A slam-értől az óceánig

A miskolci Helynekemben tartották legutóbbi találkozásukat a helyi slammerek egy ilyenkor szokásos slam-párbaj keretében, ahol természetesen részt vett lapunk munkatársa, Bájer Máté is.

Ez már a 45. volt

Mátétól megkérdeztük, hogyan készült a mostani meetingre, ahol ezúttal nem volt téma kijelölve, valamint arra is kíváncsiak voltunk, hányadik fellépés volt ez csak Miskolcon?

– Ez a 45. alkalom, hogy részt veszek miskolci versenyen – de ki számolja –, egyszer ugyanis a zsűriben ültem, szerettem volna ott is kipróbálni magam. Mindig azt írom le, ami éppen foglalkoztat, szóval nincs bevett módszer: vagy jön magától, vagy megszenvedek a dologgal, és még verseny előtt is foltozom a szöveget.

Igazi underground kultúrává vált a slam-poetry nem csak Budapesten, de számos vidéki gócpontban is, saját sztárokkal, kiemelkedő produkciókkal és ami a legfontosabb értő, masszív közönséggel.

– Szakaszosan jutottunk el idáig. Szakaszosan. Főleg igaz ez Miskolcra. A mostanit „poszt Tóth Viki érának” nevezném. A jelenlegi állandó közönség többnyire hozzá kapcsolja a slamet. Minden nagyobb slamvárost a helyi egyetem lát el rendre versenyzőkkel. Nálunk a Bölcsészettudományi Karról épp csak szivárognak érdeklődők. Műszaki egyetemünk van: ha sufnirallyt szerveznénk, mindig telt ház lenne. A miskolci klub főleg a középiskolásokra épít, de őket felszippantják a fővárosi egyetemek, így mindig cserélődnek a versenyzőink.

A „befutott” sokszoros győztes vagy helyezett előadók általában a fővárost veszik célba vagy irányt változtatnak, erre is vannak példák.

Erős kultúra

– Igen, ott is erős a slamkultúra, és egy idő után már nem jönnek haza slammelni a srácok. Mások undergrund karriert kezdenek. Maier Peti például a sokadik wnwbe fiúbandáját tapossa, ezúttal úgy tűnik, sikerrel, míg Juhász Marci szóló rapkarrierbe kezdett, és több száz ezres megtekintésű videókat gyárt.

Felmerül a kérdés, mit lehetne tenni a műfaj megújításáért, hogyan lehetne például jobban bevonni az egyetemi fiatalságot ebbe a körbe?

– Ingyen MVK-bérlettel – mondja Máté. – A komolyságot félretéve, sajnos nem tudom. Figyelnünk kell, más klubok hogyan lendülnek túl a nehézségeken. Én a közösségkovácsolásban hiszek, de az egyre szélesedő korosztályos szakadék miatt én egyre kevésbé vagyok erre alkalmas. Kéne valaki, aki a nyelvükön szólítja meg és összefogja a fiatalokat.

Az nem titok, hogy egy ideje lapunk szerkesztőségében dolgozik Máté újságíróként, így adódhat a kérdés, miként lehet hasznosítani a slames látásmódot, tapasztalatokat például a témaválasztásban vagy a munka során?

– Az írás az írás, csak a forma változik. Igyekszem a munkámat is kreatív szemléletben folytatni, már amikor a téma megengedi ezt. Talán a helyi kultúrában és az egyetemi életben vannak mélyebb ismereteim, ezeket is próbálom hasznosítani.