Mit énekeltek száz éve?

Olyan népdaltérképet készítettek, ami megmutatja, milyen nótát énekeltek lakóhelyünkön.

Kodálytól a kilencvenes évekig

Térképformában tettek fel honlapjukra az MTA BTK Zenetudományi Intézet hangarchívumából több mint 12 ezer órányi felvételt. Ezek a gyűjtések a múlt század elején, közepén felcsendülő nótákat, zenedarabokat tartalmaznak. Azt már eddig is tudtuk, hogy a népzene nyüzsgő, szájhagyomány útján terjedő halmaza igen sokszínű: a különböző tájak kultúrája, népességének élete, folklórja meg-megcsillan nótáiban. Eddig azonban nem készült olyan átfogó munka, ami konkrét helyekhez konkrét népzenei gyűjtéseket kötött volna Magyarország teljes területére kivetítve.

A hanganyagokat kifejezetten tág időintervallumban vették fel. Vannak olyan dallamok, amelyeket még Kodály Zoltán gyűjtött, és vannak, amelyeket a kilencvenes években rögzítettek. Borsod megyében is számos település zenei múltja elevenedik meg a hangtérképen. Miskolc, Kazincbarcika, Ózd és Edelény mellett például Sajólád, Bőcs, Tiszavasvári, Boldva, Emőd, Alsódobsza és Homrogd helyi nótái is megelevenednek a felvételeken, melyeket többnyire az 1950-es években készítettek a népdalkutatók. Ezeken helyi muzsikusok, énekesek, egyszerű emberek mutatják be, hogyan is szólnak kedvenc dallamaik.

Diósgyőr külön bejegyzéssel

Világszinten is unikum ez a térkép. Mármint nem olyan értelemben, hogy egy ázott szakállú hajótörött tekintetének kereszttüzében bukkant a felszínre, hanem úgy értve, hogy ritka kincse a folklórnak. Megtudhatjuk, hogy milyen nótával szédítette dédapánk a dédanyánkat – és vélhetően több más lányt is – mire járták a táncot annak idején. Miskolchoz például százhetvenkét nótát kötnek, melyek között szerepel a Vasvári verbunk, a Zöld ablakos kicsi ház, a Messze van a nyíregyházi kaszárnya vagy a Kiinnám a kiinnám a kiinnám a piros bort a pohárból. Sőt, a készítők külön Diósgyőrnek is szenteltek figyelmet: ötvenhárom nótát mutatnak be az itteni gyűjtésből.