A tojásírás hagyomány, és ma is él

A tojásírás eredetéről, hagyományáról és arról, hogy hogyan él ez velünk a 21. században, mesélt a boon.hu-nak Jókainé Gombosi Beatrix tojásfestő népi iparművész, etnográfus és művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa. Az iparművész a tojásírás területén olyan kiemelkedő címeket kapott, mint például a Népművészet Ifjú Mestere. 

A tojásírás a tojás méhviasszal történő írókázása, ami után belehelyezzük a festőlébe, és ahol a viasz megtapad, ott nem fogja be a festék, így a tojás száradása és a viasz leolvasztása után szebbnél szebb mintájú hímes tojásokat foghatunk a kezünkbe. 

Közép-Kelet-Európában terjedt el 

A tojásírás több száz éves hagyomány itt, a Kárpát-medencében, ami főleg Közép-Kelet-Európában terjedt el: Magyarországon kívül lengyel, cseh és szlovák vidékeken, Bulgáriában, Romániában, Ukrajnában és Oroszországban szintén nagy hagyománya van ennek a technikának. 

„Nálunk, a Kárpát-medencében már avar kori sírokban is találtak karcolt, mintázott tojáshéjakat, itt a halottak temetkezési mellékleteként szerepelt ez, tehát egyértelmű, hogy a túlvilágra való utalás, a túlvilági élet, a feltámadás reményébe vetett hit üzenetét hordozzák ezek a tojások. Ha így nézzük, több mint ezeréves hagyomány mutatható itt ki a Kárpát-medencében. A legtöbb adat és tojásmotívum a néprajzi gyűjtésekben az elmúlt kétszáz évből főleg rajzokon és fotókon maradt fent, hiszen a húsvéti tojás mindig főtt tojás volt, és étkezési célra készült a húsvéti ünnepi asztalra. Sonka és kalács mellé tették, és ezt ajándékozták keresztszülők keresztgyerekeknek. Mivel a főtt tojás szerves anyag, romlandó, nagyon kevés maradt fenn belőle” – mondta el a tojásíró mester, aki nemcsak gyakorolja a művészetet, hanem kutatja is a hagyomány eredetét. 

A tojáshéj kifújása körülbelül 30-40 évvel ezelőtt kezdődött, és főleg népi iparművészek kezdték el alkalmazni, amikor kezdett a húsvéttól elszakadni a díszített tojás. Az év többi részében is alkalmazták ugyanis ezt a technikát kiállítási célra: fellépett az igény, hogyan tudják megőrizni ezeket a több száz éves mintákat. A kiállítási célra készült tojásokat ezért kifújják, kimossák, kitisztítják belülről, hogy a héjon meg tudják őrizni a több száz éves mintákat. 

Hogyan lesz ilyen szoros kötődése valakinek a tojásdíszítés egyik formájához? – kérdeztük. Az iparművész azt válaszolta, hogy számára a tojás és a tojásírás húsvéthoz kötődő üzenete a legfontosabb. A tojás a feltámadás szimbóluma, önmagában is egy tökéletes forma, a kerekségéből adódóan az egység, az összetartozás, az egészség jelképe, a kereszténységben pedig a feltámadás szimbóluma, különösen a piros szín miatt, ami színével Krisztus kioltott vérére emlékeztet. Erről különböző moldvai és gyimesi eredetmondák is árulkodnak. 

A tojásírás egy nagyon különleges áhítat, amikor elővesszük a tojásokat és írjuk ezt a motívumot. Különösen a nagypéntek, a legszigorúbb böjti nap ennek a hagyománynak az ideje, ami az elcsendesedésé, az imádságé, ekkor írták régen is az asszonyok a tojást, ilyen módon készülve az ünnepre. Szellemi és kulturális örökségünk 2019-ben „a tojásírás élő hagyománya Magyarországon” felkerült a Szellemi és Kulturális Örökségek Nemzeti Jegyzékére. Mosonyi Éva népi iparművésszel közösen állították össze azt a szakmai anyagot és fogták össze azt a közösséget, akik felterjesztették a tojásírás élő hagyományát. Országszerte vannak olyan tojásíró asszonyok, akik generációkon keresztül örökölték ezt a tudást, és nagyon sokan vannak, akik már tanfolyamokon, szakkönyvekből, egyéb más úton jutottak ehhez a tudáshoz, de elkötelezetten művelik, sőt oktatják is. 

Egész széles körű közösséget tudtak így megszólítani, és az ő hozzájárulásukkal, tudásuk dokumentálásával sikerült ezt a hagyományt felemelni a nemzeti jegyzékbe. A tojásírás reneszánszát éli, ami többek között a Tojásdíszítők Egyesületének – ami elismeréssel rendelkező alkotók, népi iparművészek 60 fős közössége, amelynek Jókainé Gombosi Beatrix a titkára – köszönhető, hiszen egész évben aktívan dolgoznak, hogy ezzel a hagyománnyal megszólítsák a fiatalokat is. Ennek érdekében nagyon sok szakmai programot szerveznek, járják az országot és ingyen oktatnak különböző közösségekben: iskolákban, óvodákban, művelődési házakban. 

Mindig kerül az ünnepi asztalra 

Gyakorló katolikusként nagyon fontos ünnep számára a húsvét, szereti megélni ennek a lényegét, így a templomban virágvasárnap megszentelt barkaágak, a kalács és a sonka mellett írott főtt tojásokat tesz az ünnepi asztalra, amit aztán a hagyományoknak megfelelően el is fogyasztanak. Kifújt tojásokat csak kiállításokra, pályázatokra, bemutatótárgyként készít. A legnagyobb érdeklődés a tojásírás iránt a húsvét előtti két-három hónapban van, az év többi részében – például a Mesterségek Ünnepén – három-négy mester tart folyamatosan mesterségbemutatót. Az őszi időszakot a tojásdíszítő népi iparművészek önképzésére használják, ilyenkor egymástól is tanulnak: szakmai napokat, workshopokat, konferenciákat szerveznek. Az idén tízéves a Tojásírók Egyesülete, és a Hagyományok Házában, Budapesten egy nagyszabású kiállítást rendeztek: közel 700 különböző hagyományos motívumokkal díszített tojást tekinthetnek meg az érdeklődők.