Megsüthető a középkor, de kísérletezni kellett hozzá

A királynék várában hétvégén valósággá váltak a régmúlt ételei. Abban a palotában, amelyet elsőként Luxemburgi Zsigmond ajándékozott feleségének, Cillei Borbálának és ettől kezdve a mindenkori királynék jegyajándéka volt Diósgyőr vára.

Hosszas kutatómunka eredményeképpen sikerült rekonstruálni a kor finomságait, amelyből a helyszínen a vendégek az aszalt szilvás, fügés, húsos rétest kóstolhatták meg, amit a Bükki borvidék legkiválóbb nedűivel öblíthettek le. Dr. Lovász Emese régész, a diósgyőri vár tudományos szakértője Középkori konyha című szakácskönyvét mutatta be. Bűdi István Ádám, az újjáéledő Bükki borvidék egyik legismertebb borásza pedig az általa jegyzett 2016-os évjáratú Bükki zenitet hozta magával borkóstolásra. Az elmúlt évben a szakmai zsűri a „Király borának” választotta a nemes italt.

Titokzatos főzőedények

A Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa és Miskolc város Pro Urbe díjas régésze gasztronómiai kötete kapcsán beavatta a hallgatóságot a különleges középkori tudásanyag feltérképezésébe. „A könyvem nem nagy terjedelmű, és még várat magára a kemény fedelű kiadás. Nagyon szeretek főzni, és mivel eleve a középkorral foglalkozom, így adódott az ötlet, hogy miért ne írjak egy szakácskönyvet is erről az időszakról. Egyébként rettenetesen kíváncsi természet vagyok, valószínűleg ezért lettem régész. Amikor megtaláltuk az ásatásokon a régi főzőedényeket, érdekelni kezdett, hogy vajon miket készíthettek benne” – osztotta meg dr. Lovász Emese, a könyv szerzője.

Ősi magyar konyha

Kutatásai során nagy felfedezést tett a tudományos szakértő.

„A 16. századból ismerjük az első ételleírásokat. Azonban azok a receptek, amiket találtam és többnyire olasz nyelvből fordítottam le őket, nem tartalmaztak precíz mennyiségeket, ezért kísérleteznem kellett velük. Emellett a ma már nem vagy ritkán használatos fűszereket és húsokat is mással helyettesítettem, hogy minden elkészíthető legyen. Amit megkóstolhatnak itt a bórkóstoló mellett, az egy nagyon nagy felfedezés. A 14. században egy névtelen velencei írt egy szakácskönyvet. Ezt 16. századi szakácskönyvek aztán többször átírták, így őrződött meg az utókor számára. Ebben szerepel egy torta ungareska nevű, sertés- és csirkehúsból, illetve aszalt szilvából és fügéből készülő sütemény, 12 fő részére. Ahogy olvastam az elkészítést, egyértelműen kiderült számomra, hogy ez valójában a magyar rétes. Így tudtuk meg, hogy rétesünk ennyire régi csemege” – árulta el.