„A kutya orránál jobb műszert még nem találtak ki”

Február 1-jén indította útjára az Év embere közönségszavazását az Észak-Magyarország és a boon.hu. Olvasóink két héten keresztül voksolhattak a jelöltekre, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye kiválóságaira. Döntésük alapján az alábbi végeredmény született: az Év embere 2023 közönségdíjasa Lehoczki László lett. A díjat múlt szerdán adtuk át.

A Spider Mentőcsoport alapítója és vezetője portálunknak elmondta, hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy ennyi szavazatot kapott. Óriási mérföldkő az ember életében ugyanis, amikor a saját városában kap egy elismerést, ami gyakorlatilag a munkásságáról és az ismertségéről szól. A Spider alapítója szerint ezért érdemes dolgozni.
A hazai és nemzetközi hírnév nem változtatta meg az életét és hétköznapjait, árulta el. Ugyanúgy él, mint a mentések kezdetén. A becsület, a hűség és a kegyelet a mindennapi tevékenységének alapjai, ezeket az értékeket képviseli minden körülmények között. Ugyanazt teszi, mint amiért a Spider Mentőcsapat megalakult: a legfőbb célja az, hogy segítsen a bajba jutottakon.

Erdogan elnök felhívta magához a színpadra Hope-pal

Tavaly Lehoczki László Recep Tayyip Erdogan elnöktől megkapta a legmagasabb szintű török állami kitüntetést mentőkutyájával Hope-pal, és az államfő megsimogatta a kutyát. Ez nem túl gyakori esemény egy török protokolláris rendezvényen.A török vallás szerint ugyanis a kutya tisztátalan állat, és leginkább a sertéssel egyenértékű. Lehoczki László szerint megtisztelő, hogy egy muzulmán ember magához hívta Hope-ot, megsimogatta, majd pacsit kért tőle, és saját kezűleg rakott egy dísznyakörvet a kutyus nyakára több mint háromezer ember előtt. Ez egy felemelő pillanat volt. Lehocki László török népszerűségét jól jellemzi, hogy tiszteletük jeléül a helyi tűzoltók „László efendinek”, (azaz úrnak) szólítják. Az arab nyelvben őt és kutyáját Abu Hope-nak, a remény atyjaként emlegetik. Hogy Törökországban miért történhetett ez meg Hope-pal? Lehoczki László 199-ben Manccsal mentett ki egy kislányt a romok alól sok nappal az izmiti földrengés után, a legutóbbi katasztrófánál Hope-pal együtt segítettek.

A mentőcsoport utánpótlása nagy kihívást jelent

A Spidernél Lehoczki László az örök tag, aki a kezdetektől jelen van, miközben körülötte folyamatosan cserélődnek az emberek. Általában azért morzsolódnak le, mert családjuk lesz, gyermekeik születnek, és kevés feleség fogadná el, hogy a férje hétvégén veszélyes helyzetekbe keveredik, nincs otthon, miközben a gyermekeinek apára van szükségük. Mindig frissíteni kell a csapatot, de a mai fiatalok közül kevesen rendelkeznek ilyen elhivatottsággal, teljesen más gondolkodásmóddal nőnek fel a gyerekek.
„Inkább te segíts másokon, minthogy rajtad kellene segíteni”- az Év Emberét ebben a szellemben nevelték a szülei, azonban ma már más a mentalitás a fiatalokban. Ezért jár László folyamatosan iskolákba, óvodákban sőt még bölcsődékbe is Hope-pal, hogy már egészen kiskortól megszerettessék a gyerekekkel a kutyust és az általuk végett életmentő munkát. Mert ebben a korban a kicsik még fogékonyak, és talán lehet köztük találni olyat, aki tovább viszi a Spider Mentőcsoport küldetését.

A lyukói kutyaiskolától a Spider létrejöttéig

Lehoczki László kutya mellett nőtt fel egészen pici kora óta. A Volt egyszer egy Mancs című könyvében részletesen ír a gyermekkoráról, a kutyával való kapcsolatáról. Egész életében meghatározó tevékenység maradt a kutya és gyermek közötti kapcsolat. Felnőttként aztán elkezdett kutyakiképzéssel foglalkozni. Soha nem vadászott, eleinte mégis vadászkutyákkal kezdett foglalkozni. Ezek alapján megtanulta, mire képes egy kutya. Mennyire jó az orra, milyen feladatokra lehet használni, és erre számíthatott később a mentéseknél.
Később a polgárvédelem megyei parancsnoka, Csibi Károly kutyával foglalkozó emberként felkérte egy fontos feladatra: ha Magyarországon történik egy gázrobbanás, sáromlás, vagy bármi, ami maga alá temeti az embereket, akkor a Spider Mentőcsoport nézze meg, kutyával hogyan lehetne lokalizálni, megkeresni a túlélőket. Így indult be a mentési folyamat: Lehoczkiék megnézték, külföldön hogyan mentenek kutyák segítségével.
Kicsiben kezdték. A Spider alapítója Lyukóban egy kutyaiskolát vezetett: kiválogatott pár lelkes embert és néhány jó kutyát, akikkel elkezdett célirányosan foglalkozni. Később eljutottak Ausztriába, Németországba, különböző kutyás versenyeken vettek részt. Ez viszont nem elégítette ki őket, mert mielőbb mentéseken szerettek volna dolgozni.
Innen jött a gondolat, hogy létrehozzanak egy civil társulást Spider Mentőcsoport néven, ami a mai napig is ilyen formában működik.

Miért esett a választás a Spider névre?

A Mentőcsapat tagjai észrevették a mentések során, hogy a csónakon, a kocsin, a kutyán állandóan megjelent egy pók. Innentől kezdve ő lett a „szerencserovaruk”. Mert 8 lába van, és pontosan 8 szakma van a mentőcsoportban. Ráadásul kereszt látható a hátán, a mentést jelképezi, és úgy csüng, mint alpinista a mentőkötélen. Másrészt vannak vízipókok, tehát még a búvártevékenységük is benne foglaltatik. Így a kutyákon alapuló csapatnak egy pók vált a szimbólumává. A külföldi mentések miatt vált ez fontossá. Mert a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport név túl hosszúnak bizonyult. Amikor ezt egy török mentésnél kimondták, máris vége szakadt a mentésnek. Ezért próbáltak egyszerűsíteni, és a Spidert külföldön is könnyebben meg tudták jegyezni.

Milyen katasztrófák fenyegetik Miskolcot?

Miskolcon és vonzáskörzetében vannak katasztrófahelyzetnek kitett területek. Elsősorban az árvizek voltak jellemzően visszatérő katasztrófahelyzetek, amikor elkezdték a mentéseket. Szerencsére azóta megerősítették a gátakat. A sok esőzés időnként mégis áradásra készteti a hegyi patakokat, és villámárvizet hoz létre kis falvakban elárasztva a házakat. Néha megcsúsznak a rosszul alátámasztott löszfalak is. Ilyen esetekben hívják a mentőcsoportot.
Az Év Embere nem tud kiemelni olyan miskolci mentést, ami a legsokkolóbb lett volna az évek során, mert minden mentési helyzet teljesen más. A csecsemők, a gyermekek keresése mindig megrendíti a mentőcsoport tagjait. Általában nagyon sok az eltűnt idős ember, aki a betegségénél vagy koránál fogva térben és időben nehezen tud tájékozódni, őket nehezebb is megkeresni. Sajnos rengeteg öngyilkossal találkoznak a mentések során, ami szintén kiszámíthatatlan helyzetet teremt. Rendkívül sűrűn jönnek egymás után a mentések, és igyekeznek minél előbb túllépni a sokkoló helyzetek emlékén.

A mentőkutya sokban más, mint az átlagos

A képzés különbözteti meg a „katasztrófakutyát” az átlagos kutyáktól. A keresőkutyák végtelenül nyugodtak. Fontos, hogy családban nőjenek fel, és azokat az életszerű szituációkat kell gyakorolniuk, ahol a Spider mentőcsoport tagjai járnak: a sárlavinát, a cunamit és az özönvizes helyzeteket. Ehhez kell a kutyákat idomítani. Gázömlésénél, iszapos mentésnél viszont nem is lehet kutyát használni, ilyenkor az ember a fontos. A mentőkutya szerepe meghatározó a túlélők keresésekor egy katasztrófahelyzetben. A mentési folyamatban 20 százalékban a kutya, 80 százalékban az ember végzi a mentés. Az Év Embere szerint a keresőkutya szaglása és a hallása annyira fontos, mint a gépkocsiban az üzemanyag, mert addig nem tud elindulni a mentési folyamat, amíg a kutya meg nem találja egy katasztrófa túlélőit.
A Spider Mentőcsoport vezetője szerint nem létezik jobb technológia a túlélők keresésére a kutyáknál. Erre élő példa Törökország: rengeteg műszert aktiváltak a helyszínen, a kutya orránál jobb műszert viszont még nem találtak ki, ilyenkor nem egy beprogramozott eszközre van szükség. Egyiptomban egy alkalommal endoszkóppal és kamerával benéztek a romok alá. A rendszer jelezte, hogy fekszik ott egy test. És amikor a kutya megszagolta, nagyjából öt méterrel odébb jelzett . A romot kibontva egy ruhásszekrényt találtak összetörve, belőle kiesett egy kabát. Mindez együtt úgy nézett ki, mint egy összekuporodott néni, ez okozott félreértést.
A vízi kutatásnál szonárt használnak, ami kirajzol egy képet a víz alatt lévő tárgyakról, de a Bodrog, a Tisza és a Sajó folyóban sokszor bedőlt fák vannak. Ha a test oda bekerül, nem lehet pontos alakot kivenni. Ilyenkor a keresőkutya a víz felszínén is érzékeli a szagot. És emellett ott van még a kutyák érzékeny hallása: az élő embernél ugatva jeleznek. A romok alatt életben talált török kislányt úgy találták meg, hogy elkezdett sírni, mert megijedt a kutya ugatásától.

Mancsot szuper szaglása tette a Mentőcsoport legendájává

Lehoczki László szerint Manccsal és Hope-pal összecsiszolódni olyan volt, mint a szülő-gyermek kapcsolat alakulása.
Ilyen esetekben a kutya már tízhetes korában a csapathoz kerül a tenyésztőtől, és onnantól felépítik, ahogyan ez egy gyermek fejlődésénél történik. A gyermek megtanul járni, beszélni, a keresőkutyának pedig tüzetesen meg kell tanulnia a mentéshez szükséges jelzésrendszereket. Az élők keresése a kutyáknak egy játékos alapon tanítható módszer. Az elhunyt keresése egy ettől eltérő ösztönösségen alapul, azt tesztelni kell. Mancs volt az első nagy zászlóvivő ilyen tekintetben, hiszen ő jelezte a kutyák közül először külön az élőt és a halottat. Lehoczki László kiemelte: az élő és a halott közötti különbséget a kutya orrában egy eltérő szagminta okozza. A kutya hat órán belül még az elhunytat is élőnek érzi, mert ekkor még nem indulnak be a sejtbiológiai folyamatok. Vagyis a kutyának olyan a szaglása, mintha mi emberként kétismeretlenes egyenleteket oldanánk meg egész nap. A szaglás nem fizikailag, szellemileg fárasztja le őket.
Mancs lett az első a Spider mentőkutyái közül, aki megmutatta a vízbefúltak helyét, ez nagyon megkönnyítette a vizes kereséseket. A magyar vizek ugyanis sajnos nem tiszták, nincs bennük látótávolság. Ezért fontos, hogy minél kisebb területre korlátozzák a kereséseket, mert azon a részen kell tapogatnia a búvárnak a víz alatt.
Mancsról két szobor is készült az idők során. Az egyik miskolci, a másikat 2023-ban Izmitben, Törökországban állították fel. A két szobor teljesen egyforma, és mindkettőt Szanyi Borbála szobrászművész készítette. Mancsot keresés közben örökítette meg a művész.