Bizalomjáték a rút kiskacsával

A Miskolci Tankerületi Központ idén harmadik alkalommal tartott pedagógiai szakszolgálati hetet a közelmúltban a Jelenlét Program keretében uniós pályázati forrásból, amelynek Varázslat című nyitókonferenciáját a lillafüredi Palotaszállóban rendezték. A művészetterápia alkalmazásával elérhető fejlődés lehetőségeit mutatta be előadásában dr. Novák Géza Máté, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar egyetemi docense.

„Nagyon sokféle művészetterápia és drámapedagógia létezik.” Dr. Novák Géza

„Nagyon sokféle művészetterápia és drámapedagógia létezik. A kollégáimmal mindig föltesszük a kérdést, hogy meddig tart a pedagógia és honnan kezdődik a terápia. Hogyha művészetekről van szó, akkor különösen fontos ezekről a határvonalakról is beszélni”– hangsúlyozta az előadó. „Általában a két szakma képviselői adnak arra, hogy pontosan elkülönítsék a saját területüket, mégis nagyon sokszor átjátszanak egymásba, attól függően, hogy a fejlődés, a fejlesztés vagy a szociális képességeknek a kibontakoztatása van-e a központban. Hogyha csak a színházra, mozgásra, táncra, bábjátékra gondolunk, akkor is rengeteg műfajról, típusról beszélhetünk” – foglalta össze.

A mese mélyrétegei

„Attól a pillanattól kezdve pedig, hogy a spontán gyermeki játék átkerül egy terápiás térbe, a gyermekeknek szükségük lesz védelemre és szabályokra. Itt megjelenik egy nagyon fontos szereplő, az orientáló felnőtt, aki amellett, hogy kontrollál és aszimmetrikus viszonyban van a csoport tagjaival, partnerségre is törekszik velük, hogy keretek között létre tudjon jönni a közös alkotótevékenység” – magyarázta a szakember. „Amikor például A rút kiskacsa történetét játsszuk el, akkor különböző munkaformák alkalmazásával megjelenik a mese. Viszont mi a mese mögé szeretnénk nézni és föl­eleveníteni, hogy mi történik abban a szituációban, amikor körbeveszik a furcsa jövevényt és nem engedik a tóban fürdeni. Miközben a gyerekek átélik az egyes szerepeket, esélyt kapnak rá, hogy mélyebben ránézzenek együtt egy helyzetben rejlő konfliktusra. Bár a dráma elképzelt világot nyújt, mégis bepillantást nyerhetünk általa egy valós szituációba” – ecsetelte dr. Novák Géza Máté.

Az empátiára épít

A drámapedagógia módszere bizonyos helyzetekben kifejezetten segíthet lekötni a gyerekek figyelmét.

„Óvodásoktól nem várhatjuk el, hogy sokáig nyugodtan üljenek. Viszont ha azt mondom nekik, hogy most egy erdei ösvényt játszunk, ahol ők a bokrok, a fák és a kövek vagy egy elveszett kis róka, akkor a koncentrációjukra és a bizalmukra is építhetek. A foglalkozásokon a csoportdinamikát térképezzük föl, ahol a verbális kommunikáció nagyon fontossá válik. Ehhez flexibilis, rugalmas foglalkozástervek kellenek, és már előtte sokat beszélünk az empátiáról, a bizalomról, hogy képesek legyünk érzelmekkel dolgozni. Különösen nagy kihívás ez, hogyha halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekről van szó” – zárta az egyetemi docens.