2019.05.15. 08:00
Főszerepet és igaz barátságokat is adott az évad
Jó évadának tartja a most zárulót, és izgalmas várakozással tekint a következőre.
Farkas Sándor
Fotó: Ádám János
Főszerepet játszott az évad mesejátékában, a Félőlényben, még inkább megszerette József Attilát, megtanult egy fontos színészi technikát, kicsit miskolci is lett és nagyon jó barátokra talált kollégáiban ebben a színházi évadban Farkas Sándor, a miskolci színház művésze.
Jó évadot zárt, jöhet a következő.
– Nagyon örültem neki – mondja lapunknak. – Ez volt Miskolcon az első főszerepem.
– Színésze válogatja, hogy kinek mi a véleménye a mesejátékokról, fogalmaz, de ő már a két évvel ezelőtti előadásnál a Csipike, az óriástörpénél is élvezte ezt a fajta munkát, most az érzés csak erősödött benne.
– A leghálásabb nézők a gyerekek – vallja. – És a legkritikusabbak is. Nekik pláne nem lehet hazudni, rögtön észrevennék.
Megismerik az utcán
Meséli, hatalmas élmény volt az is, ahogy megismerték a gyerekek az utcán vagy épp az, amikor egy szülő írt rá, hogy a kislánya minden egyes dalt kívülről fúj az előadásban elhangzottakból, és alig várja, hogy még egyszer láthassa a darabot.
„Valamit minden szerepemben találtam, mindegyikből rakódik valami, mindegyiktől épülök”, nyilatkozta a színész egy korábbi interjújában. Kérdezzük, a most záruló évad előadásai esetén melyikből, hogyan.
– A Cirkuszhercegnő?
Az operett említése mosolyt csal az arcára.
– Egy agresszív állat vagyok benne – mondja. – Fura, mert egyáltalán nem vagyok ilyen személyiség. Nem tudom, hogy ez hogyan alakult, a próbák alatt egyre inkább agresszívabbá kezdett válni a karakter. Olyannyira, hogy a végén arra jutottunk, hogy akkor törje is össze, tegye tönkre magát.
Farkas Sándor nem fogalmazta meg, hogy honnan jön belőle ez az agresszivitás, de jólesik kiadnia a színpadon.
A Jóembert keresünk című darab szerepétől talán azt kapta, hogy még jobban megszerette József Attila verseit.
– Béres Attila rendezőtől az első próbán azt az instrukciót kaptam, hogy „te vagy József Attila.” Először fogalmam sem volt, hogyan, aztán jött a dolog. Először is elolvastam a költő összes versét.
Mindenféle őrület
Elárulja, szereti az ilyen szerepeket, és úgy érzi, a rendezők is szeretik arra használni, hogy egy „kicsi szerepből csináljon valamit”. Ilyenkor megpróbál „mindenféle őrületet” összeszedni, mint például az Elza-sorozat első részében.
A K2 színházzal közösen készült koprodukcióban a színész hét (!) szerepet játszik egyetlen előadás alatt.
– Úgy láttam, sok kolléga irigyelt emiatt. Mondták is, sokaknak egy élet alatt nem nyílik erre lehetősége, nekem pedig már fiatalon.
Farkas Sándor ebből a lehetőségből egyfajta technikát tanult, amit jól tud majd alkalmazni a pályája során: hogy miképpen lehet működtetni a kapcsolót az egyik karakterbe be- illetve kilépve.
Az évad legnagyobb élménye azonban A velencei kalmár című Shakespeare-adaptáció volt számára.
– Mohácsi János és a testvére állították színpadra. A próbákon rengeteget improvizáltunk, ezek jó része bele is került az előadásba – mondja. A darab a barátságot adta számára.
– Simon Zoli, Somhegyi Gyuri, Papp Endre, Feczesin Kristóf, Rózsa Krisztián, Molnár Sándor Tamás és én: nagyon összekovácsoltak minket a próbák és az előadás.
Farkas Sándor még a Miskolcról szóló darabban, az Agavéban lépett színpadra az évadban. Elárulja, általa a várost értette meg jobban, s vált egy kicsit miskolcivá. Ez az érzés tovább mélyülhet, hiszen szeptembertől az ötödik évadát kezdi a teátrumban jobbnál jobb szerepekkel.