„Igazi örök diáknak tekintem magam”

A belga dirigens a folyamatos inspirációt tartja a legfontosabb küldetésének saját magával és a muzsikusokkal szemben is. Közel 30 éve munkálkodik zeneigazgatóként, ez alatt az idő alatt dolgozott többek között belga, mexikói, izraeli és cseh együttesekkel. Az Antarktisz kivételével minden földrészen állt már színpadon. S mégis szüntelen tanulni és fejlődni szeretne. Ahogy ő mondta: sok mindent akarok tanulni és megtapasztalni.

Már négyéves kora óta foglalkozik zenével. Mikor volt az a pont az életében, amikor eldöntötte, hogy ez lesz a hivatása?

Én „örök diáknak” tekintem magam ebben a szakmában. Előadóművésznek lenni olyan kaland, ami állandó kihívást és felfedezést jelent, és a kérdés egyetlen megválaszolási módja az, ha fordítva tesszük fel: mikor tekintettek először profinak?

Kik voltak a legfőbb mentorai?

Két nevet emelnék ki első helyen: általánosságban Nadia Boulanger-t, vezénylésben pedig Igor Markevitchét. Ez utóbbihoz Hans Swarowsky és Franco Ferrara nevét kell hozzáadnom. Mindkettőjükkel viszonylag kevés időt töltöttem, de mindketten szélesebb körű betekintést nyújtottak a vezénylésbe.

Közel 30 éve dolgozik zenei igazgatóként különböző nemzeti együtteseknél. Milyen vezérelvei vannak zenei vezetőként?

Én nem hiszek abban a régi koncepcióban, hogy a karmester diktátor, ami szerencsére már elavult. Az olyan nagy karmesterek kora, mint Toscanini, Mengelberg vagy még Karajan, már a múlté, és nem is nosztalgiázom ezen. A mai kor dirigense „primus inter pares”, ő már magasan képzett muzsikusokkal foglalkozik, akik elvárják az ösztönzést és a pluszenergiát, hogy felemelje őket a legmagasabb szintre.

Hogyan látja a zenében a kulturális különbözőségeket?

Csupán az Északi sark és az Antarktisz, ahol nem jártam még. De az embernek nem is kell olyan messzire elmennie ahhoz, hogy a kulturális különbözőségeket felfedezze. Az én kis országomban, Belgiumban különbség van az északi és a déli kultúra között. A zenekar vezénylése az emberek találkozásának helye: a karmesternek éreznie kell, hogy kik ülnek a zenekarban, és megtalálni velük a közös nyelvet. Ez gazdagító élmény, bízom benne, hogy mindkét fél számára.

Nagyon szereti a változatosságot. Minden műfajban otthonosan mozog. Van kedvence?

Szeretem a számomra felkínált sokszínűséget, és azt gondolom, jobb előadója leszek a kortárs zenének a klasszikus zenei tapasztalataimnak köszönhetően, és fordítva. Hasonlóképpen, a zenekari árokban szükséges rugalmasság hozzájárul az előadó rugalmasságához a pódiumon.

Van olyan mű, amit még nem dirigált, de szívesen megtenné?

A repertoárom több mint 1400 darabot ölel fel. Még mindig sok mindent akarok tanulni és megtapasztalni: eddig csak három Bruckner-szimfóniát vezényeltem, és még soha nem dirigáltam Debussytől A tengert. Van néhány opera is, amelyeket szívesen vezényelnék, mint a Figaro házassága, a Pelléas és Mélisande, a Carmen, a Fidelio, A kékszakállú herceg vára…

Miben hisz igazán?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Röviden azt mondanám: elsősorban az őszinteségben, a becsületességben és a tisztességben. Egyszerűsített válasznak tűnik, de nem mindig könnyű betartani. Megpróbálok igaz lenni minden körülmények között.

Miskolcon igazán sokszínű program kerül terítékre az ön dirigálása alatt. Milyennek tartja a műsort?

Egy jó program olyan, mint egy jó étkezés: kiegyensúlyozottnak kell lennie, de jól felépítettnek is. A jelenlegi program az emberekről szól, és a nyelvüket lefordítja zenére: Bartók Táncszvitje a magyar lelkületet képviseli; kevés zeneszerző értette jobban a spanyol cigányzenét, mint Georges Bizet, annak ellenére, hogy francia volt; és mind Dvořák, mind Janácek kompozícióikban is tipikus cseh ajkú zeneszerzők. Tehát itt van egy nagyon változatos program, de olyan darabokkal, amelyeket hasonló célokkal komponáltak az arra hivatott zeneszerzők. Ez igen különleges és egységes műsor, remélem, hogy a miskolci közönség is úgy fog érdeklődni és lelkesedni érte, mint amennyire én magam. Úgy érzem, Európa ezen része különösen közel áll hozzám, mivel édesanyám, aki Szlovákiában született, beszélt magyarul kisgyermek korában.