A szerelmes bonvivánt piszok nehéz megcsinálni

A miskolci születésű, Jászai-díjas színész 2008 óta tagja a Miskolci Nemzeti Színház társulatának, és rendszeresen játszik az Aradi Kamaraszínház előadásaiban. Arról kérdeztük a művészt, hogy milyen szerepek találták meg ebben az évadban.

– Szeptemberben mutattuk be a Luxemburg grófját, tomboló sikernek lehetne mondani a közönség részéről a fogadtatást – mondta Harsányi Attila. – Egészen jó szériákat futunk mostanában az operettekkel. Ahogyan a tavalyi Cirkuszhercegnő, úgy a Luxemburg grófja is elnyerte a nagyérdemű tetszését. Egy nagyszínházban kiszolgálni a közönség igényeit és azt jól csinálni, az egy nagyon fontos szempont a vezetőségnek és magunknak is. Az előadást Rusznyák Gábor rendezte, friss dolgokkal, viccekkel, kiszólásokkal van tele. A darabban egy szerelmes „bonviván” szerepét játszom, ebben nem sok esélye van az embernek interaktívnak, szervezőnek lenni. Ellenben a Cirkuszhercegnőben az intrikus szerepe. Sokkal jobban szeretem az olyanokat, amit vinni kell, nem pedig állni benne. Azt piszok nehéz megcsinálni, hogy hiteles legyen. A Cirkuszhercegnőben volt arra lehetőség, hogy én irányítsak. Nem is beszélve arról, hogy a „Kislány, vigyázz!” dalnak hétszer ismételtük vissza a refrénjét, akkora sikere volt. Ott nagyon egybeértünk, ez a színház ereje, amikor a közönség eggyé tud válni a színpaddal. A feleségem mondta erre, hogy „nem gondolta volna, hogy egy operettből lehet rockkoncertet csinálni, de lehet.” Mindannyian nagyon szerettük, mert ott elszabadult a pokol. Én egyébként is szeretem, ha belehalok egy szerepbe. Ebben az évadban is várható egy ilyen. A Vadkacsában, amit szintén Rusznyák Gábor rendez, sanszos a dolog. Szépen, lassan elpusztulni benne, aztán újra összerakni valamit. Lesz még a Francia rúdugrás, amit kortárs szerző, Mohácsi István írt. Az is nagyon szórakoztatónak ígérkezik. Viszont ami most nagyon aktuális, az a Betörő az albérlőm, hiszen annak van a premierje. Tipikusan az angol humorra építkezik, de fogyasztható, vígjátékos változatban, Keszég László szándéka szerint cél volt a popularitás. Teljesen „elmeroggyant” banda, akiket Fandl Ferenc szeretett kollégám tart egyben. A próbafolyamat végén tartunk, kíváncsian várom, hogy fog mutatni a színpadon. Már mindenki ismer minden poént, alig várjuk, hogy a közönség nevessen rajta.

Mindig magas színvonalon

„Számos rangos díj tulajdonosa már, nemrégiben Prima díjra is jelölték. Mit gondol erről?” – kérdeztük.

– Nem igazán értem, én hogyan kerültem bele ebbe a körbe. Nyilván, akik ajánlottak, azok a Miskolcon az elmúlt 10 év alatt játszott szerepeimet vették alapul. Megpróbálok mindig nagyon magas színvonalon dolgozni, és érzem is a nézők szere­tetét, talán ennek köszön­hető. Nem bánom, hogy végül nem én kaptam. Szerintem ez egy életműdíj, és úgy érzem, a pályámon még van feladatom. Nagyon nagy bennem az ambíció, hogy megint csináljak valami elképesztő dolgot.