Ismét műsoron a Cyrano

Az előző évad egyik közönségkedvenc előadása volt a Miskolci Nemzeti Színházban Edmond Rostand Cyrano című színműve. „Keszég László rendezése lényegi tömörséggel adja vissza Rostand szín­művét, erős színpadi hatásokkal élve teszi korta­lanul átélhető élménnyé az eszmény drámáját. Nem túloz (…) Van nagy orr, de Cyrano nem torzszülött, és nem is felmagasztosult irodalmi alak – Harsányi Attila Cyranója emberként emberi: látjuk, miért kellene Roxánnak éppen őt szeretnie” – írta lapunk kritikusa, Bujdos Attila az előadásról, amelyet most ismét műsorára tűz a színház, január 8-án és 9-én este 7-től.

A bátor és szellemes férfi

Romantika, barátság, humor és torokszorító pillanatok egyaránt várják a közönséget a Cyrano előadásán – ez már a színház ajánlójából való megállapítás, amely aztán egyebekben így (is) folytatódik: „adott egy bátor és szellemes férfi, aki olyan ügyesen forgatja a szavakat, mint a kardot, aki mély érzésű és figyelmes, aki minden nőnek álma. Lenne. Csak sajnos van egy szépséghibája. Óriási az orra. Ez a férfi, Cyrano szerelmes. Végre rászánja magát, hogy szerelmet valljon, de ehelyett a nő vallja meg szerelmét neki, egy másik férfi, Christian iránt. Cyrano segítségére lesz Christiannak, ő írja meg helyette a szerelmes leveleket, ő suttog a nőnek szép szavakat a sötétben, és mégis Christian az, akit a nő a szobájába vezet. És Cyrano nem árulja el a titkot, nem áll a szerelmesek útjába, hallgat a legvégsőkig, hogy végül Roxán jöjjön rá az igazságra, mikor már minden késő: „Csak egyet szerettem egész életemben, s kétszer vesztettem el!”

Hajthatatlanul becsületes

A címszerepben Harsányi Attilát láthatja a közönség. A színművész elárulta, rendkívül izgalmas és bonyolult karakter Cyrano, de számára ennek az embernek a magja a becsületről szóló monológjában tűnik ki igazán.

– Cyrano hajthatatlanul, megtörhetetlenül becsületes. Az utolsó pillanatáig az igazságtalanság, a hazugság, a korrupció ellen küzd karddal vagy a szavak fegyverével – elemzi a karaktert Harsányi Attila. – Soha nem köt kompromisszumot, mindenben valami nagyobb célt keres, még a szerelemben is: Roxánon túl magába az érzésbe, a szerelembe szerelmes. Nem hiszem, hogy lehet így létezni, de a színpadon jó látni valakit, aki ideálként állhat előttünk: aki kimondja, amit gondol, akkor, amikor mi hallgatnánk, aki leleplezi a hazugságot, amikor mi inkább meglapulnánk, aki nem alkuszik meg akkor sem, amikor mi azzal takaróznánk, hogy minden rosszat csak mások érdekében tettünk – mondja a színművész.