„…a környezetünkben sok az érintett. Legfeljebb nem szívesen vesszük észre”

„A szőnyeg alá söprés, az ügyetlenkedés, az emberséges intézkedési terv hiánya nem jelenti azt, hogy ez a téma ne érintene sokakat. Beszélni kell róla.” Ezt Novák Eszter mondja. Az ismert színházi rendező volt egyetemi növendékével dolgozott együtt a Széttépve című előadáson. „Zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással” – ezzel azonosítja az Orlai Produkció a függőséggel foglalkozó színpadi művet, amelyet Miskolcon is láthat a közönség. Bujdos Attila kérdéseire Novák Eszter válaszolt.

Társadalmilag hasznos témát kerestek, amikor eldőlt, hogy egyetemi mestereként ön rendezi Szabó Kimmel Tamás előadását. Hogyan lehet hasznos egy színházi előadás általában, és ebben az esetben?

Tudom, hogy a művészetet és a hasznosságot összefüggésbe hozni csacsi dolognak tűnhet, hiszen a művészet bármilyen formát ölt is, bármiképp tesz fel kérdéseket a körülöttünk lévő világról, az emberről, bármiképp fogalmaz meg régi vagy új témákat: mindenképp megkerülhetetlenül fontos az egyedi ember és az emberiség számára. Mégis bennem mint színházcsinálóban időről időre megszületik valamiféle kényszer kicsit direktebb, vagy egyértelműbb módon célba venni olyan témákat, amelyek sokakat, valamiképp az egész társadalmat érintik. Olyan témát keresni, előadást készíteni, ami az elesettekért, a kiszolgáltatottakért szól. Tavaly előtt az Ódryn Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca című drámai szövegéből csináltam előadást az akkor negyedéves osztályom nyolc színművésznőjével. A Nyíregyháza környékéről Amszterdamba prostituáltnak cipelt lányokról szól. Valamiféle színházi oratórium őértük. Így voltam a függőséggel is — a szőnyeg alá söprés, az ügyetlenkedés, az emberséges intézkedési terv hiánya nem jelenti azt, hogy ez a téma ne érintene sokakat. Beszélni kell róla.

A témájuk a függőség – egy interjúban utalt rá, hogy az alkotói környezetükben sok az érintett, az előadás is épít a velük készült interjúkra. Ez a közeg önálló tanulmányozásra érdemesen volt érdekes az önök számára, vagy a minta tartalmaz olyan viselkedésbeli, a függőséggel kapcsolatos működésben megmutatkozó elemeket, amelyek ezt a színházi előadást valamilyen nagyobb egész megértésére is alkalmassá teszik?

Nem az alkotói közegünkben, általában a környezetünkben sok az érintett, mint ahogy a magáéban vagy bárkiében is az. Legfeljebb nem szívesen vesszük észre. Öt interjúalanyunk közül csak egy foglalkozik művészettel. Az előadás egyik rétege ezeknek az interjúknak majdnem dokumentarista feldolgozása: elsősorban a szerhasználat van a fókuszban, de az előadás más, hétköznapibbnak tűnő függőségeket is szóba hoz. Evés, vásárlás, Facebook, szerencsejáték, edzőterem, dohányzás… sokféle függőség van, ami a bennünk lévő feszültségeket, fájdalmat, hiányt próbálja kiegyensúlyozni. Másrészt irodalmi szövegek, Kosztolányi, Rimbaud, Röhrig Géza és nagyszerű zenék, számok Iggy Pop, Tom Waits, Elvis Presley, KimNowak, Závada Péter, Beatles helyezik tágabb kontextusba a témát. És felhasználtunk néhány szövegrészt azokból a szakértői tanulmányokból, interjúkból, amiket a felkészülés közben olvastunk.

Mi lenne az, amit a Széttépve segít megérteni a közönségnek?

A megértés maga. A hozzáállás. Nem gondolom, hogy egy ennyire szerteágazó témát egy másfél órás előadás fel tudna dolgozni. Nem is ez a dolga. Ha elérjük azt, hogy kérdések merüljenek fel az emberben, ha legközelebb nem ítélkezünk kirekesztőn egy szembejövő betépett srác felett, ha megértjük, miért lenne fontos a drogpolitika, ha nem képzeljük, hogy velünk ez soha nem történhetne meg – szóval ha megértőbbek leszünk az ő fájdalmaikkal –, akkor talán már elértünk valamit.

Miben látja a pozitív történetek bemutatásának hasznosságát? Arra gondolok, hogy lehet-e a függőségben érintettek számára a függés elhagyásában segítség? Vagy segíthet-e kioltani a függés kipróbálása iránti kíváncsiságot azokban, akik nem függők?

Nem hiszem, hogy így kellene megközelíteni ezt. Amúgy sem a függést akarja valaki kipróbálni, hanem azt a valamit, ami olyan irányba módosíthatja a tudatot, hogy a fájdalom, az elveszettség vagy szeretetlenség érzete enyhül. És ha enyhül, ha jobban lehet elviselni az életet, akkor kialakulhat a függőség. Sokan vannak, akik nem is gondolnak arra, hogy ha minden éjjel az interneten vásárolgatnak össze-vissza felesleges dolgokat, az is lehet függőség. Elterelés a sivár vagy magányos hétköznapoktól – vagy valami tudat alatt munkáló sérelemtől. Az, hogy az előadás lehet-e ilyen értelemben segítség – nem tudom. Nem hiszem, az túl egyszerű volna. De nagyon szeretnénk, ha minél több fiatal nézné meg az előadást és ha minél többet beszélgetnének róla utána. Szülőkkel, tanárokkal, egymással. Az élet súlyos problémái nem oldódnak meg egy csapásra, de ha hallgatunk róluk vagy elutasítjuk még a párbeszédet is, attól a probléma nem oldódik meg. A színház mindig párbeszédet kínál.

Azért is érdekes helyzet, mert a valóságról beszélnek, de mégis: színházi előadásról van szó. Mi volt az ön alkotói szándéka ebben a helyzetben: legyen egyértelmű, hogy ez színházi eszközöket használó színházi előadás, amiben felismerhető a valóság, vagy legyen olyan erős előadás, amelyben elsősorban a valóságot azonosíthatjuk?

Minden jó színházi előadás a valóságról beszél, noha sokszor más, képzelt történeteken keresztül. Ebben az előadásban Szabó Kimmel Tamás kivételes teljesítménye színházzá sűríti a dokumentumanyagokat is. Színészete és személyessége hitelt érdemlő, azt hiszem, ebben rejlik leginkább az előadás hatása. Sok-sok fontos nézői visszajelzést kaptunk, megosztották velünk sokan a saját történeteiket, felismeréseiket. Ez igazi öröm számunkra.

Interjú: Novák Eszterrel, a Széttépve című előadás rendezőjével

Zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással

Orlai Produkció

Rendezte: Novák Eszter

Miskolci Nemzeti Színház, 2019. június 29., 19 óra