A „bohém” Megay és a főutcai gázrobbanás

Egy híres cukrászda működött a húszas évek közepéig a mai Villanyrendőr helyén, a Széchenyi és a Kazinczy utca találkozásánál Miskolcon. A helyiek úgy megszerették azt, hogy az üzemeltető után Megay-saroknak nevezték a területet, még az épület elbontása után is.

Megay Róbert, a híres cukrász Fogarason született, majd a családjával Kassára költözött. Itt tanulta a mesterséget, és 15 évesen már segéd volt Kiregerbuch Ferenc mellett. Innen Iglóra került, Naukum György mellé, 1885-ben. Aztán Kassa, Szeged, Baja, Rimaszombat következtek az életében. Rimaszombaton szerelembe esett a mestere lányával – Miskolczy Margittal –, el is jegyezte, majd feleségül is vette őt. 

1893-ban kerültek a feleségével Miskolcra, és rögtön megnyitották első üzletüket a főutcán. Nagyon gazdag étlappal rendelkezett a cukrászda. 

Különlegességek voltak az étlapon

,,Az árjegyzék 14 felé tortát, különféle süteményeket, a téli hónapokban is fagylaltokat, a ,,nyalángságok” között pedig tiroli kandírozott gyümölcsöt, karamellírozott gesztenyét, gesztenyepürét és gyümölcsöt kínált. Az árlap felsorol háromféle pezsgőt, hatféle likőrt, háromféle konyakot és ugyanilyen választék volt rumból is. A hatféle teához ugyanennyi fajta teasütemény volt a kínálat. A borok és bonbonok mellett ,,újdonságok” sokaságát találjuk az árjegyzékben.” 

(A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (Miskolc, 1993, Herman Ottó Múzeum) Dobrossy István: A cukrászdák története, cukrászok és más ,,édes”-mesterségek Miskolcon, 339.) 

A cukrászda személyzete tíz főből állt. A tulajdonos házaspár mellett három-három segéd és tanuló, illetve egy ,,kávés kisasszony” és egy ,,elárusítólány” dolgozott. A hely Miskolc egyik legelőkelőbb berendezésével rendelkező vendéglátóhelye volt, talán még a Roráriusét is túlszárnyalta. 

1909-ben súlyos baleset történt a cukrászdában. Megay a Széchenyi utca felé néző oldal egy részét Rósenberg Sándornak adta bérbe, abból a célból, hogy a férfi egy üzletet nyisson benne. 

Pontos leírás a borzalom perceiről

,,Megay cukrászdája a Széchenyi utcán, a Rosenfeld-féle háznak földszintjén van. Az üzlethelyiség mélyen benyúló, elején a tulajdonképeni cukrászda, hátul pedig asztalokkal ellátott helyiség, ennek végében pedig műhelyszerű, elkülönített osztály van a kávéskonyhával együtt. Ez a hátulsó rész a Szinvára néz. Itt két ablak van. 

Átalakítás folytán különböző munkálatokat kellett végrehajtani a cukrászdában, és legutóbb egy padlásszoba készítésével voltak elfoglalva. A padlásszobát a kávéskonyha felett építették. Itt történt a robbanás. 

A padlásszoba deszkázatán dolgozott Frank Vilmos asztalos és egy segédje, Megay Róbert, valamint felesége, a két cukrászleány és a cukrászinas az üzletben tartózkodtak, és nem vettek észre semmi gyanúsat, úgy 3 óra körül lehetett, amikor az asztalosmunkát végző segéd gázszagot vélt érezni. Észleletéről beszélt is, aminek folytán kutatták ennek okát, és megvizsgálták az összes gázcsapokat és órát, de egyik sem volt nyitva. Azt hitték, hogy valamelyik csap lazán volt lezárva, s mikor az összes csapokat erősen lezárták, megnyugodtak s azt hitték, hogy a kiömlött gáz bajt már nem okozhat. 
Négy óra tájban Megay meg akarta nézni a padlásszobán dolgozó munkásokat, s e célból a hágcsón felment a padlásszobába. Ide felérve, megállt a gázlámpa közelében és cigarettára akart gyújtani. Abban a pillanatban, mikor Megay a gyufát meggyújtotta és a cigarettához akarta emelni, a gáz, mely egészen megtöltötte a helyiséget, felrobbant. A robbanás Megay Róbertet a padlóhoz vágta és a haját, bajuszát, szakállát és a ruháját meggyújtotta. Egy-két pillanatig szinte eszméletlenül feküdt a földön Megay, majd felugorva, óriási fájdalmainak dacára, nem a saját megmentésére gondolt, hanem lerohant a padlásszobából és beszaladva a lakószobákba, kitörve az ablakokat gyermekeire kiáltott, hogy fussanak ki, meneküljenek az udvarra, és csak ezután gondolt arra, hogy önmagát megmentse. 

 A kávéskonyhában levő kávésleányt átdobta a széles márványasztalon és kihajította a cukrászda helyiségébe. Itt volt a robbanás pillanatában Megay Róbertné is, akinek nagyobb baja nem esett, de a rémületre szólni sem tudott. A két cukrászleány szintén a cukrászdában volt. Szerencsére a cukrászdának az utca felé eső részén, a bal sarokban voltak, ahol a robbanás kárt nem okozott. 

Abban a pillanatban, amikor a gáz felrobbant, a kávéskonyhát a cukrászda helyiségétől elválasztó fal nagy tükrei összetörtek és a robbanás ereje a cukrászda óriási utcai kirakatablakát szétvetette és óriási csörömpölés között kivágta az utcára, ezernyi éles üvegszilánkok repültek szerte a járdán, mintha üvegdarabokkal töltött bomba robbant volna föl és dacára, hogy ez a Széchenyi utca egyik legélénkebb, legforgalmasabb pontján történt, délután 4 óra tájban, amikor éppen az iskolás gyerekek szoktak csoportokban az utcáról hazaigyekezni és gyakran a Megay-féle kirakat előtt bámészkodva, megállani: szerencsére senki sem sérült meg a járókelők közül, mert – különös véletlen folytán – a kritikus időben senki sem ment el a cukrászda előtt. Az is a szerencsés véletlennek tudható be, hogy a robbanás pillanatában egyetlen vendég sem volt a cukrászdában.” 
(Ellenzék – 1909. február 27.) 

Országos hírűvé vált

Ezek után Megay elköltözött, és a főutca egy másik pontján folytatta a tevékenységét. A ház felső részében a család és a személyzet lakott, az alsóban a cukrászda működött. 

Annyira megszerették az új kávézót a miskolciak, hogy a Széchenyi és Kazinczy utca találkozásánál álló épület Megay-sarok néven maradt meg a köztudatban. Egészen a Villanyrendőr felépültéig csak így nevezték. Van, aki ma is így hívja. 

Megay Róbert országos hírűvé emelte a cukrászdája színvonalát. Az 1900-as brüsszeli szakmai kiállításon díjat is kapott. A Bohém-torta volt az, amellyel minden vendég kegyét el tudta nyerni. 

,,A magyar torta diadala 
A külföld, bár sok tekintetben előbbre van, mint mi, élénk figyelemmel kíséri a magyar ipar termékeit és igyekszik azt, a mit nálunk jónak talál, a saját céljaira felhasználni; nemcsak utánozni, de teljes mértékben magáévá is tenni. Így történt, hogy rövid idő előtt, Megay Róbert miskolci cukrász ujfajta tortát csinált, melyet Bohém-tortának nevezett el. Ez a torta rövid idő alatt népszerű lett itthon, a mit a külföld azonnal megérzett. Pischinger, bécsi cukorsüteménygyáros észrevette, hogy Megay Bohémtortáját nagyban keresik, kapta magát és utánozta azt. Hasonló dobozokba csomagolta, ugyanolyan formát adott uj tortájának, mint Me­gay s tortára ő is ráírta a Bohém-szót. Megay megtette már az intézkedéseket, hogy a közönség, mely az ő tortáját kedveli, pénzéért ne utánzatot, hanem azt kapja, amit kér. Mindenesetre érdekes, hogy egy világcég, mint amilyen a Pischinger-gyár, kénytelen egy magyarországi cukrászt utánozni.” 
(Magyar Hírlap – 1899. november 25.) 

A különleges vendég hálája

A legnagyobb megtiszteltetés 1910-ben érte a Megay cukrászdát. József főherceg egy hadgyakorlaton vett részt Szikszón, és utána díszebéd várta a miskolci Korona szállóban. Az ebéd után egy Megay-féle süteményt kapott desszertnek – természetesen a Bohém tortát –, amely igencsak elnyerte a nagy hírű vendég tetszését, ezért egy névjegykártyát hagyott Megay Róbert részére, ezzel a megjegyzéssel: 

,,Kedves Megay Úr! 
Kérem sziveskedjék két darab ’Bohéme’ tortát a mellékelt szállítólevéllel Ő cs. és kir. Fenségének azonnal elküldeni. József főherceg Ő cs. és kir. Fenségének igen izlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges Asszonyt ezen küldeménnyel kellemesen meglepni. Csak friss, kifogástalan árut tessék küldeni, mert igen fontos, hogy jó legyen. Levelet beletenni a csomagba nem szabad, sem számlát mellékelni. 
Tisztelettel és üdvözlettel: 
Báró Bottmer” 
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/2. Második, átdolgozott kiadás 
(Miskolc, 2006, Stehlik Ágnes) – Vendéglátás, „szíveslátás”, 457.) 

Az eseményt követően Megay Róbert rendszeres udvari szállító lett, vagyis a küldemény nagy sikert aratott a császári udvarban. 

A cég a háború alatt és után is működött, azonban – némileg váratlanul, de Dobrossy István szerint a robbanás során elszenvedett súlyos sérüléseivel is összefüggésben – Me­gay Róbert 1922-ben elhunyt. A sírja a Mindszenti temetőben volt, egészen a 3. főút Miskolcon átvezető szakaszának megépítéséig ezért a temetőt „kettészelték”, így Megay sírját is lerombolták. A cukrászdát egy rövid ideig az özvegye üzemeltette, aztán visszaadta az iparengedélyét. 
1926-ban azonban újra engedélyért folyamodott, de ezt a cukrászdát már az egyik fia, Gusztáv üzemeltette. (Bár az egyik cikkben – 1927-ből – ifj. Megay Róbert nevével találkoztam.) Ez a cukrászda már nem a Me­gay-sarkon állt, hanem a Király-híd mellett. Nem is működött sokáig, így a harmincas évek közepén végleg bezárt a Megay család utolsó cukrászata Miskolcon. A legendás Megay-épületet elbontották 1955-ben, de a ,,Megay-sarok” elnevezés ennek ellenére még sokáig élt a miskolciak emlékezetében. 

Teltek, múltak az évek, a Megay-sarok manapság már a Villanyrendőr nevet viseli... 

Folytatjuk