Bujdos Attila az Év újságírója

Szerkesztőségünk minden évben titkos szavazáson dönt róla, hogy kit tart érdemesnek az Év újságírója díjra. Szerdán Csákó Attila, az Észak-Magyarország és a Borsod Online főszerkesztője ismertette a szavazás eredményét:

– Egy díj mindig nagy értékkel bír, különösen akkor, ha egy adott szakmában a végeredmény a kollégák szavazata alapján születik meg. Azt gondolom, hogy az Év újságírója elismerést – nem csorbítva a győztes érdemeit, munkáját – többen is megkaphatták volna. De a díjak sajátossága, hogy egy győztes van, aki ráadásul a kollégák szavazatainak jelentős részét megszerezte. Attiláról nem kell sokat mondanom, hiszen a voksok is bizonyítják, mekkora érték az ő szakmai munkája és emberi mivolta. Attila, gratulálok, és köszönöm a munkádat! – mondta.

A díjazott – megköszönve az elismerést – ezekkel a gondolatokkal reagált:

– Minden évben elhangzik, mint most is: ennek az elismerésnek az értékét az adja, hogy az újságírók közössége dönt róla. Mi mondjuk meg, kinek a munkáját tartottuk annyira fontosnak, hogy ezt ne csak a magunk számára rögzítsük tényként, hanem az olvasóinkkal is tudassuk: nekünk most ő számított, ne maradjon hát nevezetlenül. Lehet, van benne valami szemérmesség is, ahogy a mindenkori díjazott – emlékeim szerint – soha nem kérdez vissza: miért engem neveztetek meg, miért rám szavaztatok. De ismerve magunkat, szinte biztos vagyok a számvetés létezésében, rendre élünk az alkalommal, hogy eltűnődjünk rajta, mi is volt az, amire mi magunk is úgy gondolunk: ez valóban fontos tett volt. Valami maradandó. Vagy ha nem is maradandó, de legalább néhány percre jelentett valamit, valakinek. Amire számítani, amire építeni lehet. Újságírás a hírdömpingben, a szakmánk folyamatos hang- és hangsúlyváltásban létező valóságában. Én újságíróként főleg interjúkat készítek, elsősorban a kultúra területén létező és dolgozó emberekkel. Ez általában nem olyan műfaj, és nem az a terület, ami önmagában alkalmas volna a mindenkori változás nagy folyamatainak a leírására. A „nagy képre” ráközelítés az újságírás egészének a vállalása lehet. De két ember beszélgetése, azzal a szándékkal, hogy ezt mások is elolvassák majd, árnyalhatja a saját magunkról és a világunkról való tudásunkat. Biztosan nem nekem kell megítélnem, hogy ez mikor és hogyan jelent bármit is bárkinek. De szeretek néha úgy gondolni erre az egészre, mint ami értelmet nyerni képes.