Pápai Tóth Mihály, a diósgyőri kohászat kezdeményezője

1755-től kezdődött Diósgyőrnek mint uradalmi központnak a fejlesztése. Az építkezéseknek útjában állnak a fent említett intézmények, bár az templomnak nagyobb problémát jelentett a Szinva, mely a faépítményt folyamatosan károsította, rongálta. 1762-ben új helyet kellett keresni az összes reformátusok tulajdonában lévő intézménynek a településen.

1763-ban a reformátusok kérelmet írták a zálogbirtokos Grassalkovich Antalnak, kérték, hogy adjon engedélyt új templom építésére. Erre válaszolt Grassalkovich, aki azt írta, hogy ő erre nem tud adni engedélyt, csak a vármegye, keressék meg őket és ennek kiadását nem fogja ellenkezni.

Íme a diósgyőriek levele Grassalkovich Antalhoz:

„Nagyméltóságú gróff gyáraki Grassalkovics Antal úr, felséges koronás Királyné Asszonyunk belső titkos tanácsosához, a felséges Magyar Aulica Camara praesesséhez (=elnökéhez) te(kinte)tes nemes Borsod vármegye főispányához Ő Excellenciájához”, amelyben így esedeztek földesurukhoz: „amint maga is Excellentiád bölcsen és kegyelmesen tudgya, minemű alkalmatlan helyen, vizenyős és sáros fenékben legyen letéve szegény helységünkben az Isten szent nevére, tiszteletére rendeltetett oratóriumunk, és gyakran mind dominális tiszt uraiméknak, mind pedig olykor megfordulni szokott cameralis uraknak, mind Excellentiádnak is nálunk lött kegyes jelenlétiben igen közel lészen az említett oratóriumunk az dominális házhoz, s mind harangozásunkkal s netalán éneklési cultusunkkal is mely sokszor s talán mindennap alkalmatlanságára voltunk és legyünk, de amellett csekély és kicsiny volta miatt igen szorosan is férünk belé [...] reménykedünk Excellentiád irgalmas színe és tekintete előtt, méltóztasson [...] Felséges Koronás Asszonyunk előtt kegyelmesen exoperálni (=elérni), hogy azon oratóriumunk Hlyeién alkalmatlan helyről, mind a mi, mind pedig a tekintetes dominium részirül alkalmasabb helyre transferaltatni, és annak épülete egy kevéssé nagyobbra és ex solida materia (=szilárd anyagból) engedtessék” 
(Forrás: Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 3. – Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben, 70. oldal)

Végül hosszas útkeresés után 1769-ben a kamara adta meg az engedélyt az épületek máshol történő felépítésére. A templom alapkövét 1769. július 10-én tettek le, és 1771-ben készült el. A bejárata fölött emléktáblát helyeztek el Pápai Tóth Mihály lelkipásztor, geológus, a diósgyőri kohászat kezdeményezőjének emlékére.

Pápai 1764-től vállalt szerepet Diósgyőrben, ezalatt a Bükköt is megszállottan járta, és ő ajánlotta Mária Terézia figyelmébe a hegységben található és hasznosítható nyersanyagot, melynek eredményeképpen létrejött a vasgyártás, megalapították a vas­olvasztót. Pápai igazi polihisztor volt, óriási nyereség a diósgyőriek számára.

,,Az alapkövet 1769-ben tették le a napkeleti oldalon, bele írást helyeztek. Szövege: Az egyedüli Istennek, a háromszor legnagyobbnak és legjobbnak, dicsőség az egynek és a Szentháromságnak. A legdicsőségesebben uralkodó fenséges császárnő és Magyarország királynője, Mária Terézia különleges kedvezéséből és kegyéből kegyelmesen megengedte, hogy a diósgyőri helvét hitvallást követő egyház ezen a helyen új templomát felépíthesse. E célból kijelölte nemes Borsod vármegye rendes hivatalt viselő küldötteit. Ezek közül első főtisztelendő Ketter Ferenc úr, a kerület és ezen vármegye főesperes-helyettese. Második tekintetes és nemzetes Szőlősy Ferenc úr, helyettes alispán, a harmadik nagyhírű és nemzetes Gömöri Antal szolgabíró úr, a negyedik az igen híres és nemzetes Fodor József, esküdt ülnök úr, az ötödik a nagyhírű és nemzetes Kováts János úr, az Úr diósgyőri praeceptora. A felmérést elvégezték az Úr 1769. évében július 10. napján. Az első követ pedig ide a fundamentumba helyezték július 27-én délelőtt 11 órakor, mikor ennek az egyháznak Pápai Tóth Mihály volt a rendes lelkipásztora, nemes Erdős Mihály a gondnoka és Czikó István az első bírája. Ezen írást írta és metszette Szoboszlai Apa József született magyar lovag és mathematikus.” 
(tirek.hu – a miskolc-diósgyőri református templom)

A diósgyőri reformátusok temploma torony, harangláb és harang nélkül készült el, és természetesen nem nyílhatott a bejárata az utcafrontra.

(Érdekesség, hogy 1782-ben már a lutheránus egyház hivatalosan is létrejött a településen, ez volt a harmadik vallási felekezet.)

1847-ben már izraelita imaház is állott Diósgyőrben. Ekkor történt először a reformáció óta, hogy a római katolikusok ismét többségbe kerültek a reformátusokkal szemben. 1868-tól – miután a vasgyártás Diósgyőrbe költözött – rengeteg, nem feltétlenül magyar ajkú felvidéki család érkezett a településre.

A Vasgyár fejlődése, bővülése természetesen hatással volt a diósgyőri református gyülekezetre is. 1887 után már Diósgyőr földművesei, állattartói is a gyárba mentek dolgozni, ezért a természetbeni fizetést a pénzbeli váltotta fel.

A templomba 1908-ban került orgona, egy nagyobb felújítás keretében, majd 1927-ben a villanyt is bevezették. 1928-ban a diósgyőri és a vasgyártelepi egyház egyesült. Családi istentiszteleteket, bibliaórákat tartották, nőegyletet hoztak létre, cserkészcsapat működött, ifjúsági klub működött, teaestéket rendezték az iskolában. Aktív, virágzó egyházi élet folyt.

Egészen a szocialista rendszer beköszöntéig. Ennek az írásnak most nem tárgya az „átkos” rémtetteivel, bűneivel foglalkozni, legyen elég annyi, hogy a vallási élet jelentősen háttérbe szorult az évek alatt.

Változást csak a rendszerváltás hozott, napjainkban is élénk egyházi élet folyik Diósgyőrben.