Kivonták a féldecis üvegeket a forgalomból, meg is lett a hatása

"A felest hiányolta, mondhatni nosztalgikusan sírta vissza az egyik férfiú a kereskedelmi témájú tanácskozáson. A valamikor igen népszerű féldecis üvegcséről szól. Arról a kedves üvegcséről, melyből csak úgy hirtelenjében, egy álltó helyben, egy slukkra lehetett ledönteni az égetett szeszes italt, minden ceremónia nélkül. Köztudott, hogy ezt a felest kifejezetten alkoholizmus elleni célzattal kivonták a forgalomból, megszüntették egyszer s mindenkorra. Miért? Azért, mert jól látható volt, miszerint mindenki ezt kereste a pultokon, ezt vitte, itta, szorongatta, ezzel közlekedett, pihent stb., míg ellenben a testesebb üvegekhez legföljebb jeles ünnepekkor nyúlt. Nomármost! El kell tüntetni a feleseket, és máris hathatósan csökken az italozás! Így is lett. Mármint úgy, hogy a felesek eltűntek. De milyenek a népek? Ezentúl a kétdecis üvegeket emelték és emelik ma is le a polcokról! 
A férfi keserűen szólt erről a sajnálatos változásról, hiszen a dolgozó reggelente megelégedne a felessel, azzal a szép kis féldecis üvegcsével, dehát a változás révén kénytelen meginni a két decit. Szegény. Kénytelen. Nézi. Nézegeti a már kellő slukkal megcsappantott kétdecis tartalmát, fintorog, fejét csóválja, mintegy jelezve: neki tulajdonképp már nem kell, dehogyis kell, még hogy neki! De azért feláldozza magát, és egy hajtásra ledönti a maradék másfél decit. 
Így megy ez napról napra. Hiszen érték rejlik minden megtermelt akármiben, példának okáért le kellett szedni a szilvát a katonáknak, iskolásoknak, majd elszállítani a főzdébe, ahol korszerű technikával átalakították, boltokba vitték, de ugye még akkor ott van az üveg, azzal is mennyi munka, míg előállítják a meleg kemencéknél, hát még a kupak, a címke, miegymás... Szóval nem hagyható megbecsülés nélkül ez a sok munka, azaz cseppje sem hagyható az üvegben" – írta Priska Tibor, negyven évvel ezelőtt.