2024.08.20. 11:30
„Szent István és a kereszténység felvétele kellett a magyarság megmaradásához”
Miért kellett keményen leszámolnia Koppánnyal és Vazullal? Hogyan sikerült véghez vinnie, hogy a sztyeppei sámánhittel szemben a magyarok a keresztény vallást kövessék?És mit üzen Szent István a 21. századi magyaroknak?
Fotó: Nagy Norbert
Dr. Fazekas Csaba egyetemi docenst, a Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatóját kérdeztük Szent Istvánról, az államalapításról és augusztus 20 hátteréről.
A kereszténység nélkül elveszett volna a magyarság
A magyar állam rengeteget köszönhetett Szent Istvánnak a középkor kaotikus időszakában.
Ha egy szóval akarjuk összefoglalni, akkor a „megmaradást” kellene kiemelni. A népvándorlás utolsó hullámával Európába érkező törzsek többsége eltűnt a történelem színpadáról, első királyunk felismerésének köszönhetően a magyarság azonban nem.
-emelte ki Szent István jelentőségét dr. Fazekas Csaba.
A „régi” népet új állami, politikai, társadalmi és vallási-kulturális rendszerbe kellett foglalni, hogy megmaradjon. Továbbá azért is, hogy Árpád honfoglalása ne egy apró epizód legyen a kora középkorban, és a magyar törzsek esélyt kapjanak arra, hogy a történelmük egyáltalán elkezdődhessen.
Az egyetemi docens hangsúlyozta: Istvánnak köszönhetjük azt a felismerést is, hogy a megmaradáshoz az akkori Európában egyetlen út kínálkozott: a nyugati keresztény állami és társadalmi rendszer átvételének nehéz, küzdelmes, kitartó harcokkal járó alternatívája.
Géza mindent előkészített fia, István számára
Az államalapítást azonban nemcsak István végezte. Felvetődik a kérdés: az „oroszlánrésze” valóban Gézának köszönhető, és fia, István csak megszilárdította az államot?
Nehéz volna az államalapítás folyamatában pontos arányt kimutatni. Az bizonyos, hogy Géza fejedelemsége nélkülözhetetlen alapokat rakott le a 997-ben helyébe lépő fia számára, mintegy „pályára” is állította.
- mutatott rá Géza jelentőségére dr. Fazekas Csaba.
Géza már megkezdte a nyugati civilizációs minta alapelemeinek átvételét: családjával együtt megkeresztelkedett, állandó székhelyet alakított ki (Esztergomban, egy másik központot Székesfehérváron). Géza Szent Márton hegyén (a mai Pannonhalmán) letelepítette a bencés rendet. Megbékélt a nyugati német fejedelemségekkel: eltiltotta a zsákmányszerző utakat arrafelé, onnan hívott papokat az országba.
„És ami a korban a legfontosabb volt, bajor hercegnővel házasította össze István fiát, ami az egyenrangú államok elismerésének felelt meg.” - tette hozzá dr. Fazekas Csaba - „Vagyis Istvánnak volt mire alapozni államépítő munkásságát, de azért az „oroszlánrész” rá várt: megkoronáztatni magát, elfogadtatni uralmát bel- és külföldön, stabilizálni az új társadalmi és politikai rendszert, a lovagi harcmodort, kiépíteni az egyház szervezetét, a földbirtok-, adó- és vármegyerendszert.”
Gyökeres életforma-váltás: sámánhit helyett kereszténység
Istvánnak nem volt könnyű „áttérítenie” a magyarokat a sztyeppei sámánhitről a kereszténységre.
Amit tankönyveink lakonikusan a „kereszténység felvételének” neveznek, az minden európai nép esetében hosszú, generációkon át húzódó folyamatot jelentett.
- hívta fel a figyelmet a változás nehézségére dr. Fazekas Csaba - „Még az Istvánt követő Árpád-házi királyoknak is sokáig kellett törvényeket hozni a pogány szertartások tilalmáról, leverni „pogánylázadásnak” nevezett akciókat.”
Az egyetemi docens rávilágított: a „kereszténység felvétele” nem azt jelentette, hogy elődeink elkezdték tömegesen elfogadni Jézus Krisztust megváltójuknak a fehér ló áldozása helyett, sokkal inkább egy totális életforma-váltást foglalt magába. A „kereszténység felvétele” együtt járt az új társadalmi pozíciók (az alávetettek és földesurak), valamint az egyház világi hatalma elfogadásának kényszereivel.
Leszámolás Koppánnyal és Vazullal
Istvánnak a hatalom érdekében mindenképpen kegyetlenül végeznie kellett az ellenfeleivel.
Egy középkori uralkodó hatalomgyakorlásának mindenütt velejárója volt, hogy megszabaduljon potenciális trónkövetelőitől, és a kor által kínált eszközöket vegye igénybe. Leverje az ellene fegyverrel szervezkedő, életére törő lázadásokat, vagy mintegy megelőzésként alkalmatlanná tegye a riválisát az uralkodásra
- beszélt István hatalommegőrző tetteiről dr. Fazekas Csaba.
István király ebben is a saját korának kihívásait követte. Az egyetemi docens meglátása szerint talán azt is megkockáztathatjuk, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben nem alkalmazta. Trónja megtartása érdekében István az erőszak eszközéhez nyúlt, azonban nemcsak – természetes vagy kijelölt – utódjának trónra lépését akarta biztosítani, hanem művének fennmaradását, az ország egységét is. A keresztény királyságból való visszarendeződéstől, ezáltal az európai államok közötti felmorzsolódástól való félelmet mintegy évszázadon át reális veszélyként kellett tekinteni a magyar királyság uralkodóinak.
Mi Szent István üzenete a 21. századi magyaroknak?
Dr. Fazekas Csaba szerint Szent István nagysága abban mutatkozott meg, hogy nem ragaszkodott egy dicsőséges múlt letűnt ábrándjaihoz, hanem jól tudta felismerni az aktuális politikai kihívásokat.
„Ahogy Kossuth mondta Széchenyiről, Szent István is ki tudta tapintani a „kor ütőerét”, vagyis megfelelően felismert kihívásra megfelelően alkalmazott választ tudott adni. Akkor is, ha ez együtt járt az akkori magyarságtól teljesen idegen társadalmi formációk, gazdasági rendszerek és vallási parancsolatok átültetésének kényszerével” - foglalta össze István döntésének radikális voltát az egyetemi docens - „Szent István az akkori Nyugat- és nem az akkori Kelet-Európához fordult mintaadásért. Az Európát meghatározó és felemelkedését biztosító struktúrákhoz kötötte országát, méghozzá véleményem szerint olyan tartóssággal, hogy az azóta lepergett évszázadok után sem kell döntését felülvizsgálat tárgyává tennünk.”
Szent László király tette át az ünnepet augusztus 15-ről 20-ra
István szentté avatására 1083-ban, Szent László uralkodása alatt került sor. Az effajta szentté avatások az adott ország katolikus egyházba való végleges befogadási folyamatának fontos, vagy talán legfontosabb állomását képezték.
A szentek ünnepnapjai általában haláluk dátuma volt. Istvánról a fennmaradt legendák úgy tartották, hogy saját kívánsága szerint Szűz Mária napján, vagyis augusztus 15-én távozott a földi világból.
Szent László 1083. augusztus 20-ra tette a szentté avatás („oltárra emelés”) napját, ezzel megmaradt a katolikus egyházban és a középkori magyar királyságban is kiemelkedően fontos Mária-tisztelet legnagyobb ünnepe (Nagyboldogasszony napja), valamint időben elkülönült attól Szent István király ünnepe.
István ünnepe évszázadokon át összefonódott Szűz Máriáéval
Hiszen hazánkat ekkoriban Mária országaként emlegették.
„Szent István ünnepe elsősorban katolikus ünnepnek számított a reformáció korát követően is, amire bőven alapozhattak a magyar kereszténység hagyományai alapján. Az említett István-legendák fontos eleme volt, hogy halálos ágyán István Szűz Mária oltalmába ajánlotta Magyarországot, ezáltal az égi, „tényleges” uralkodó Mária lett, a magyar királyok pedig az ő fennhatóságával gyakorolják hatalmukat, az országot is „Mária királyságának” („Regnum Marianumnak”) nevezték” - mutatta be a király és Szűz Mária közötti kapcsolatot dr. Fazekas Csaba.
Fotó: BOON
Az egyetemi docens szerint más kérdés, hogy ezt az ideológiát később több irányba is ki lehetett forgatni. Például a 16. századtól a protestánsokkal szemben (akik – mivel nem fogadták el a szentek és Szűz Mária kultuszát – mintegy önmagukat rekesztették ki a magyar királyságból), vagy az 1920-as trianoni békeszerződés után fel lehetett ruházni a területiség gondolatával. Mondván, Szent István királysága a történelmi Nagy-Magyarország, vagyis az egykori Regnum Marianum volt.
A kommunista rendszer nevezte át augusztus 20-át az „új kenyér ünnepének”
Dr. Fazekas Csaba szerint a korabeli ideológia mindent megváltoztatott:
„A sztálini típusú kommunizmus kiépítésének szörnyű velejárója volt, hogy a kommunista párt mindent fel akart forgatni és megváltoztatni, nemcsak a gazdasági és társadalmi viszonyokat, hanem az ünnepeket is, pláne, ha vallási tartalma vagy színezete volt. A legnagyobb nemzeti ünnepnek az 1860-as évektől már egyértelműen március 15. számított, amit munkanappá minősítettek vissza, helyette a kommunista hatalomátvétel szempontjából fontos dátumokat (április 4., november 7.) próbálták ünnepnapokká erőltetni.”
Augusztus 20-ával úgy jártak el, hogy megpróbálták elhomályosítani a Szent István államalapításához kapcsolódó tartalmat, s mivel 1949-ben ezen a napon fogadta el a magyar országgyűlés az új, szovjet mintájú alkotmányt, kinevezték az „alkotmány ünnepének”, az ünneplés külső jegyeinek (például a két világháború között már elterjedtté vált tűzijátéknak) a megtartásával.
Az egyetemi docens szerint az „új kenyér ünnepe”-motívum sem volt új. Más kérdés, hogy az államszocialista rendszer urai ezt is hangsúlyozták, hogy a Szent Istvánra való utalásokat másodlagossá tegyék a társadalom gondolkodásában. A hagyományos paraszti kultúrában az életet jelentő gabonabetakarítás és feldolgozás már régóta óriási jelentőséggel bírt, nemcsak az aratás megkezdése és befejezése, hanem a „két asszony közé” (vagyis az augusztus 15., Nagyboldogasszony és a szeptember 8., Kisasszony-napi Mária-ünnepek közé) eső időszakban az új termésből sütött kenyér kultusza is, amely az élet folyamatosságát, a biztonságos életfeltételek szimbólumát jelentette.
Hogyan vált augusztus 20 munkaszüneti nappá?
A modern magyar nemzetfogalom a 19. században jött létre. A folyamat együtt járt azzal, hogy a sokféle vallású Magyarországon augusztus 20 lassan, de egyre kevésbé számított a katolikusok vallási, sokkal inkább a magyar nemzetiségűek közös, nemzeti ünnepének.
1891-ben lett először munkaszüneti nap, már hangsúlyosan az utóbbi tartalommal, hiszen így már a nem katolikusok is azonosulni tudtak a magyar államisághoz kötődő gondolatokkal.
A sokféle vallási és nemzeti tartalmat megélt augusztus 20-át 1938-ban, Szent István halála 900. évfordulóján tartott emlékévben nyilvánították nemzeti ünnepnappá.
