Üvegből tigris? Negyedszer?

Búss Gábor Olivér miskolci forgatókönyvíró megkapta a Múzsa-díjat alkotásaiért. Habár legfontosabb és egyben első írását 2001-ben mutatták be a filmvásznon, de kultuszfilm lett. Folytatása 2006-ban, majd 2010-ben jelent meg. Miért is érdemes akkor foglalkozni a negyedik résszel? Azért, mert a három filmkészítő nem hagyta abba a közös munkát, és A mi kis falunk, valamint a Gólkirályság hozzánk hasonló mindennapokat megélő szereplői heti szinten színesítik életünket saját kis problémáikkal, csak hogy a két kedvencet említsem (nem az enyém, hanem magáé az íróé – szerk.) 

A Múzsa-díj átadásán Rudolf Péter színművész-rendező, Kapitány Iván operatőr-rendező és Búss Gábor Olivér forgatókönyvíró beszélgetett a Miskolci Nemzeti Színház színpadán, ahol fény derült arra, hogy az Üvegtigris eredeti címe Lali's drive volt és a miskolctapolcai büfésor adta az alapötletet az írónak.

Adalékok az Üvegtigrishez

Gaben személye valós, Debrecenben él és Búss Gábor Olivér elmondása szerint számtalanszor sózott rá autókat. Az Impala mint márka is azért van benne a filmben, mert az író kedvence volt egy időben, aminek egyik darabját birtokolta is. Kapitány Iván úgy emlékszik vissza, Rudolf Pétert győzködni kellett, hogy ne csak rendezze meg a filmet, hanem vállalja el a főszerepet, hiszen az írónak Lali mindig az ő hangján szólalt meg, mikor megalkotta figuráját. Az operatőr-rendező elmondta, ő találkozott először a miskolci sráccal, aki a forgatókönyvet küldte Rudolf Péternek. 

– Küldtünk érte egy autót, és én vártam. Olivér pedig nem szállt ki a kocsiból, mikor megérkeztek. Gondoltam, Miskolcon ez így szokás. Pedig akkor még kerekesszékkel járt, csak én ezt az első benyomás megszerzésénél még nem tudtam, mert nem tudatta velem a telefonbeszélgetésünk alatt – mondta, majd hozzátette, ő egyébként nem hiszi, hogy az író minden történetét saját életéből veszi. 

– Elképesztően színes életének kell lennie, szerintem a felét ki is találja – nevetett, majd azt kívánta miskolci barátjának, hogy még sok hasonlóan kiváló történet jusson eszébe. – Jó egy olyan városhoz tartozni, ami így megbecsül téged – zárta gondolatait.

Egymástól tanultak az alkotók

Búss Gábor Olivér elmondta, hogy Szentendrén él családjával és egy kifőzdében szokott enni. – Annyi érdekes ember jár oda, hogy miattuk nem változtatok a helyszínen. A múltkor a következő telefonbeszélgetés-részletet hallottam: Segíts már nekem, én nem ismerek olyat, aki erkölcsit ad! – mondta, majd miután mindenki kinevette magát, a színpadi beszélgetés résztvevői megállapították, hogy ő bizonyára az Üvegtigris Csoki nevű figurája.

Rudolf Péter színpadi vígjáték írására is agitálja a miskolci férfit. – Én azt gondolom, hogy Olivér az, aki minden történetben meglátja az érdekességet. Másokkal hiába történnek a világ legizgalmasabb sztorijai, ha nem fedezik fel bennük azt a varázst, amiből utána filmet lehet készíteni – mondta, majd beszélt ennek következményeiről is. 

– Rengeteget tanultunk tőle és természetesen ő is tőlünk az elmúlt évtizedekben. Megváltoztattuk egymás életét, én köszönöm neked ezt, és a barátságodat – fordult a színművész-rendező a miskolci íróhoz.

Végül is lesz-e Üvegtigris 4.?

A színpadon elhangzott, hogy az alkotók nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy legyen negyedik rész, a történet ugyanis már megvan, de azt még nem tudni, ez az Üvegtigris 4. sztorija vagy valamely másik filmé.

A színpadi beszélgetés előtt külön interjúztunk Rudolf Péterrel és Búss Gábor Olivérrel is. Most ezeket foglaljuk össze. A színművész-rendező úgy nyilatkozott, őt elsőként a figurák egyszerre valóságos és elrajzolt volta fogta meg. – Amikor először elolvastam a forgatókönyvet, felébresztettem a környéket különös, fejhangú, vinnyogó nevetésemmel, felvertem a hidegkúti csendet, és miközben könnyesre röhögtem magam, szerettem a fickókat, akikről olvasok. Olivér speciális humora és bravúrra egyébként is alkalmas nyelvünk használata okozta ezt a jelenséget. A szereplők és a mondatok is nagyon-nagyon egyszerűek, az ember úgy érzi, ő maga is le tudná írni ugyanilyen sorrendben az elhangzottakat, de valójában ezt csak Olivér tudja. Ez az ő írói technikája – mondta, majd hozzátette, azonnal megértette a mű mondanivalóját. 

– Nagyon szerethető filozófia bontakozik ki abban, ahogyan a kirekesztettek mégsem lesznek olyan kirekesztettek, ha össze tudnak kapaszkodni egy törzsvendégi körben az Üvegtigris körül. Azt pedig rögtön éreztem, hogy mindenki másra is így kell hogy hasson a történetek laza láncolata, mint ahogyan rám hatott. 

Jó hangulatúak voltak a forgatások

A színművész-rendező beszélt a forgatásokról. – Mikor dolgoztunk, lélekemelő volt az egész. Szerencsére nem laktam messze a Garancsi-tótól, a forgatás helyszínétől. A film abban különbözik a színháztól, hogy ha valami jól sikerül, az megvan felvételen, és ez csodálatos érzés. Örömünk lehet tehát egy kolléga egy-egy mozdulatában is. És a forgatás végén persze fáradtak voltunk, de imádtuk minden pillanatát. Már akkor megállapítottam, hogy valami jónak vagyok a részese. Az egyes sikere miatt a második készítése már nyomasztó volt. A harmadik egy kicsit klasszikusabbra sikerült. Ennél kicsit féltünk attól, hogy ott lehet-e hagyni magára az Üvegtigrist, hiszen teljesen más helyszínen játszódik a történet – mondta Rudolf Péter, aki nem tudott egyetlen anekdotát mondani, mert ezer van, kezdve azzal, hogy kilenc hónap kellett ahhoz, hogy belenézzen az írásba. – Szégyenpír orcámon, de elsodort az élet. 

Büszkék a trilógiára

Körülbelül a negyedik hónapban Búss Gábor Olivér telefonált Rudolf Péternek. – Nagyon elegánsan felhívott, pedig az írók ennél türelmetlenebbek és agresszívebbek szoktak lenni. Persze az is lehet, hogy otthon dühöngött és szétverte a berendezést, de nálam csak érdeklődött, hogy elolvastam-e, mire nemet kellett válaszolnom. Mostanra azonban egy nagyon erős baráti szövetség alakult ki közöttünk a film kapcsán – mondta.

Másodikként pedig Búss Gábor Olivért kérdeztük arról, hogyan kezdett neki a munkának. – Szerintem a Déli Hírlap legsötétebb korszaka volt, mikor fotósként szerződtem oda, mert ügyetlen voltam, de az írás már jobban ment. Mikor ágyba kényszerültem a balesetem után, elővettem a „Filmről, televízióról középiskolásoknak" című könyvet, aminek talán nem is ez volt a címe, és még a gimnáziumban kaptuk. Abban volt egy forgatókönyv, ami alapján írni kezdtem és meg sem álltam kétszáz oldalig (Kapitány Iván a beszélgetésen úgy fogalmazott, egy magyar forgatókönyv nyolcvan-száz oldal, de egy külföldi csak ötven – szerk.). Kiderült, hogy ez egy nagyon túlírt forgatókönyv lett – mesélte. 

Miskolcot tekinti otthonának

Búss Gábor Olivér úgy jön vissza a megyeszékhelyre, mintha hazatérne. – Családom túlnyomó része már elköltözött innen, de még mindig van kihez hazajárni. Rengeteg emlékem van Miskolcról, amire nem tekintek csodálattal, mint ahogy az ember a saját lakásában, házában sem nosztalgiázik. Ismerem és szeretem ezt a várost, rendszeresen megfordulok itt. Butaság lenne azt hinni, hogy egyedül én kaptam a Múzsa-díjat, hiszen azokkal az emberekkel együtt kaptam, akik ezen a pályán segítettek és akikkel jó viszonyban maradtunk – mondta, majd felelevenítette a forgatást. 

– Nagyon furcsa volt azt látni, hogyan kelnek életre a leírt mondatok. Az interneten még mind a mai napig felbukkanó jelenetek azért mozdultak meg igazán, mert azok a színészek mondták, akiket kiválasztottak rá. Vagy emlékszem a kitartásunkra, mert volt olyan forgatás is, amikor iszonyatos eső nehezítette meg a dolgunkat. Rengeteget áztunk-fáztunk, és ennek ellenére is dolgoztunk – elevenítette fel emlékeit az Üvegtigris forgatókönyvírója.