Kávéháztól a Carnegie Hallig – a tehetség útja

„Tessék mosolyogni! Sikeretek van, megdolgoztatok érte!” Kossuth-díjas zongoraművész adja a tanácsot, Balázs János – mutatja is: ő mosolyog. Biztatásnak szánja, négy fiatal zenésznek, akik négy éve vettek először hangszert a kezükbe, és éppen most mutatták meg, hová fejlődtek a tanulásban. A miskolci Kamaraszínház színpadán játszottak, a miskolci operafesztivál programjában: a Bartók Plusz itt adott teret a Cziffra Központ és Szimfónia program bemutatkozásának.

Mindenkinek a maga missziója

Kesselyák Gergely fesztiváligazgató ezzel ajánlja vendégeit a közönség figyelmébe: olyan kezdeményezéseket képviselnek, amelyek megtalálták a maguk misszióját. Az operafesztivál a népoperák születése, az operai műfaj népszerűsítése érdekében vállalt küldetést, teszi hozzá.

A Symphonia Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola venezuelai módszert honosítva, Szimfónia néven kezdett közösségi zenei programba: mindennapos zenetanulásra adnak lehetőséget rossz körülmények között élő gyerekeknek és fiataloknak. Kiút a szegénységből, híd nagyon különböző társadalmi rétegek között az együttműködés, a közös alkotás lehetőségével – mondja Kupper András kuratóriumi elnök. 2012-ben hozta létre az alapítványt Oravecz György zongoraművész, ma már 19 telephelyen 1500 gyerekkel foglalkoznak. A hegedűs Balog Viktor, Vadász Viktor, Rontó Szebasztian Csaba és a csellista Fazekas Elizabet Alsózsolcáról érkezett – mostani kísérőjük, Váradi Zoltán, a Miskolci Nemzeti Színház koncertmestere elárulja, mennyire fontos a rendszeresség, többet foglalkoznak a növendékeikkel, mint a hagyományos zeneiskolai képzésben. Az együtt zenélés öröme az első perctől megvan.

Részt kérnek belőle

A Cziffra Központ most azért járja az országot, hogy kapcsolatokat építsen, együttműködő társakat keressen, hírt adjon magáról – Balázs János művészeti vezető arról beszél: az összművészeti intézmény roma és nem roma magyarok számára teremt közösségi teret, hogy megismerhessék és tanulmányozhassák a magyar kultúra szerves részévé vált roma kultúra értékeit és sokszínűségét. Egy hely, ahol nem vész el a tudás – mondja, és a tehetséggondozásban vállalni kívánt szerepükről is beszél: nem akarják kisajátítani, de tevékeny részt kérnek belőle, hogy egyetlen tehetség se kallódhasson el. Sárközy Lajos hegedűvirtuóz az értékőrzés témájához fűz magyarázatokat: „az utolsó pillanatokban vagyunk. Gondoljunk bele, ha Kodály Zoltán, Bartók Béla, Vargyas Lajos annak idején nem kezd népzenegyűjtésbe, mit énekelnénk ma? Justin Biebert?” A beszélgetés, amelyen mindez elhangzik, egyébként a Kávéháztól a Carnegie Hallig címet kapta, és ez egyszerre utal a kihalófélben lévő kávéházi cigányzene megőrzésének fontosságára és a tehetség számára lehetséges pályaívre, amelyet a központ névadója, a világhírű Cziffra György zongoraművész maga is bejárt.

Az ő neve más összefüggésben is előkerül: Balázs János nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos az inspiráció. Az ő csellóművész nagyapja egykor maga is volt kávéházi muzsikus, együtt zenélt Cziffra Györggyel. Nem véletlen volt náluk otthon a Cziffra-kultusz, a lemezeiről tanult zongorázni gyerekként.

A távlatos gondolkodást hozza a beszélgetésbe Kesselyák Gergely, amikor a Cziffra Központot és Symphonia Alapítványt is meghívja: legyenek itt jövőre is, a 2020-as Bartók Plusz Operafesztiválon mondják el, hová jutottak egy év alatt.