ezért az oktatás többször szünetelt, és az időszak nem kedvezett a felsőoktatás reformjainak sem. A diákok részt vettek a harcokban is, egyik legnagyobb haditettük a körmöcbányai nemesfém-készlet Pestre menekítése volt.

Mi volt az a legjelentősebb változás, amit március 15. hozott Miskolc életébe? 

Erre csak azt válaszolhatom: amit Magyarország minden lakosa életébe. A forradalom, illetve az abból létrejövő áprilisi törvények egy új, polgári Magyarország alapjait fektették le, melynek lényegét a törvény előtti egyenlőség és a szabadság eszméje alkotta. A katonai túlerő eltiporta ugyan a szabadságharcot, de ezek a vívmányok később újra életképesnek bizonyultak, megteremtve a modern, szabadságszerető magyar polgárok közösségét.