Tisztelt és szeretett műfaj: izgalmas, hiteles grafikákat várnak Miskolcra

Huszonnyolcadik alkalommal ad helyet Miskolc a magyar művészi grafika legfontosabb hazai eseményének, az 1961-ben biennálé formában, majd 2008-től kezdődően háromévente megrendezett Miskolci Grafikai Triennálénak.

Zárás után: új irányok

A szervező intézmény, a Miskolci Galéria közzétette a triennálé aktuális kiírását, jelezve: ezzel azt a szándékát szeretné megerősíteni, hogy – a közel hatvan évvel ezelőtti indulással összhangban – olyan fóruma legyen a magyar grafikának, amely több mint az aktuális trendek bemutatása vagy egy merev hagyomány megerősítése.

„Célunk, ami a grafika iránt érzet tiszteletből és szeretetből fakad, hogy bemutassuk annak az esszenciáját, ami az utóbbi pár évben létrejött a magyar grafikában. Keressük a műfaj aktuálisan legizgalmasabb, szakmailag leghitelesebb, minőségében kiemelkedő megnyilvánulásait – generációra, a kifejezés választott formájára vagy technikájára való tekintet nélkül. Távlati terveink között szerepel, hogy a magyar grafikát a tárlat bezárása után Miskolcon kívül is képviseljük. Ennek a folyamatnak fontos lépcsője a Krakkói Grafikai Triennálé, a Székelyföldi Grafikai Biennálé és a Miskolci Grafikai Triennálé között idén nyáron deklarált szoros szakmai együttműködés” – a a galéria felhívásában, amelyet Kónya Ábel intézményvezető jegyez.

Nagy művészek, jelentős művek

Bár a Miskolci Galéria a „Vissza a jövőbe” címmel fogalmaz az idei triennálé kapcsán, és az előbbiekben olvashatóan nagyon erősen fókuszál a jelenre, de a miskolci művészeti intézmény a magyar grafika múltbeli értékeinek bemutatásában is elkötelezett.

Még néhány napig látható például A fürkésző ember című tárlatuk, amellyel Koffán Károly (1909 – 1985) emléke előtt adóznak – fontos mestere volt egykor Kondor Bélának, akinek erős miskolci kötődéseit más tárlatokon már dokumentálta a galéria, 2019-ben pedig a Valaki önarcképe című kiállításon mutatta be Kondor monotípiáit. Ugyancsak az előző évben a szintén miskolciként jegyzett világpolgár Szalay Lajos születésének 110. évfordulója alkalmából osztották meg a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány gyűjteményének fontos darabjait.

„Lehet-e újra?”

„Országunk legszínvonalasabb művésztelepén született meg az országos grafikai kiállítás gondolata” – ez is a múlt fontos, erős kezdést jelentő mondata. 1961. október 24-én idézte az Észak-Magyarország, a „Megnyílt az I. Miskolci Országos Grafikai Biennale” című tudósításban. A megnyitó beszédet, amelyből a lap idéz a legfőbb hatalom egyik központi alakja, Nógrádi Sándor mondta. A politika fontos szerepet szánt a sokszorosított grafikának, a grafikával foglalkozó művészeknek: a nép helyes képzőművészeti szemléletének kialakításában. Az ízlésneveléssel, a giccs kiszorításával tervezték műélvezőkké tenni a dolgozókat. Miskolcra a művésztelep rangján kívül még a képzőművészeti élet decentralizálásának akarása miatt esett a választás. Az állampárt ott és akkor nem akarta, hogy csak a főváros legyen a színtere ennek. „Örvendetes, hogy éppen a fiatal művésznemzedékben volt meg a kezdeményezés bátorsága és a kivitelezéshez szükséges kitartás” – emelte ki külön Nógrádi Sándor.

Miskolcot egyébként a legutóbbi időkig a magyar grafika fővárosaként emlegették. Hogy pontosan mi is a város pozíciója, mennyire megérdemelt fővárosozni, érdemes ide idéznünk a legutóbbi, 2017-es triennálé megnyitójáról szóló északos tudósításból Tóth Arnold akkori megbízott múzeumigazgató szavait: „Miskolc a grafika fővárosa volt egykor. A kérdés, lehet-e újra? Ez hagyomány és örökség. Hagyomány, mert az én generációm már beleszületett, és örökség, mert átvesszük”.