Miskolc, Diósgyőr, Hejőcsaba: tudja, miért ez a nevük?

Arra vállalkoztam ebben az írásomban, hogy Nagy-Miskolc egyes városrészei nevének eredetét mutatom be önöknek. Az első részben Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba helységneveink történetének járunk utána. De nemcsak a nevüknek az eredetét, hanem a címerüket is megvizsgáljuk majd. 

Miskolc 

Vármegyeszékhelyünk nevét Anonymus „Miscoucy”-nak írja. A következő évszázadok folyamán találkozhatunk a „Miskouc”, „Miskoch”, „Miscovcy”, „Miscocii”, „Myskolch”, „Miscouz”, „Miscoz”, „Miskoult” névvel, leggyakrabban azonban a „Miskoucz” a használatos egészen a 16. századig. Attól kezdődően azonban már a Miskolcz-ként írják. De hogyan került az l betű a városunk nevébe? Mint látjuk, az l 500 évig nem szerepelt településünk nevében. „Országszerte elterjedt szokás – ugymond, – hogy a közbeszéd a mássalhangzó előtti l-et, pótló nyujtással elenyészteti: vóna, vót, nyócz, kőt, kél, meghót stb.: e helyett volna, volt, nyolcz, költ, kelt, meghalt. De ez utóbbi így is tartja magát vót és volt, kel és kelt. […] Miskovecból Miskoc lett, s ebből lett a mai Miskolcz.”. 

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai I., 85. oldal) 

Ezek után Szendrei sajnálkozását fejezi ki a legújabb „divat”, a c-vel, z nélküli írásmód miatt. Azt mondja, hogy legalább a helynevekben meg kellett volna hagyni azokat, hiszen „egy darab történelmet képviselnek”. Azért azt hozzátenném, hogy ezeket a sorokat 1886-ban írta, akkor még bőven a cz-s írásmód volt érvényben. Csak a huszadik század húszas éveitől térnek át végérvényesen a c-s írásmódra. 

„A Miskoucz, Miskolcz név kétségtelenül tősgyökeres magyar családi vagy nemzetségi név, amely család, elfoglalván azt a földterületet, az róla Miskolcznak neveztetett.” 

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai I., 85. oldal)

A Bors nemzetség szerint ezt a területet „de genere Miskoucz”, vagyis Miskoucz nemzetségbeliek birtokolták. Anonymus 1173 körül a Gesta Hungarorumban „que nunc uocatur Miscoucy”-ként nevezi, vagyis ők illették elsőként ezen a néven a területet. A Bors nemzetség adta a vármegye nevét, ők voltak az uralkodó nemzetség, az ő egyik águk volt a Miskóc nemzetség. Miskolc belvárosának címere tulajdonképpen lehetne a város címere is, de ez ugye nem lehetséges. A mai belváros a történelmi Miskolc területe, erre utal a címer is. Szerepel rajta a még katolikus avasi templom védőszentje, Szent István és egy pajzsot szegélyező arany bordure díszített szegekkel. A címert átölelő tölgyfaág a fizikai értékeket, az olajág a szellemi értékeket képviseli. Ez a két motívum visszatérő nagyon sok városrészi címerünknél. 

Diósgyőr 

Diósgyőr nevét számtalan változatban találjuk az évszázadok folyamán. Anonymusnál fordul elő először, ő Geurunak nevezi. Aztán 1248-ban (1861-ben?) Nagygyőr (ez különböztette meg Kisgyőrtől), 1261-ben Nagyvár, 1313-ban Geur, 1315-ben Győs Geűr, 1333-ban Geör, 1341-ben Gewr, 1366-ban Diosgwr, 1376-ban Dyosger, 1399-ben ismét Nagygyőr, 1416-ban Dywsgewr, 1471-ben Dyosgywr és Dyos Gywr, 1472-ben Diósgyewr, 1473-ban Dyosgyeor, 1478-ban Dyosgyer és Diósgyeör, 1504-ben Dyos Gewr. 

Érdekesség, hogy Rákóczi fejedelem Miskolcon tartózkodása idején Diós Gyűrnek írja. A Győr név egyébként a középkorban személy- és nemzetségnévként is szerepel az írott forrásokban. Először tehát Geurunak – Győrnek – nevezték a kör alakú földvár miatt, amely már a honfoglalás korában – vagy akár már sokkal korábban – létezett. 

Na de miért diós? Szendrey János, Miskolc nagy helytörténésze, monográfusa szerint a pálos rend remetéinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gyümölcsös-, dióskertek meghonosításával Diósgyőr Diós-győrré lett a 14. század folyamán. 

Diósgyőr címerében Szűz Mária ölében ül a kis Jézus, mellette mind a két oldalon ezüst pálmafa látható. Itt is feltűnik az olaj- és tölgyfaág. Érdekesség, hogy 1928-ban Füstös Pál plébános javaslatára változás történt Diósgyőr címerében. Az addigi címer Szűz Máriát ábrázolta a kis Jézussal két diófa között. A diófákat pálmafákra változtatták, azért, mert a pálosok címerében az szerepel. Ezzel akarták szimbolizálni a pálosok és Diósgyőr egységét. A belügyminiszter jóváhagyásával ez a csere megtörtént. A vörös és arany színek azonosak a DVTK színeivel, a címer fő motívumai pedig Diósgyőr feudális kori pecsétjével. 

Hejőcsaba 

A Soba (Csaba) névalakból eredeztetik a település nevét, a XII. században Caba, Chaba néven említik. A Heő vagy Hejő pedig a patakra utal. Hév jó, azaz meleg vizű forrás, meleg folyó a jelentése. Hejőcsaba címere összetett és érdekes, úgyhogy ezúttal pontosan idézek: 

„Hejőcsaba címere vörös színű, álló katonai pajzs, amelynek alapját zöld színű hármas halom foglalja el, erre pedig ezüst szőlőmetsző kést tartó ezüst férfikar támaszkodik. A pajzson zárt katonai sisak, amelyen az oromdísz egy szablyát tartó, vörös ruhás férfikar. A foszlányok színe az egyik oldalon vörös és ezüst, a másik oldalon kék és arany. A pajzson egy hullámpólya van, amely a névadó Hejő patakra utal. A pajzs alatt egy szalag lebeg Hejőcsaba felirattal.” 

(magyarcimerek.hu – Hejőcsaba településrész címere) 

A szőlőmetsző kés utalás a település szőlőtermelő múltjára. A hármas halom a magyar heraldikában nagyon gyakori, a régi pecsétjén is szerepel a településnek. A szablyát markoló férfikéz az egyik leggyakoribb nemesi jelkép volt, ennek kiegészítéseként került rá a sisak, az oromdísz és a sisaktartó hármas is. (Görömböllyel, Lillafüreddel folytatjuk…)