Kitálal a támadóiról Veres Pál, Miskolc polgármestere

Politikáról, belső harcokról, támadásokról, zsarolásról is kifejti véleményét portálunknak Veres Pál. Miskolc polgármestere egyebek mellett beszél az elmúlt évek eredményeiről, de a tömegközlekedés helyzetéről is. Nyomatékosan hangsúlyozza, „a miskolciak továbbra is számíthatnak rám a városért dolgozó miskolciként”.

Hogy van?
Köszönöm kérdését, jól!

Pedig visszalépett a polgármesteri posztért indulástól…
Igen. Talán épp ezért is.

A bejelentéskor az egészségügyi és családi utalások mellett elsősorban azzal indokolta döntését, hogy legsötétebb politikai támadások érték külső és belső ellenségek részéről, azt is állította, a „szövetségesei” egy része a bukását kívánta. Kikre gondolt? 
Neveket mondani azért rangon aluli volna. Maradjunk abban, hogy bukásomra játszók között vannak civilek és vannak politikusok, vannak nők és vannak férfiak is. A szűk csapatom kivételével stabilan nagyon kevesekre számíthattam, úgy pedig nem működhet sem egy cég, sem egy csapat, sem egy városvezetés, hogy egyesekre nem lehet számítani, vagy pedig hol lehet számítani, hol meg nem. 

Okoskodás és cselek

Korábban az önhöz mindvégig hűséges, lojális, ön mellett kitartó – de 2023. januárban mégis távozó – tanácsadója, Szvoboda László azt nyilatkozta az Északnak és a boon.hu-nak, hogy „ahová a miskolci Demokratikus Koalíció (DK) beteszi a lábát, ott kő kövön nem marad”. A problémát önnek is jelezte: miért nem hallgatott rá, hogy lépnie kell?
A diagnózisa pontos volt, ezt az idő bebizonyította. De egy olyan közösségben, ahol szinte minden szereplő okosabbnak gondolja magát a másiknál és mindenkinek meggyőződése, hogy különböző cselek eredményeként végül az ő akarata érvényesül, lehetetlen beláttatni az együttműködés feltétlen szükségességét. Nem is lehetett. És végülis léptem.

Volt tanácsadója azt is állította az ominózus interjúban, hogy „nem az eredmény, a színvonal vagy a teljesítmény számít, hanem az, hogy kinek az embere hol ül. Pontosan mire, kikre gondolhatott? 
Arra például, hogy egy politikus kinéz magának, vagy egy emberének egy pozíciót, teszem azt alpolgármesteri posztot, vagy befolyásos státuszt és ha azt nem kapja meg, akkor jön a zsarolás és a fenyegetőzés. És a pártoknak egymás között is az volt az elszámolás alapja, hogy kinek, hol, hány embere ül. Mindezt úgy, hogy még abban sem tudtak megegyezni, hogy kinek, mi, mi alapján járna. Vagyis nem csak velem volt állandó vitájuk, hanem egymással is, de aztán megjelentek nálam, hogy tegyek igazságot, amit aztán nem fogadtak el. És kezdődött minden elölről.

Politikai szimbólum 

A Miskolci Egyetem alapítványának kuratóriumi tagja, emiatt is támadta a DK: például, hogy pénzt kap a munkájáért. Miért vállalta el a feladatot? Látja az alapítványi működés előnyeit?
Nézze, fel sem merült, hogy nem fogadom el a felkérést. Tanár vagyok, oktatásszervezési szakember, iskolaigazgató voltam évtizedekig, ebben éltem le a karrierem túlnyomó részét. Meghívnak a városom egyetemének kuratóriumába, mint volt egyetemi oktatót, mint oktatási szakembert, és azért ne menjek, mert az néhány pártpolitikusnak nem tetszik? 

Én tiszteletben tartom, hogy ők elvi alapon ellenzik az egyetemek alapítványi működtetését, de egyrészt én nem vagyok a pártjuk tagja, másrészt pedig meggyőződésem, hogy a Miskolci Egyetem ezzel a modellel eddig jól járt.

Hegedűs Andrea addigi DK-s önkormányzati képviselő a 2022-es országgyűlési választáson országos listáról mandátumot szerzett a parlamentbe, így összeférhetetlenség miatt le kellett mondania az önkormányzati képviselőségről. Az időközi voksoláson Barta Gábor, a Fidesz-KDNP jelöltje nyert. Ezt követően Mokrai Mihály (DK) azt nyilatkozta, a jelenlegi városvezetés teljesítményét elégtelennek ítélték a miskolciak. Erre még rátett egy lappáttal: „akár le is cserélhetjük azt a játékost, aki a sárga lapot eredményezte”, utalva ezzel önre. Ez sem volt intő jel?
Nem a városvezetés indult az időközi választáson, hanem a DK jelöltje. A DK szakemberei csinálták a kampányt, a DK emberei feleltek a stratégiáért és a kommunikációért és ennyit sikerült elérniük. De szerintük nyilván ezért is én voltam a hibás, pont erről beszéltem az imént.

„Hittem a józan észben, becsületben”

A helyzet eszkalálódásáért nem hibáztatja magát? Nem kellett volna már 2020-ban az asztalra csapnia? Ahogyan volt kollégája fogalmazott lapunknak: „Hogy polgármester úr békére törekvő, az egy hatalmas erény. Az viszont, hogy konfliktuskerülő, nem feltétlenül az”. 

Igen, én békére és együttműködésre törekvő vagyok, nekem az volt az alap, hogy ha van egy közös cél, egy közös feladat, azt együtt kell csinálni. Az utolsó pillanatig hittem a becsületben és a józan észben.

A belső támadásokra ön szinte mindig úgy válaszolt – vagy nem vette fel a kesztyűt, vagy -, mint egy úriember, de nem úgy, mint egy polgármesternek, nem úgy, mint egy politikusnak kellett volna. Vannak, akik szerint ez nagy hiba volt. Mint gondol erről?
Talán azért is lehet ez, mert sosem lettem igazán politikus. 

Elkeserítő és megdöbbentő volt látni, hogy sokakat mennyire nem érdekel a racionalitás, a szakmai érvek, Miskolc és a miskolciak érdeke, hogy mennyivel fontosabbak a személyes ambíciók, a politikai bosszú, mint maga a város.

Csak Miskolc 

Ön sokszor mondta, hogy „nekem Miskolc a pártom”, ami szépen hangzik, de a jelek szerint nem sokat ér. Hogyan látja?
Ezzel nem értek egyet. Csak ennek volt értéke. Így értem el eredményeket, így tudtam hatékony lenni, amikor befektetőkkel, vagy a Kormány képviselőivel kellett tárgyalnom Miskolc érdekében. 

Mit gondol a városi ellenzékről, a Fideszről és a KDNP-ről?
Hogy ellenzékként működtek, az ellenzéknek ez a dolga. Azt viszont sajnálom, hogy nem használták ki Miskolc érdekében azt, hogy a párttársaik alkotják a kormányzatot, lobbizhattak volna jobban is Miskolcért. De még mindig van néhány hónapjuk bebizonyítani, komolyan gondolják-e, hogy nekik Miskolc az első. Az én ajtóm, ahogy eddig is, ezután is nyitva áll előttük is.

Mit szól ahhoz, hogy a Pont Mi Lokálpatrióták polgármesterjelöltje, Tóth-Szántai József – akit a Fidesz-KDNP is támogat – nemrég arra kérte a Fidesz-KDNP helyi képviselőit –„mivel a DK helyi emberei elárulták Veres Pált”, ahogy fogalmazott posztjában Tóth-Szántai -, hogy a város működésének biztosítása érdekében egyeztessenek Önnel?
Örülök neki, jobb később, mint soha. Én eddig is egyeztettem velük, de ők inkább politizáltak velem. Ha ez most megváltozik, ha most komolyan gondolják, még mindig van néhány hónap értelmes, előremutató munkára.

Ha mérleget von, mi az, amivel elégedett a közel öt év munkájában?
Nagyon büszke vagyok a városfejlesztési eredményeinkre, a számtalan befejezett projektünkre, az új kerékpárutainkra, a felújított orvosi rendelőkre, és az óvodákon, bölcsődéken, múzeumon át az Avasi kilátóra, a Horváth-tetőre és a megújult Miskolctapolcai ősparkra. Örülök, hogy ennyire hatékonyak tudtunk lenni. De büszke vagyok a város nagy rendezvényeire, a fesztiválokra, a város turisztikai eredményeire, a zöld eredményeinkre, a 14 év alattiak szinte ingyenes tömegközlekedésére. Nagyon büszke vagyok a hosszútávú fejlesztési stratégiáinkra és arra, hogy a következő fejlesztési ciklusra több, mint harmincmilliárd forintot alkudtunk ki Miskolcnak különböző fejlesztésekre. És még sorolhatnám, tényleg nagyon sok van.

Menetrend, menetrend hátán

Az MVK menetrendje 103-szor változott…
Nem 103-szor, hanem összesen 103 ponton. Három villamos, és ötvenöt buszjáratunk van nappal és éjszaka, ez összesen ötvennyolc viszonylat. Erre az 58 viszonylatra esik a 103 változás, vagyis átlagosan még 2 sincs. Volt, ami kényszerűségből többször változott, volt, ami kevesebbszer és minden esetben a pénz volt az oka. Az előző városvezetés közel négymilliárd hiányt hagyott a tömegközlekedésben, a kormány pedig elvont évi 500 millió forintot. A jövőben is azon fog múlni a siker, vagy a kudarc, hogy a következő városvezetés tud-e a tömegközlekedésre plusz pénzt szerezni, vagy sem. Ha nem tud, akkor annyiból fog gazdálkodni, mint mi és körülbelül ugyanezt az eredményt is hozza majd ki belőle, mert csodák nincsenek. Csak a saját energiára való átállás a megoldás, de ez egy hosszabb távú program.

A Nagy-Miskolc program is inkább a „tervezőasztalon”, gondolati síkon fénylik, a valóságban nem sok minden történt. Kissé sarkítva mondhatom úgy is, hogy amit a néhai Kriza Ákos és csapata megálmodott, forrást rendelt és szerzett hozzá, azt Önök adták át. Ezen a gondolatmeneten haladva, mit tud majd átadni a következő városvezetés?
Nono, azért ne túlozzunk. A Nagy-Miskolc számtalan konkrét programeleme teljesült. Jelentősen karcsúbb és takarékosabb lett a város és a Miskolc Holding, komoly eredményeket értünk el a város működésének átláthatósága, a turizmus, a kultúra, a fesztiválok terén is, túlteljesítjük a faültetési vállalásunkat, bővítettük a Salkaházi-programot, és még sorolhatnám reggelig. Korántsem értünk sajnos terveink végére, de jön egy következő városvezetés, ajánlom a figyelmükbe a programot, lehet folytatni. 

 Kevesebb pénzből, kisebb infrastruktúrával hajtottuk végre a fejlesztéseket, mert az áremelkedések miatt a projektek szinte mindegyikét újra kellett tervezni. Ráadásul megtakarítottunk még így is sokszáz millió forintot, amit a város zöldítésére fordítottunk. Ha ez nem megsüvegelendő, akkor nem tudom, mi az. A következő városvezetésekre pedig a zöld és emberközpontú szemléletet, takarékos gazdálkodást és számos olyan stratégiailag fontos elképzelést hagyok, ami Miskolc hosszútávú jövője miatt elengedhetetlen. 

Számháború

Például? 
Ilyenek a megújuló energiával kapcsolatos területek, a zöldenergiára épülő tömegközlekedés, a fenntartható turizmus. És több, mint harmincmilliárd forint fejlesztési forrást is hagyunk, amit mi alkudtunk ki Miskolcnak a következő tíz évre. A Nagy-Miskolc program pedig még ennél is többről szól. Arról szól, hogy Miskolc a szívünkben legyen nagy és erős, hogy higgyünk benne. És hiszem, hogy ma a miskolciak büszkébbek a városukra, mint néhány évvel ez előtt. Szóval nincs szégyellnivalóm. Sőt.

Sokszor a várost irányítók arra hivatkoztak, hogy a kormány ennyi, meg annyi pénzt vont el Miskolctól. Ez az érvelés azért sántít, mert más baloldali vezetésű városok esetében nem hallani, hogy például a helyi közlekedésben olyan gondok lennének (kaotikus menetrend, távozó buszsofőrök, leharcolt járművek stb.). Ráadásul például az iparűzési adón keresztül jócskán megugrottak a bevételek. Hol az igazság? 

A számokban. Miskolc jóval kevesebb pénzből gazdálkodik, mint kellene és mint lehetne. Nálunk ezt legjobban a tömegközlekedés sínyli meg, mert ilyen a város adottsága, máshol meg más. De, hogy csak a tömegközlekedést nézzük: ha Debrecenben például minden rendben, miért szorultak 18 milliárd hitelre a tömegközlekedés működtetéséhez?

Mi az, amit lehetett volna jobban csinálni?
Nem várni a pártokra és az első pillanattól keményebb, következetesebb belső működést kialakítani.

„Még ki sem hűlt” a széke, máris többen is bejelentkeztek: indulnak a posztért. Mit szól ehhez?
Ilyen ez. 

Kit tart alkalmasnak a feladatra?
Nem szeretnék senkit befolyásolni, úgyhogy erre nem válaszolnék.

Nyugodtan alhat  

Olvastam olyan elemzést, amely szerint a regnáló polgármesterek akár keresztbe is tehetnek az őt követőnek: például kiköltekezhetnek, aláírhatnak olyan szerződéseket, amivel a következő városvezetőnek és települést irányítóknak, frakciónak okozhatnak álmatlan éjszakákat. Nyugodtan alhat az utóda?
Teljesen nyugodtan. Eddig sem voltak titkolni valóim, ezután sem lesznek. Sőt, a következő polgármestert napi szinten is szeretném bevonni a munkába a megválasztása és a hivatalba lépése közötti négy hónapban.

Tóth-Szántai József, a civil Pont Mi lokálpatrióták (a Fidesz-KDNP által is támogatott) jelöltje - miután ön bejelentette, hogy nem indul a választáson - azt írta Facebook posztjában: városvezetői és emberi tapasztalataira számít a jövőben. Segít neki?
2019-ben azt mondtam, hogy mindenkivel hajlandó vagyok együtt dolgozni, aki Miskolcért szeretne tenni. Ez az után sem változik majd, ha már nem én leszek polgármester.

Mihez kezd majd októbertől?

Nyugdíjba egy darabig még nem készülök. Már megkerestek több helyről, illetve én is egyeztettem néhány intézménnyel. Valószínűleg az oktatás valamilyen szintjén folytatom majd a munkámat. De több energiát tudok majd az egyetemi munkámba is fektetni, hiszen az oktatás az életem. Remélem, több szabadidőm lesz, és több időm jut a magánéletemre is.