Teknős a házban: a legcsöndesebb háziállat?

A teknős egy végtelenül nyugodt, csendben élő állat. Nem rikácsol, mint a papagáj, és nem támad fel éjszaka a mozgásösztöne, mint a macskának, vagy a sötétben „extra fokozatra” kapcsoló tengerimalacoknak. Persze olykor a teknősök is motoszkálni kezdenek, ami ad egy kis neszezést. 
Viszont a teknős esetében nem kell ugatással, hangos nyávogással számolnunk a legváratlanabb pillanatokban. Szőrt sem hagy az asztalon vagy a kanapén, beéri a csendes élettel a terráriumban. Rendszerint falatozás közben a leghangosabb. Kedvencei a gyümölcsök és a fűfélék, szóval még élő egeret sem kell adnunk neki, mint egy háziállatként tartott kígyónak. Könnyen lehet, hogy a teknős lesz a kedvenc háziállatunk, ha panelben, társasházban lakunk, és nem szeretjük a zajongó kiskedvenceket.

Növényevés és matuzsálemi kor

Szinte valamennyi teknősfajta a növényeket helyezi előtérbe az étlapján. Kivételt jelentenek azonban a szárított halat fogyasztó ékszerteknősök, akik vízben élik a mindennapjaikat, nekik sűrűn kell tisztítani a lakhelyüket. A növényevő teknősfajtáknál lényegesen könnyebb a helyzet, mert csak ki kell szedni a megfonnyadt ételmaradékot a terráriumból. Extra növényi táplálékra sem vágynak, sokszor elég nekik szedni a kertből egy kis uborkát, salátát vagy pitypanglevelet. 
A teknős más állatokkal szemben nem pusztul el egy-két éven belül, hosszú éveken át gazdája hű társa lesz. Ugyanis a szárazföldi teknősök többsége igencsak hosszú életű: még olyan teknősök is vannak, akik túlélik a gazdájukat. Ha egy teknőst választunk háziállatnak, akkor valószínűleg nem kell számolnunk kedvencünk távozásával és gyászolással. Ez különösen a kisgyermekek számára jó hír, hiszen nekik még a felnőtteknél is nehezebb szembenézni a házi kedvenc halálának tragikumával. 
A kutya vagy a macska szüntelenül a gazdi figyelmére sóvárog, hogy simogassuk és játsszunk vele. Teljesen más a helyzet a teknőssel: neki elég, ha naponta egyszer újratöltjük a medencéjét, amiben úszkál és iszik, ennyivel is beéri a figyelmi skálán. Szerencsére nem kell hetente nagytakarítást végezni a lakhelyén. Akár fél évente elég kicserélni a földjét, nem kell naponta kiszedni mellőle az el nem fogyasztott növényi maradékokat sem. A teknősöknek nincs visszataszító illatuk, ezért a helyük nem pállik be, nem tud bebüdösödni. Ezt legfeljebb az okozhatja, ha az ételmaradékokat rendkívül ritkán szedjük ki a terráriumból.

Nem nőnek nagyobbra

A cicák és a kutyák közül többen cirka pár hónap alatt érik el a végleges méretüket. A teknősök növekedése jócskán eltér ettől: nagyjából 10-15 év szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a végleges nagyságuk. Vagyis a számukra kialakított élettér sokáig megfelelő lesz, csak ritkán kell majd nagyobbra cserélni azt 10-15 év alatt. Ha az embernek van egy szép kertje, akkor ott is készíthetünk a teknősnek egy kifutót. A hideg hónapokban számos teknős téli álmot alszik, így ebben az időszakban még az átlagosnál is kevesebbet kell foglalkozni velük.

A teknősök végtelenül cukik!

Csak meg kell nézni az apró lábaikat, a tekintetüket. Vagy azt, milyen szépen ívelt a páncéljuk, ahogy ficánkolnak járás közben. Szóval varázsütésre könnyen teknősrajongó válhat belőlünk, ha odafigyelünk ezekre a kis finomságokra. Évmilliók óta ilyenek, ami fémjelzi, hogy az evolúció „mérnöki” kezei között tényleg elérték a tökéletességet, nem nagyon tudnak már hová fejlődni.
Szóval számtalan oka van annak, hogy egy teknőst válasszunk háziállatnak. Érdemes körülnézni, és kiszemelni egy páncélos cukiságot otthonra.