Százéves történetek másodszor

Megjelent Hajdu Imre Száz éves történetek II. című könyve, amit a napokban mutattak be Sárospatakon a Rákóczi-vár kávézójában.

Az eseményen Halász János országgyűlési képviselő, egykori kulturális államtitkár elmondta: az eredetileg is sorozatra tervezett kiadvány első és második kötetének megjelenése között öt év telt el. Reményét fejezte ki, hogy a harmadik részre nem kell újabb fél évtizedet várni. Előnyként emelte ki, hogy a Sárospatak helytörténetének egy szeletét bemutató könyv nem a tudomány felől közelíti meg a vizsgált korszakot, hanem a hétköznapokból, ami nemcsak informatívvá, de olvasmányossá is teszi a leírtakat. Később lapunk kérdésére válaszolva a honatya azt is elmondta: a hazai könyvkiadásban nem sok példa van arra, hogy valaki ilyen módon dolgozzon fel egy-egy történelmi korszakot, úgyhogy véleménye szerint Hajdu Imre módszere teljesen újszerű.

Dr. Hörcsik Richárd, Abaúj és Zemplén országgyűlési képviselője a történész szemszögéből is értékelte a kiadványt. Mint elmondta, a nyolcvanas években maga is tagja volt annak a kutatói csoportnak, amely arra vállalkozott, hogy öt kötetben megírja Sárospatak történetét. Elindult az anyaggyűjtés, a kutatás, de a 19. és 20. századra már nem maradt idő, a rendszerváltás ugyanis „elsodorta” a kezdeményezést. Az addig összeszedett kutatási eredmények megjelentek ugyan különböző szakfolyóiratokban, de nem az eredeti tervek szerint, vagyis egybekötve – idézte fel. Közölte: ezért is tart fontosnak minden kiadványt, ami a jelentős történelmi múlttal rendelkező város történetének egy-egy szeletét dolgozza fel. Kiemelte: az írói vénával megáldott szerző élvezhető stílusban mutatja be, milyen élet is folyt a múlt század eleji Sárospatakon. Dr. Hörcsik Richárd utalt arra is, hogy vékony mezsgye ez, de mivel tudja, hogy a könyv elkészültét komoly kutatás előzte meg, így a benne leírt történeteket nemcsak olvasmányosnak, de hitelesnek is tartja.

Gazdag sajtóanyag

Dr. Tamás Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának igazgatója arról beszélt, hogy a szerző az első kötethez hasonlóan most is egy létező, Sárospatak történetében valamikor fontos szerepet játszó személy segítségével fonja egybe az 1900-as évek eleji történeteket. Előzőleg Páger Artúr, a város egykori, fiatalon elhunyt főbírája kalauzolta az olvasót, rajta keresztül nyerhettünk betekintést Patak lakóinak mindennapi életébe, a második kötetben ezt a feladatot már Ballagi Géza jogtudós, történész, a Magyar Tudományos Akadémia Tagja, országgyűlési képviselő „látja el”. A múzeumigazgató hozzátette: az olvasó számára a könyvet elolvasva például nyilvánvalóvá válik, hogy bár sokszor mondjuk, régen minden jobb volt, ez nem igaz, Sárospatak lakói a múlt századelőn is hasonló problémákkal küzdöttek, mint manapság.

Az író, Hajdu Imre lapunknak elmondta: a kötet megírását megelőző kutatásai során leginkább azzal a furcsasággal szembesült, hogy Sárospatak története amilyen forrásgazdag, legalább annyira forrásszegény is. Hivatalos okirat ugyanis kevés maradt fenn az általa vizsgált 1800-as évek végét, 1900-as évek elejét felölelő korszakból, viszont rendkívül gazdag a korabeli sajtóból elérhető információs bázis – magyarázta. Hozzátette: ezeket persze megfelelő forráskritikával kezelte, így próbálta a kötet hitelességét megőrizni. A szerző kiemelte: az általa főszereplőnek választott két egykori közéleti személyiség emléke arra is figyelmezteti az olvasót, hogy a ma emberének a helyén kell kezelnie a saját tevékenységének súlyát, ugyanis a két említett történelmi alak hiába tett sokat Sárospatakért, ma mégis csak kevesen tudják, kik is voltak ők.

Így ezt is a könyv erényének tartja, hogy rávilágítja a figyelmet a részben elfeledett, de a város életének alakulásában jelentős szereppel bíró emberekre.

(A borítóképen: A könyvbemutató résztvevői)