Csapatbajnokok lettek a diósgyőri sakkozók

Ezúttal Miskolc sporttörténeti érdekességeinek egy részét szedtem egy csokorba. Tudja valaki, hogy mi volt Miskolc első sportegyesületének a neve? És azt, hogy melyik volt az első vidéki klub, amely kupadöntőt játszott? Vajon mi volt az a Diósgyőri Botvinnik? 

Miskolc első sportegyesülete

Miskolc első sportegyesülete a Miskolci Tornaegylet (MTE) volt. Nem sokáig működött, - 1867-1869 között - mégis, városunk első sportegyletét tisztelhetjük benne. (Tóth Gyula)

(Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV/2., 1045. oldal)

Egy másik forrás másként gondolja. (Szegőfi Anna)

,,Amennyiben hihetünk Szendrei Jánosnak a sportegyesületek sorában elsőként a Miskolci Tornaegylet alakult meg 1867-ben, bár a hivatalos alapszabály csak 1888. április 2-án készült el. A Tornaegylet a korszak egyesületeihez hasonlóan valamennyi sportág művelésére alakult, célja rendszeres edzésekkel az egészség megőrzése volt."

(Dobrossy István: Miskolc története IV/2., 771. oldal)

A kedves olvasóra bízom, hogy eldöntse, szerinte meddig működött, az alapítási éve viszont biztos, és ezáltal az első sportegyesületet tisztelhetjük az MTE csapatában.

Becsületsértés a futballpályán 

Rendhagyó tárgyalásra került sor 1928 júniusában a miskolci járásbíróságon. Egy meg nem nevezett (fő)szurkoló állt a bíróság előtt, aki különböző trágár szavakkal illette a fővárosi klub játékosait a Miskolci Attila - III. Ker. TVAC profi mérkőzése után. 

A tárgyaló zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, a fővárosiakat mindössze az elnökük, egy ügyvéd és a két koronatanú képviselte. A bíró arra szólította fel a feleket, hogy békésen intézzék el a kettejük között lévő konfliktust. 

A szurkoló ügyvédje, Dr. Gotthilf arról próbálta meggyőzni a bírót és a vádlót, hogy a saját játékosait szidalmazta védence és nem a fővárosiakat. Ezt az óbudaiak védője nem hitte el. (A miskolciak mentalitása nem sokat változott azóta, mint nemsokára lejjebb olvashatjuk, a szerk.)

,,- Egy ilyen megrögzött drucker, mint az alperes, nem szidhatja a saját csapatát!

- Szidom én őket szembe is, nemcsak a tribünről — erősködött a drucker.

- Kérem, kartárs ur, nem ismeri a miskolci drucker-mentalitást. A most vasárnapi versenyen a közönség agyon akarta verni a Hajóst!

- Meg is érdemelte volna! — kottyant közbe az egyik tanú mély meggyőződéssel.

- Kérem, ügyfelem már eddig is súlyosan megbünhődött, kitiltották a pályáról, ami nagyobb fájdalom egy druckernek, mint valami zsebbevágó pénzbüntetés - mentegeti Gotthilf dr. az alperest."

(Reggeli Hírlap - 1928. június 6.)

Ez az utolsó mondat segített. A III. Kerület elnöke megbocsátott a renitens szurkolónak. A cikk itt hozzáteszi, hogy az óbudai csapat elnöke miskolci születésű volt. A vádlott ügyvédje meg is dorgálta a fővárosiak vezetőjét: micsoda dolog már miskolciként idehozni egy pesti csapatot és megveretni az Attilát? Végül a perköltséget kifizette a szitkozódó szurkoló, ezzel véget is ért a különös tárgyalás.

Hozzáfűzném még érdekességként, hogy a cikk nem említi, melyik mérkőzésen volt a balhé, ugyanis kétszer is találkozott a két fél 1928 első felében a Népkertben. Gyanítom, a márciusi 0-3-al végződött mérkőzés után történt, hiszen áprilisban a Magyar Kupa negyeddöntőjében is találkozott a két csapat, de ott a miskolciak nyertek 2-1 arányban. 

Az idény végén a meglehetősen erős kerettel rendelkező Attila búcsúzott az élvonaltól, a kupában viszont - először vidéki csapatként - egészen a döntőig menetelt.

Az első vidéki kupadöntős

És akkor nézzük a döntőt!

Budapest dominanciája - mint sok mindenben - a labdarúgás terén is mindig megvolt. A profi bajnokság bevezetéséig nem is indulhattak vidéki csapatok az első osztályban.

A vidék legjobbja mérkőzhetett az országos bajnoki címért, de ezeket a találkozókat a fővárosi csapatok rendre megnyerték. A kupában azonban részt vehettek a vidéki fellegvárak, viszont nem jutottak el soha a döntőig. Ez változott meg a "professzionalista" bajnokság bevezetésével 1926-ban. Ekkor már vidékieket is beosztottak az első osztályba, és a miskolci Attila FC - a másodosztály bajnokaként - egy évvel később az első osztályban szerepelhetett. Ekkor ugyan a kiesés sorsára jutott, de első vidéki klubként a kupa döntőjéig menetelt.

A döntőt - 1928-ban - 5-1-re nyerte a Ferencváros, izgalmas, balhés meccsen, melyről már írtam korábban. Azért tegyük hozzá, hogy a következő kiírásban, 1930-ban már az első vidéki aranyérmes is meglett, hiszen a debreceni Bocskai csapata a Szegedi Bástyát múlta felül. 

A Diósgyőri Botvinnik bajnoki címe

A diósgyőri sakkozók 1949-ben nyertek csapatbajnoki címet, a döntőben a budapesti Magánalkalmazottak csapatát győzték le 8-6 arányban. A döntőre 1949. október 2-án a diósgyőri Vasas Székház nagytermében került sor. A vidéki bajnok Diósgyőr a Budapest bajnokkal játszott.

A fővárosiak állítólag így ugratták a hazai játékosokat:

,,Nem vertünk meg nagyon benneteket, nehogy elmenjen a kedvetek"

(Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története, 123)

Ezzel a győzelemmel az első csapatbajnoki címét szerezték Nagy-Miskolcnak a sakkozók. A bajnokcsapat tagjai: Borbély, Dollák, Hegedűs, Huba, Láda, Laudai, Ligetfalvi, Németh, Sasvári, Szily, Tokai-Nagy, Varga.

A csapat névadója, Mihail Moiszejevics Botvinnik szovjet sakkozó volt, nemzetközi nagymester. Hatszoros olimpiai bajnok, 1948 és 1963 között csak két évében nem lett övé a világbajnoki cím. A szovjet sakkozás atyjának nevezték. Az ő nevét vette fel 1946-ban a diósgyőri klub. Botvinnik egyébként 1952-ben Diósgyőrött járt, és szimultánt adott a helyi sakkozóknak.