Mussolini Nándor, a Duce közeli rokona

Azonban szót kell ejtenem arról, hogy nem itt bukkan fel először a hazai sajtóban Mussolini Nándor neve. 1923-ban a Nemzeti Újságban találtam róla egy írást, ahol egy kissé tudatlan, egyszerű ember képét mutatja a rövid interjú során, nem úgy, mint a négy évvel későbbi beszélgetés alkalmával. Nem is kavart túl nagy port a ’23-as eset, a hazai újságok „nem kapták fel” a történetet. 
De térjünk vissza most 1927-be, a Reggeli Hírlap írásához. 
„Mussolini rokonára a miskolci Erzsébet-kórház egyik orvosa hívta fel a figyelmünket. A kórházba szállítottak a közelmúltban egy asszonyt, akinek férjét Mussolini Nándornak hívják és Miskolcon kőművesmester. Az asszonyt a kórházban megkérdezték: 
– Rokona-e Mussolininak? Meglepetésssel hallották a választ – Én magyar nő vagyok, de férjem Olaszországból jött Magyarországra és állítása szerint közeli rokona az olasz miniszterelnöknek.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 
Az egyik miskolci újságíró, dr. Soltész Imre nem is késlekedett, felkereste az olasz származású nyugdíjas kőművest, aki szívesen fogadta. Egy hosszú, majd’ egy oldalas interjút készített vele. 
„Mussolini Nándor, kőműves, vasúti nyugdíjas vagyok – mondja és rendkívül barátságosan kínál meg hellyel, amikor közöljük, hogy az a hír járja, hogy vérrokona Benito Mussolini olasz miniszterelnöknek. 
– Nagyon szívesen beszélek erről – feleli – ha kell okmányokkal is beigazolom, hogy csakugyan egy családból származom Mussolinival és ha bár ő hatalmas ember lett, én kőművesmester maradtam. Eddig semmilyen irányban sem próbáltam előnyt szerezni ebből a rokoni viszonyból.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 
A fent említett első interjú még Miskolc egyik legszegényebb részén, a Gordonban készült az öreg Mussolinivel, ez, a második azonban már jobb körülmények között találta. A Sarolta utcában lakott, ahol feleségével együtt élt. 
Magyarul tökéletesen beszélt az olasz származású, egykor kétkezi munkából élő idős úr, de erős akcentusa volt. Panaszkodott arra, hogy csak havi hétszázezer korona a nyugdíja, és arra is, hogy nagyon beteg a felesége. 

Élete regényét is megosztotta az újságíróval Nándor bácsi, és előkerültek a születési okmányok is, bizonyítékul arra, bizony nem a levegőbe beszélt, amikor az olasz miniszterelnök unokatestvérének adta ki magát. 
„1893-ban kerültem Miskolcra – meséli Mussolini Nándor – mint egyszerű kőművesmester. Akkoriban nagy vasúti építkezések folytak. Az államvasutakhoz állottam munkába, mint vasutas-kőműves először az Újmiskolci, később pedig az Ómiskolci osztálymérnökségen dolgoztam. Negyven éven keresztül (ez nem lehetséges, mint majd lejjebb látjuk majd, a harminc év a helyes, a szerk.) megszakítás nélkül állottam a magyar államvasutak szolgálatában. Néhány évvel ezelőtt nyugdíjba mentem, azóta nyugdíjamból élek és csak nagy néha vállalok magánmunkát. – Feleségemmel szegényesen, de nyugodtan éldegélünk, nincs nekem semmi különleges kívánságom, meg vagyok elégedve, csak bizony’ a nyugdíjam keveslem, mert mindössze hétszázezer koronát kapok, ebből csak szűkösen futja. 
Itt megáll, és amikor családi körülményeiről, hozzátartozóiról érdeklődöm, közbevág. 
– Mindjárt megmutatom a születési bizonyítványomat és a családi okmányaimat. Tudom, hogy ez érdekelni fogja Önt. Előkerül az olasz nyelvű születési bizonyítvány, amelynek adataiból kitűnik, hogy Mussolini Nándor 1868. (egyes források szerint 1861. vagy 1863., a szerk.) szeptember 8-án Campo Fornidóban, Udinében, Pavia de Milánó tartományban született, tehát ott, ahonnan Benito Mussolini famíliája is elszármazott. Apja Mussolini Jacomo állatorvos volt.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 

Mussolini családja édesapja halála után esett szét, a fivérével együtt szerte Európában próbáltak szerencsét. Végül Magyarországon telepedtek le. 
„Atyám meglehetősen szűkös viszonyok között élt és így csakhamar halála után önmagunkra voltunk utalva – folytatja. – Atyám unokatestvére volt Benito Mussolini édesatyjának. Benito Mussolini tehát nekem másod-unokatestvérem, mert nagyapánk közös volt. Margit nevű leánytestvérem és Johanna nevű fivéremmel hárman árván maradtunk. Hugom férjhez ment, én és fivérem kivándoroltunk, miután mindketten hat elemi elvégzése után kőművesek lettünk, születési helyünkről először Rómába mentünk, majd innen munkánk közben végigjártuk egész Olaszországot. Sokáig voltunk Veneziában, Páduában, Parvában, Livornóban, Udinében, de nagyon sokáig tartózkodtunk különböző helyeken, mindenütt ott ahol csak munkát kaphattunk. 1891-ben Olaszországból Németországba vándoroltunk és Münchenben éltünk két éven át Itt sem maradtunk sokáig hanem rövid bécsi tartózkodás után Magyarországra kerültünk. Én 1893-ban Miskolcon telepedtem le, míg fivérem Mussolini János Szolnokon alapított otthont, ő a közelmúltban meghalt.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 
Harminc éven keresztül dolgozott a miskolci vasútnál az öreg, majd nyugdíjas állományba került. Közben 1909-ben megszerezte a magyar állampolgárságot is, és két fia, József (1897) és Nándor (1899) született. 
Állítása szerint 1911-ben hazalátogatott, de nem érezte jól magát, és visszatért Miskolcra. Csak egy páran éltek már rokonai és ismerősei közül szülőföldjén, és ez nagyon megviselte őt. 
„– Új hazámban jól érzem magam és beletörődtem sorsomba. A honvágynál is erősebb a családi kötelék, feleségem beteg és most már éppenséggel nem utazhatnék el.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.)