Elveszettnek lenni

Kubik Ákos

Majdnem minden ember érezte már magát elveszettnek, láthatatlannak, mellékszereplőnek a saját életében. Azért vagyunk a földön, hogy többek legyünk önmagunktól, keressük az életünk célját, okát. Ez viszont nem könnyű feladat. Mit tehetnénk azért, hogy az ilyesfajta, lelket mérgező gondolat felé emelkedjünk és kimásszunk a depresszió mély és sötét óceánjából? Kellenek célok az ember számára, okok arra, hogy felkeljen másnap is, várja a holnapot. Legtöbben nagy célokat állítunk magunk elé, így rövid időn belül belefáradunk, ugyanis nem látjuk a célvonalat. Sajnos ez rossz hozzáállás, ha szeretnénk egy egészséges, kiegyensúlyozott életet. A kisebb és könnyebb célok felállítása a kulcs. Lépésről lépésre kell nehezebb és nagyobb feladatokat vállalni. Olyan, mint a hegymászás. Az nem megy, hogy rögtön a hegytetőre jussunk anélkül, hogy a felvezető utat megtennénk, mert mi csak a magasból akarunk lenézni. 

A fő célunkat tehát állomásokra kell lebontanunk, hogy rövidebb intervallumon belül érezzük a győzelem ízét, ami energiát ad, így motiváltak leszünk a további célok eléréséhez.