A Bükk gyöngyszeme a Hámori-tó

A Bükk hegységben van egy mesterségesen felduzzasztott, meseszép tó, amit a XIV. század elejétől említenek az írott források, és amely mai formáját a vaskohászatnak köszönheti. Ez a tó manapság is gyönyörű. Természetesen kiemelt turisztikai célpont, mindemellett Magyarország egyik legnagyobb értéke. 
Ennek a kis tónak először nem is volt neve, majd a „régiek” Fel-tónak hívták, mert a falu felett volt található. Ezután a bevándorolt sváb telepesek egyszerűen Tajnak nevezték a német teich (tavacska) szó után. A Vasárnapi Ujságban (1861-ben) pedig Diósgyőri-tóként említik. A Hámori-tó elnevezés az első világháborút követően vált használatossá. 
Rengeteg legenda, rengeteg történet fűződik nevéhez, és nagyon sok novella, ballada, vers. 

Több száz évvel ezelőtt történt az eset. 
Ma csak legendaként őrzi az emlékezet 
Fel-tó szépségét, ahol úsztak a halak. 
A Szinva forrásai ma is visszhangzanak. 

Abban az időben éhínség és járvány volt. 
Sok szegény ember a betegségekbe holt. 
Így történt meg az a fájó, kínzó esemény, 
Hogy Istvánt elhagyta az éltető remény. 

Megélte az éjszakának szomorú gyászát, 
Amikor elvesztette gyönyörű, szép párját. 
És magára maradt tizenkét gyermekével. 
Hullottak a könnyei a fájdalmak terhével. 

Minden nap kisétált a tiszta vizű tóhoz, 
Egy nádfedeles, régi halászkunyhóhoz. 
S nézte a tó csillogó, kék, sejtelmes árját, 
Melyben eltemette minden óhajtott vágyát. 

Egyik nap vesszőkosarát a tóba merte, 
Pár óra elteltével keszegét kiemelte. 
Csodás, boldog tekintettel nézte a halat, 
Hiszen napok óta az ajkát nem érte falat. 

Csak kódisnak csúfolták a környékbeliek, 
Mert gyakran járt koldulni a gyermekeinek. 
Az éhes, szegény ajkak sírását hallgatta, 
Ez volt az éjjelek korgó, görcsös panasza. 

Amint ott ült boldogtalanul a vízparton, 
Egy idegenre felfigyelt a túlsó parton. 
Aki egyre, csak egyre közeledett feléje, 
De ő nem akart lenni annak a terhére. 

Majd mikor észrevette igéző tekintetét, 
Hófehér ruháját, tisztára mosott ingét, 
Megállt és szemügyre vette az idegent, 
Ki barátságos szóval jött, és ki teremt. 
Kódis azt gondolta, hogy éhes az ember. 
Majd hozzá szólt. Jöjj közelebb, mester! 
Itt a keszegem, igaz, csak egyet fogtam, 
De ennél azért sokkal többet akartam. 

Szólt az idegen szépen és szelíden, 
Ember, akkor merítsd újra teliben! 
Legyen nagy gazdagságod a hited, 
Legyen szeretve a meggyötört szíved! 

István kosarát újra a Fel-tóba dobta, 
Majd a tó tömérdek halát kihalászta. 
Ujjongott boldogan öröm-, jókedvében. 
Szeretetet érzett az idegen férfi tettében. 

Megfordult nyomban, hogy megköszönje, 
De mögötte csak a hegyek marok zöldje. 
Hullámzott a víz, szélcsend ült a fákon. 
Halk léptek nyoma maradt a kavicságyon. 
 

A Hámori-tó születése 

De hogy lett a kis Fel-tóból Hámori-tó? A XIX. század elején az ómassai kohónál „helyi­gény” lépett fel, amit a község már nem tudott biztosítani. Ekkor az új kohó helyét Újmassán jelölték ki, ott viszont a kicsiny Fel-tó vize kevés lett volna. A vashámorokat mozgató erő folyamatos biztosítása miatt szükség volt egy víztározóra. A Szinva és a Garadna-patakok találkozásánál lévő kis tavacska egy csapásra az ipari élet fontos „kellékévé” vált. 
Fazola Frigyes, Henrik fia építtette a gátat, mely a vizet duzzasztotta. A terveket Anton Seidl kamarai mérnök készítette. 1813-ra datálják a víztározó elkészültét, de az utolsó simításokat 1815-ben fejezték be. Magyarország legrégebbi víztározójaként ismerjük. Érdekesség, hogy a tó kapacitását „vederben” adták meg, ami 18 és negyedmillió volt. 

A kivételes szépségű tó nélkül Lillafüred sem jött volna létre 

Bizony, Lillafüred története a Hámori-tóval kezdődik, hiszen a tó varázsa „hozta létre” a körülötte felépülő üdülőövezetet. Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, aki sokat járt a Bükkben is, és magával ragadta a táj szépsége. A festői tó környéke olyannyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte – tehette, hiszen ő volt a földművelésügyi miniszter. 
Az első villák fölépülte után két villatulajdonos a főerdésszel egyetemben meglátogatta Bethlent a fővárosban, és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította, és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. 

A téli sportok a jégen 

A húszas-harmincas években a téli sportok paradicsoma (is) volt Lillafüred. A Hámori-tó sokszor adott otthont ezeknek a rendezvényeknek. A tó jegén sokszor láthattak az érdeklődők városok közötti jégkorongrangadókat, műkorcsolya-bemutatókat és motoros versenyeket. A Magyar Atlétikai Club hatvanéves jubileuma alkalmából Lillafüreden rendezett egy téli sporthetet, amely óriási sikert aratott, hatalmas érdeklődés mellett zajlott. 
Kissé hihetetlennek tűnik, de még két méter mélyen is 20-22 fokos a tó vize, ezért 1932-ben egy strandfürdőt építettek rá, mely cölöpökre épült, és egészen 1944-ig működött. Akkoriban még ez a vízhőmérséklet megfelelő volt fürdőzésre a lakosságnak, manapság már nem hiszem, hogy sokakat vonzana. 

Miskolc gyöngyszeme 

A víztározó 0,4 millió köbméter kapacitású, körülbelül 1,5 km hosszú és átlagos vízmélysége 9 méter, de a legmélyebb pontján a 30 métert is elérheti. Az egész tó terjedelme pedig 12 hektár. 
Miskolc oly’ sok gyöngyszeme közül egyik a Hámori-tó, melynek látványa, hangulata egyedi, még a megannyi szépséggel rendelkező hazánkban is. Érezzük magunkénak, becsüljük meg értékeit és látogassuk meg minél többet, ha tehetjük. 

Források: