"Számunkra egy út létezik: csak a béke!"

A boon.hu-nak adott interjúban a politikus arról is beszélt, hogy hazánknak és egész Európának csak a béke lehet az egyetlen út az orosz-ukrán háború kapcsán. Szó esett arról is, hogy milyen jövő vár Európára és miért sorsdöntőek a június 9-ei választások.  

Mint volt honvédelmi miniszter és mint frakcióvezető, mit gondol az európai nagyhatalmak és a NATO kommunikációjáról, terveiről az orosz-ukrán konfliktus kapcsán? 

Egészen elkeserítő ami körülöttünk az orosz-ukrán testvérháború kapcsán zajlik. Úgy látszik, azon a tényen mindenki könnyedén felülemelkedik, hogy százezrek veszítik el szeretteiket, házukat és megélhetésüket ebben az esztelen öldöklésben itt a szomszédunkban. Egyszerűen nem hajlandók azzal a ténnyel szembesülni a nagyhatalmak és a legtöbb európai állam vezetője, hogy egyfelől a harmadik világháború, tehát egy nukleáris pusztítás határán táncolunk, másfelől, hogy értelmes és egyetlen lezárási módja ennek a helyzetnek az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások megkezdése. Nincs más alternatíva, hiszen látjuk: a szankciós politika és a fegyverszállítások megoldást nem hoznak, csak még több szenvedést és halált. Óriási baj van az európai vezetők gondolkodásával. 

Talán mindig is az volt. Egy nukleáris nagyhatalmat katonailag legyőzni nem lehet. Az ukrán nép hősiessége és önfeláldozó küzdelme tiszteletet érdemel, hiszen teljesítményük a kezdeti várakozásokat jócskán felülmúlta. Ugyanakkor az ország és annak gazdasága romokban, milliók elmenekültek, és olyan emberveszteségeket szenvedtek el, amelyet a nyugati támogatás sem tud pótolni. Van olyan pont, amikor már nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet, ahogy József Attila is megírta.

Minapi hír, hogy David Cameron brit külügyminiszter kijevi látogatása során közölte, Ukrajnának megvan a joga, hogy az Egyesült Királyság által szállított fegyverekkel lecsapjon Oroszországban. Ezt az oroszok vélhetően nem fogják tétlenül nézni. Mennyire sodródhat bele a krízisbe Európa, és így Magyarország? 

Európa egyre inkább belesodródik a krízisbe – és úgy tűnik, észre sem veszi. Milyen messze vagyunk már attól, hogy csak sisakokat küldünk majd a szabadságukért harcoló ukránoknak… A megtámadott félnek mindig joga van megvédeni önmagát és minden jószándékú embernek (országnak) kötelessége segíteni őket. Ezzel mi magyarok sem vagyunk másként. A segítség mibenléte azonban lényeges kérdés. Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója keretében segíti az ukrán embereket, a kárpátaljai magyarokat és a hazánkba érkező menekülteket. 

Kár, hogy egyelőre kisebbségben vagyunk Európában ezzel a hozzáállásunkkal. Ukrajna – érthető módon – kétségbe van esve, hiszen a létéért küzd egy óriási országgal, egy atomhatalommal szemben. A csatatéren nem lehetséges győzelmet elérni Oroszország ellen, ezért egyre gyakrabban annak hátországát próbálják támadni az ukránok – nyilván nyomást akarnak helyezni az orosz lakosságra is. Azt gondolom, ez érthető – az más kérdés, hogy a fegyvereket átadó nyugati országok nem egy esetben kikötötték, hogy orosz területen nem vethetik be azokat. Szóval ez biztosan nem szolgálja a mielőbbi fegyvernyugvást. Mindenesetre a háború leggyorsabb lezárásának módja az Egyesült Államok és Oroszország kezében van. Donald Trump megcsillantotta a háború gyors lezárásának lehetőségét, ha megválasztják elnöknek. Öröm látni, hogy vannak még olyan politikusok, akik képesek felmérni a helyzet súlyosságát.

Magyarország hogyan tud kimaradni a háborúból? 

 Azonban nagy rajtunk a nyomás, hogy önálló álláspontunkat adjuk fel és vakon menjünk a többiek után. Mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban sokan tényleg csapatokat küldenének az oroszok elleni harcba – elfelejtve azt, hogy ez világméretű konfliktussá eszkalálhatná a helyzetet. Mind politikai, mind gazdasági szinten óriási pressziónak vagyunk kitéve, s ha hozzáteszem, hogy a saját baloldali ellenzékünk is ellenünk dolgozik külföldön és belföldön egyaránt, akkor azt hiszem elég visszafogott vagyok. A NATO egy védelmi szövetség, amely arra jött létre, hogy tagjai megvédjék egymást a külső támadásokkal szemben. Mivel Ukrajna nem tagja ezen szövetségnek, így nekünk nincs semmi keresnivalónk ukrán területen magyar katonákkal, magyar hadianyagokkal. És ez így is kell, hogy maradjon. A Washingtoni Szerződés I. cikke szerint is a NATO nem fenyegetheti a nemzetközi békét és biztonságot. 

A migránsáradat 2015-től indult meg Európa felé. A magyar állásponttal szemben – amely a hívatlan és minden engedély nélkül, sokszor személyazonosságukat sem igazoló érkezőkkel szemben lép fel – számos európai vezető emelte fel a szavát, sőt még „meghívólevelet” is adtak és adnak az érkezőknek. Lát enyhülést az uniós hatalmak vezetőinek nyilatkozataiban, magatartásában? - Látja a két álláspont közötti közeledést?

Az az egyik baj a XXI. századi Európával, hogy képtelen tanulni a saját baklövéseiből. Ebben a helyzetben sem azt teszi, hogy felméri a helyzetet, elemzi a kockázatokat és a károkat, hanem egész egyszerűen az amerikai demokrata körök érdekeinek megfelelő politikát támogat, amely közel sem egyezik az európai érdekekkel. Ma már tény, hogy néhány állam belátta, a kezdetektől képviselt magyar álláspont volt a megfelelő válasz erre az invázióra, de még mindig kisebbségben vannak a hozzánk hasonló vélemények az EU-ban. Amíg az uniós fórumokon nem az a cél, hogy megfelelő és hathatós válaszokat fogalmazzunk meg, hanem hogy a másként gondolkodó államokat megbüntessük vagy vétójoguktól megfosszuk, addig nagy bajban van az öreg kontinens. 

és hogy olyan politikusok kerülhessenek döntéshozó helyzetbe az EU-ban, akik látják és belátják a helyzet súlyosságát.  

Önök gyakran hangoztatják, hogy Brüsszelben változásra van szükség. Vannak ebben szövetségeseink? 

Lassú, nagyon lassú az ébredezés Európában. Azonban nem vagyunk egyedül. Sőt, néha-néha még meghatározó és erős államokból is kihallatszik egy-egy elnyomni igyekezett hang, amely azt mondja, hogy mégiscsak a magyaroknak volt igazuk. Igaz, sok helyen, ahol a nagyvárosi lakosság közel fele már migráns hátterű és a természetes szaporulat a körükben összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az őshonos lakosság körében, ott már jó eséllyel elment az a hajó, ami a szabályozás újragondolását biztosíthatta volna. A mértéktelen és ellenőrizetlen illegális migráció elfogadása ezeken a helyeken már visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, amely alapvetően változtatja meg az adott ország mindennapjait egészen rövidtávon is. Mi nem szeretnénk ebbe a folyóba belelépni, hiszen ezt a hibát elég csak egyszer elkövetni, többször nem lehet meg nem történté tenni a következményeit.

Milyen jövő vár Európára? 

Ez sok mindentől függ. Nem utolsó sorban a közelgő EP-választások kimenetelétől is. Az mindenesetre bizonyos, hogy egyes országok, régiók már nem lesznek olyanok a migráció hatásai miatt, mint amilyenek néhány évtizeddel ezelőtt voltak. Egyre gyakrabban találkozhatunk majd migránsgettókkal nyugati utazásaink során, és emellett a párhuzamos társadalmak lassú, de biztos felépülésével is. A hagyományos keresztény-zsidó kultúra és a vallási alapok elmosódnak majd és egy sokszor agresszív és másokat elfogadni nem tudó, Európától alapvetően idegen vallási mentalitás nyer egyre nagyobb teret a közéletben. Az antiszemtia megnyilvánulások rég nem látott mértékben öntötték el a nyugat-európai országokat. Akár az egyetemeken, akár a bűnügyi statisztikákban, akár a közbeszédben, akár a mindig mindennel túlzottan is elfogadó társadalmi viszonyrendszerekben láthatjuk mindazt a pusztítást, amit a migráció okozhat bármelyik országban, amely feladja saját érdekeit és értékeit.

A 2024-es magyar EU elnökség milyen célokat tűz ki és hozhat-e változásokat? 

Azt gondolom, hogy Magyarország 2024-es, féléves EU-elnökségének kármentő időszaknak kell lennie. Úgy tervezzük, hogy az unió fókuszát a versenyképességünk visszaszerzésére, a demográfiai kihívások kezelésére, a védelmi képességeink fejlesztésére és a nyugat-balkáni bővítés előmozdítására fogjuk helyezni. Mi bízunk benne, hogy egy – az EU-ban jelenleg különutasnak számító – másfajta, magyar szemlélettel komoly lépéseket tudunk tenni az egész uniós térség sikerének előmozdításáért.

Mint hívő ember, mit szól ahhoz, hogy itt Borsodban Magyar Péter kiabálva támadta a templomból távozó embereket? 

A politikai kultúrának, vagy kulturálatlanságnak is vannak szintjei. Akármennyire is rossz vélemények alakultak ki a magyar közéletről egyes esetekben, úgy gondolom, hogy ez a típusú agresszív hangvétel, az állampolgárok közvetlen hergelése mindezidáig nem volt divat. Legalábbis, akik eddig ezzel próbálkoztak, őket nagyon hamar partvonalra küldték a választók. Egy megválasztott magyar politikus a magyar emberek arca, őket képviseli, éppen ezért a választói méltóságát sértené és az ő bizalmukkal élne vissza, ha valaki ilyen stílust engedne meg magának.

Mennyire vehető komolyan, mennyire hiteles – jobb- és baloldalon, a politikában, a közéletben –  egy olyan ember, aki a saját feleségével folytatott beszélgetést használja fel céljai érdekében? 

A legelső megszólalásától kezdve lényeges kérdésekben mondott valótlant. A hitelességét önmagában ez a körülmény erősen megingatta, de az említett lehallgatás kapcsán a legelvetemültebb, leggátlástalanabb személyiségjegyek jutnak eszembe. Szegény Varga Juditot sajnálom, aki ennek az egyszemélyes showműsornak az érdemtelenül szenvedő alanya. 

Dobrev Klára a DK árnyék-miniszterelnöke – Gyurcsány Ferenc felesége – előrehozott választásokat emlegetett nemrég Salgótarjánban. Van ennek bármilyen jogi vagy politikai alapja?  

Nem látom a felvetés értelmét, még akkor sem, ha az ő szempontjaikat próbálom figyelni. Egy hónap sincs a választásokig, és 

Ilyen körülmények között egy előrehozott választáson katasztrofális eredményre számíthatnának. Ezért gondolom, hogy ez egy olyan gumicsont, amellyel saját szimpatizánsaik előtt produkálják magukat. Nem érzem szükségét annak, hogy komolyan bárki is tárgyaljon egy előrehozott választásról.

A június 9-i választásoknak (önkormányzati és EP) mi a valós tétje? 

Egészen egyszerű helyzetben van a magyar választópolgár, hiszen a fő kérdés most az, hogy hagyjuk-e, hogy Magyarországot belesodorják egy háborús helyzetbe vagy olyan politikusokat választunk, akik ellenállnak ennek a külső pressziónak. 

Azt látjuk, hogy a baloldal nem így látja a helyzetünket, ők a megfelelési kényszerük miatt mindent megtennének, amit a külföldi finanszírozóik elvárnak tőlük, tehát Magyarország szuverenitásának fenntartása nem lenne jó helyen a kezükben. Mi már bizonyítottunk. Nyitottak vagyunk  kölcsönös tisztelet alapján megvitatni mindenkivel a problémákat, de nem félünk beleállni komoly megmérettetésbe sem, ha a magyarok jövője, érdeke a tét. Számunkra egy út létezik: csak a béke. 

Csákó Attila, Ujlaki Attila