Barkai László amnéziában szenved vagy téved

Barkai László (a DK, az MSZP, az LMP és a PM által támogatott) miskolci polgármesterjelölt politikai üzenetei nem térnek el a baloldali pártok retorikájától, hiszen az oktatást mellett az egészégügyet veszi kritikusan górcső alá a politikus több közösségi média posztjában, szórólapon. Ezekben többek között a miskolci kórházakért és betegekért aggódik többek között a Diósgyőri, Semmelweis és Vasgyári egészségügyi intézményekért. Egy róla szóló újságban úgy fogalmaz a Vasgyári kórház kapcsán: „A kórház épülete ugyanolyan elhagyatott, mint a gyár épülete. Különösen fájó látni ezt nekem, hiszen itt volt kórházigazgató és itt vezette a szülész-nőgyógyászati osztályt is az édesapám.” 

Cikkünkben arra mutatunk rá, hogy miért álságosak Barkai László kijelentései a kórházakkal, rendelőintézetekkel kapcsolatban. 

innen kellett azt  visszaépíteni. Megkerestük az akkori tudósításokat az egészségüggyel kapcsolatban: szinte mindegyik egytől-egyik a kórházak összevonásával foglalkozik, többször kiemelve: „az intézmények finanszírozási problémával küzdenek”. Így volt ez – például - 

mint a térség legfőbb fekvőbeteg ellátó intézményét. Az intézkedéssel rengeteg vidéki embert reménytelen  helyzetbe hoztak, hiszen az utazás idő és pénzigényes. 

Tetemes adósság

2008-ban újabb egészségügyi intézményt, a Miskolci Egészségügyi Központot „alakították át” gazdasági társasággá - írta akkor a Magyar Hírlap. A korábbi intézmények - a diósgyőri és a Semmelweis kórház - egyesülésével létrejött centrum a város akkori alpolgármestere, Mokrai Mihály szerint ugyanis csak így tudja felvenni a versenyt a Borsod és a Heves megyei kórházakkal. Az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete nem írta alá az átalakulással kapcsolatos megegyezést, és nem értett egyet a lépéssel. 

2008-ban azt írták: „az intézmény pavilonrendszere és két telephelye miatt halmozottan hátrányos helyzetű, ráadásul tetemes adóssága van, ez 2008-ban meghaladta a 650 millió forintot.

Megszűnt osztályok

Kronológiában fontos dátum ez a 2008; a diósgyőri és a városi Semmelweis kórház összevonásával létrejött ugyanis a miskolci egészségügyi központ, amit a köznyelv MISEK-ként emlegetett. Ekkor szűnt meg a baleseti sebészeti ellátás a diósgyőri kórházban. A pszichiátriai osztály szintén 2008-ban költözött el Diósgyőrből a Semmelweisbe.

Szétvert kórházak 

Már 2007-ben önkormányzati biztos irányította a két miskolci kórház gazdálkodását, úgymond gazdasági menedzserként biztost nevezett ki a miskolci Semmelweis és a Diósgyőri kórházakhoz, mindkét intézmény az önkormányzathoz tartozott. Az intézkedésre azért volt szükség, mert pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek. 

Szűcs Erika, akkori alpolgármester közölte, előkészítik a két kórház összevonását, ez történt meg a fent leírtakban egy évvel később.

„Kannibalizmus”

Később a miskolci Fidesz „kannibalizmusnak” nevezte az akkori baloldali városvezetés hozzáállását a Miskolc és térsége kórházainak átalakítása kapcsán. Akkor úgy fogalmaztak, hogy a megyei önkormányzat által fenntartott egészségügyi intézmények esetében a megyei kórház „hellyel-közzel” rendben van. 

Inkább az FMC Dialízis Centerként ismert, magánkézben lévő nephrológiai osztállyal van gond, attól ugyanis elvették a fekvőbeteg-ellátáshoz szükséges aktív ágyakat. Ezzel a feladattal a megyei kórházat bízta meg a tárca, forrást és plusz ágyat viszont nem biztosított. A két városi kórház összevonásából adódó anomáliáról, illetve a diósgyőri traumatológia felszámolásáról nem is beszélve.

Intézmények ágyak nélkül 

A Szent-Ferenc tagkórház sem marad ki a baloldali ámokfutásból. A megyei önkormányzat két másik kórháza esetében a szaktárcának az volt a javaslata, hogy azok egyetlen aktív ágyat se kapjanak, ezzel pedig végleg megpecsételték a kórházak, illetve ellátási területük sorsát. Az akkori helyi Fidesz-KDNP már akkor kifejezte aggályait, mert a miskolci Szent Ferenc Kórház speciális szakterületen gyógyított addig, a tüdőgyógyászat, valamint a reumatológia területén. A tüdőgyógyászatban 160 ágyon biztosították az ellátást, itt szinte „egyik napról a másikra” szűntek meg az aktív ágyak, a betegek miskolci ellátóhely nélkül maradtak, Edelényben kényszerültek az ellátást igénybe venni. Az akkori tudósítások így szóltak: