Történelmi áttekintés a megtorlásról

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos – nevük és arcképük még mindig kiemelt helyen szerepel a történelmi tankönyvek lapjain. A mai tízedikes kötet nevük felsorolásával ér véget, de biztos vagyok abban, hogy minden iskolában előveszik ezt a tananyagot október elején újra, ha más nem, egyetlen megemlékezés erejéig, ahogy erről a boon.hu is be szokott számolni.

Kegyetlenkedést akartak - ez olvasható a történelmi könyvben

"A Habsburg-kormányzat megalázónak tartotta, hogy csak idegen fegyverek (orosz) segítségével sikerült levernie a magyar szabadságharcot. Ezért a birodalom más területein biztosított amnesztia (kegyelem) helyett véres bosszút állt. Ferenc József a megtorlás végrehajtását az itáliai kegyetlenségei miatt "bresciai hiénának" nevezett Haynaura bízta, akit kinevezett Magyarország teljhatalmú katonai parancsnokává. Miután Komáromot Klapka György a védőknek szabad elvonulást biztosító menlevél fejében feladta, teljes erővel megkezdődött a megtorlás" – olvasható a tízedikes történelemkönyvben.

A tizenhárom aradi vértanún és Batthyányn kívül még csaknem százötven embert küldtek a halálba, s több mint ezret bebörtönöztek. Kegyetlen megtorlás volt. Tömegesen alkalmaztak megalázó büntetéseket (pl. nyilvános megkorbácsolást), és honvédek tízezreit sorozták be a császári hadseregbe. A nemzetközi tiltakozás hatására azonban Haynaut rövidesen menesztették (1850 nyara).

Előzmények, de honnan?

Az 1849-es szabadságharcot együtt emlegetjük az 1848-as forradalommal, tehát amikor Petőfiék a Pilvaxban beszélgettek arról, hogy fel kell lázadni a hatalom ellen, az lehetne kiindulópontja a további történéseknek, ám ne feledjük el, hogy a márciusi ifjak sem kezdtek volna bele a forradalomba, ha nem lett volna okuk erre. Márpedig a Habsburg Birodalom ellen többen is fellázadtak. "A forradalmi megmozdulások a Lombard-Velencei Királyságban kezdődtek 1848 januárjában. A bécsi udvar gazdaságpolitikájával szemben a tartomány lakói megfogadták, hogy az év elejétől nem vásárolnak dohányt és nem játszanak szerencsejátékot (lottéria), jelentős kiesést okozva ezzel az osztrák államháztatásnak. A forradalmi hullám március 13-án érte el Bécset."

Ígéretekből nem volt hiány 

"A forradalom hatására az uralkodó ígéretet tett a jobbágyok felszabadítására, ezzel próbálta a vidéket leválasztani a forradalmi Bécsről. Amikor azonban a kormányzat fellépett a korlátozott alkotmányt visszautasító diákság ellen, az újabb tömegmozgalom (második bécsi forradalom, 1848 májusa) visszalépésre kényszerítette. A hatalom a továbbra is nyomorgó munkásoknak fogalkoztatást ígért. Az udvar azonban – tartva a helyzet elmérgesedésétől – titokban Innsbruckba menekült."