Az alkotás öröméért zenél, és minden sikernek örül a Gedeon Reflects frontembere

A fordulót a Gedeon Reflects zenekar nyerte meg, amely többlaki, ugyanis Budapest a székhelyük, viszont a frontember, Gedeon András miskolci, míg a zenekar másik három tagja székesfehérvári. A zene az kell című podcastban a frontemberrel beszélgettünk az eddig megtett útról és a tervekről. 

Mit kell tudni a Gedeon Reflects zenekarról?

Zenekarunkat most én képviselem, de egyébként négyen vagyunk. Ami mostanában elhangzott a zenekarunk kapcsán, hogy mi vagyunk a „lírától a hard rockig utazó mérnökök”, illetve a másik frappáns megfogalmazás, hogy mi vagyunk az „izomlazítós Cseh Tamás". Ebből is látszik, hogy szélsőségek között mozgunk. Van egy lírikus, akusztikus, melodikus, vonalunk, ami főleg belőlem és az én klasszikus gitár tanulmányaimból ered. Viszont a zenekar másik része – de egyébként nekem is van egy ilyen részem – a hard rockban is mozog, és ezt ötvözzük minden dalban. Van, amikor kicsit melodikus, van amikor kicsit keményebb, és ebben próbálunk egyensúlyt találni. Két éve létezünk egyébként, van egy saját albumunk, Sokszor érzed úgy címmel, és tervezünk fél éven belül egy másik albumot is elkészíteni.

Hogyan alakult meg a zenekar? Hiszen, ahogy meséli, az ország különböző pontjairól származnak.

Ez az egész Budapesten történt. Én Miskolcon éltem 18 évig, mindig is miskolci maradok. Mérnöknek tanultunk a BME-n, és ott igazából mindenkivel kicsit máshogy barátkoztunk össze. A dobosunkkal például először a gólyatábor közben találkoztunk, egy ivós pokrócra kerültünk, ahogy ezt ő szokta megfogalmazni. A gitárosunkkal aztán egy élőzenés karaoké keretében, a basszusgitárosuk pedig a gitárosunk öccse. Tehát így jött össze a banda, és alapvetően inkább Budapesten szoktunk próbálni, a többiek pedig, ahogy mondtam, fehérváriak. Nekem Székesfehérvárra könnyebb lemenni, mint nekik Miskolcra jönni, de rendszeresen szeretem őket lerángatni, és most ennek az Öröm a zene első helynek köszönhetően azért azt mondták, hogy ez tényleg jó ötlet volt.

A zenéjükön nem azt érezni, hogy egy-két éve összeállt zenekarról lenne szó, kiforrottabb zenét játszanak. Hogy sikerült ilyen rövid idő alatt eljutni idáig?

Igazából külön-külön mindannyian foglalkoztunk már régebb óta a zenével. Én alapvetően egy szóló előadó jellegű dologból indultam, van egy saját akusztikus albumom is, amit még úgy hoztam létre, hogy kitaláltam a teljes zenét, és akkor ehhez hívtam néhány közreműködőt, de ott nem volt fix zenekar körülöttem. Egyébként ebben is volt a gitárosunk, Balázs és a dobosunk, Pityu már közreműködő. Aztán annyira megtaláltuk egymást, hogy aztán ez a szóló dolog megszűnt, és átalakult a zenekarrá. Azért most is az sokszor az a jellemző ránk a dalszerzés terén, hogy tőlem indulnak ki az alapötletek. Viszont most már a zenekari hangzásban mindenkinek nagy szerepe van. Balázsnak is volt korábban egy rockzenekara, Pityunak is, Balázs meg Tomi egyébként egy zenekarban is játszottak, szóval azért már voltak előzményei ennek a zenekarnak. Talán még, amit hozzáfűznék, hogy a Gedeon Reflects előtt még akusztikusan kezdtük ezt az egészet, Balázs és én akusztikus gitáron játszottunk. Egy vagy másfél éves átmeneti időszak volt ez, ami után körvonalazódott, hogy nekünk ezt milyen formában kéne csinálni, ez lett a jelenlegi verzió.

Érdekes lehet, hogy kétlaki életet élve, vidékről indulva, de a fővárosban próbálva hogyan látják azt a sokszor felvetődő kérdést, hogy hol egyszerűbb elkezdeni zenélni: egy vidéki városban vagy a fővárosban? A fővárosban több a lehetőség akár fellépésből is, viszont nyilván nagyobb a merítés is, aki ott zenélni próbál. Hogyan látja ezt?

Az biztos, hogy Budapesten sokkal több zenekar van, tehát könnyebb elveszni a sok zenekar között. Az ugyanakkor biztos, hogy rengeteg lehetőség is van, tehát Budapesten azért könnyebb koncertlehetőséget találni, ha mást nem, például akusztikusan, kávézókban, kocsmákban, de egyébként rengeteg rock klub is van, ahol mi is próbálkozunk, szoktunk is fellépni. Miskolcon azért szűkebb a merítés, nehezebb országos szinten kitörni. Azt érzem, hogy nekünk például így, hogy azért főleg Pesten vagyunk, valamivel nehezebb, sokkal nagyobb verseny van, hogy így fogalmazzak. De ahogy mondtam, én tényleg nagyon kötődöm Miskolchoz, szeretném ezt a zenekart Miskolcon is megmutatni, hogy itt is jobban megismerjenek, beleivódjunk a köztudatba.

Tehetségkutatókban a Gedeon Reflects

Az Öröm a zene tehetségkutatón először indultak el?

Én már negyedszer vagyok itt. Először egyedül voltam, utána ketten voltunk a gitárosunkkal, Balázzsal és tavaly is voltunk, akkor már ezzel a felállással. Tavaly már harmadikok lettünk, ami tök jó volt, de szerettük volna megnyerni. Persze nem mondom, hogy úgy jöttünk ide, hogy most ezt nagyon meg kell nyernünk, hanem mondtam a srácoknak, menjünk már megint Miskolcra, mert annyira szeretném megint megmutatni magunkat. Most pedig úgy látszik, hogy a zsűri is jobban értékelt. Meg is jegyezték, hogy nagyon látják a fejlődést bennünk, és ez nagyon pozitívan csengett le bennünk. Úgy tűnik, hogy tényleg van eredménye a munkának.

Az utóbbi időben másfelé is megmutatták magukat tehetségkutatókon, szintén jó eredményekkel. Ezekről mit lehet tudni?

Igen, volt egy triplázásunk is, három egymást követő szombaton sikerült nyereményt nyernünk vagy első helyet. A miskolci Öröm a zene előtt voltunk egy három fordulós tehetségkutatóban az Analog Music Hallban, ott a negyeddöntőben szereztük meg az első helyet. Az egy metálos közeg, kemény rock, de pont a lírikus lágyabb dalunkkal voltunk ott, ami a Szeretet koldusa címet viseli. Azért ott mindig kicsit kérdéses, hogy miként fog rá reagálni a zsűri, aki alapvetően hörgő metált hallgat sokkal szívesebben. De tök jó azt látni, hogy ez a közeg is értékeli a zenénket. Illetve egy online tehetségkutatón is indultunk, ami a Befutó nevet viseli. Ez is több fordulós volt, és ugyan nem jutottunk tovább, de kaptunk ott egy promóciós lehetőséget, lesz majd egy honlapunk, cikkek is megjelennek rólunk, szóval ennek is nagyon örülünk, ez is tudja előrébb vinni a zenekart.

Tudatos, hogy „ráfeküdtek” a tehetségkutatókra?

Abszolút, mert azt látjuk, hogy nagyon jó lehetőség. Mindegyik ilyen tehetségkutató, más-más közeg, más közönség, más zsűri és más nyeremények vannak. Tehát van, ahol interjú lehetőségeket lehet kapni, felvételi lehetőségeket, fellépést, és minden helyen mással tudunk kommunikálni. Úgy látjuk, hogy egy jó lépcsőfok lehet ez most a zenekar életében, és tényleg segít is nekünk abban, hogy jobban megismerjenek.

Hogy alakult ez a nyár, ez az év? Mennyire sikerül színpadra kerülni? Mennyire vannak fellépési lehetőségek?

Alakultak. Voltunk itt Miskolcon a Corner Stageben, az egy nagyon jó koncert volt, Budapesten is volt idén több koncertünk, Fehérváron is, Szolnokon egy fesztiválon kaptunk lehetőséget szeptember elején. Nagy vágyam lenne az, hogy a nyári fesztiválokon jobban részt tudjunk venni. Nyilván látom is azért, hogy nem feltétlen arra a zenére van általánosságban igény, amit mi csinálunk. Egyrészt a stílusvilág, másrészt akár mondanivalójában is. Próbálunk mély gondolatokat közvetíteni, és ez van, - hogy például egy fesztivál szituációban - azért nem pont a legjobb, de nyilván ezzel nem akarok leszólni egyetlen fesztivált sem. Azt gondolom, hogy még sokkal jobban meg kell magunkat ismertetni olyan emberekkel, akik ehhez majd hozzá tudnak minket segíteni. Visszakanyarodva az előző kérdésre, ezért járunk most tehetségkutatókra. Most megint elkezdünk majd dolgozni egy albumon, ezzel szeretnénk már megkeresni a megfelelő embereket majd, hogy ez előre tudjon minket vinni. Például az előző albumunk az huszonhárom áprilisában jelent meg, tehát most ez így nagyjából két évre rá fog jönni, de már most szereztünk lehetőségeket a közönséghez eljuttatás kapcsán – például tehetségkutatókon is. Látom a haladást.

Tervek, elképzelések

Mi a tapasztalat a közönség kapcsán, milyen visszajelzéseket kapnak?

Balázs gitárosunk azt szokta mondani, talán nekünk sokszor az a nehézség, hogy bevonzzuk az embereket a koncertre, viszont amikor ott vannak, akkor mindenkinek tudunk olyat adni, ami után azt mondja, hogy el fogok jönni máskor is. Mert olyan sokszínű zenét csinálunk, sokféle stílus szerepel a zenénkben. Vannak még nehézségeink a promóció kapcsán, ebben is tök jó, hogyha van bármilyen segítség. De egyre több helyre tudjuk elvinni a zenénket, a visszajelzések pedig jók, mindenki talál szerethetőt a dalainkban.

Mit látnak követendő útnak, minél több embert elérni minél szélesebb spektrumú zenével, vagy inkább azt, hogy egy zenei stílussal egy réteg irányába menjenek?

A magam nevében beszélve jobbnak azt látnám, ha egy irányba tudnánk tartani, de olyan sok minden van bennünk, akár bennem is dalszerzés kapcsán, hogy, nem tudok egy adott stílusban írni csak. De nem is vagyunk rászorulva, nem kell ebből megélnünk, így nem is akarunk konkrét igények után futni. Inkább azt csináljuk, ami őszintén szívből jön, amit közösen is jónak érzünk. Aki értékeli az őszinteséget, aki értékeli a dalaink mondanivalóját, stílusát, zeneiségét, annak szól a zenénk. Igazából nem egy konkrét rétegnek szűken, hanem szélesebb körben.

Ha a rövidtávú terveiket nézzük, mondjuk a 2025-ös évet – amire egy kicsit kitekintett már, hogy vélhetőleg majd a tavasszal fog megjelenni az album. Milyen tervek vannak?

Az elsődleges, ami már körvonalazódik, hogy készüljön az album, a hangszerelés, kiválasztani melyik dalokhoz lenne jó klipet csinálni. Szívesen megmutatnák magunkat például a Dalban is. Minél több ember véleményét is kikérni, szakmailag is, hogy jobbak legyenek a dalszövegek, jobbak legyenek a dalok, most erre fogunk fókuszálni a jövő év feléig valószínűleg.

Ha egy kicsit távolabbi, hosszútávú terveket nézünk, hol képzelik el a zenekart mondjuk öt év múlva? Szerepel a céljaik között az, hogy profi, befutott zenekar legyen a Gedeon Reflects?

Tök jó lenne. Tök jó lenne, ha sokkal több koncertünk lenne. Igazából én ezt megfordítanám, ha visszanézek, mondjuk öt évvel korábbra, akkor is voltak terveim. Volt, amit összejött volt, ami jobban ment. Öt év alatt rengeteget fejlődtem, több a pozitív vélemény, és nem görcsöltem rá arra, hogy most akkor nekem mit kell öt év alatt elérnem. Csináltam azt, ami szívből jött, ami engem boldoggá tesz. Ezt szeretnénk csinálni, szerintem a következő öt évben is. És hogyha ez nem lesz elég a fesztiválok nagy színpadára, de kis fesztiválokra vagy kis színpadra elég lesz, akkor elégedett leszek. Ha jobban játszanak a rádiók, lesznek videoklipjeink, még albumainak, akkor már ezért is megéri csinálni, magáért tényleg az alkotásért. Most a előző albumuk kapcsán lett négy videóklipünk, ez már egy olyan álom beteljesülés volt amit boldogan lehet majd mesélni az unokáknak. Szóval én ezt így a öröm felől fognám meg és hogy tényleg pontosan mi lesz öt év múlva nem tudom. De megyünk előre.

További videós tartalmaink itt.