Helytörténet lírába oltva

Reiman Zoltán nevét a miskolciak többsége nem a versekkel hozza összefüggésbe. A Szemelvények Miskolc város történelméből helytörténeti blog írója a megyeszékhely szeretetéről, lokálpatrióta érzületéről és érdekes „múltidézéseiről” ismert. Miskolc a várad, az életed! című könyvét 2018-ban adták ki. A szerző sok, a városhoz köthető különleges történettel jelentkezett már, mint a vasgyári esztergályostanonc, Pruckner Antal szerepe a repülés történetében, a titokzatos hejőcsabai zsebes­akadémia históriája vagy az eltűnt miskolci apátság sztorija. Úgy tűnik, hogy itt azonban nem állt meg a tudomány: Reiman Zoltán két verssel is jelentkezett az év folyamán, természetesen kedvenc városával a középpontban.

Avas és Diósgyőr

– Úgy tűnik, minden gondolatom Miskolc körül forog – mondta nevetve a szerző, amikor a témáiról kérdeztük. – Az első versem az Avasról szól, a második pedig a nemsokára elkészülő térről Diósgyőrben. Eddig soha nem írtam verset, voltak gondolatok, de nem fogalmazódtak meg bennem olyan erővel, hogy le is jegyezzem azokat. Idén szilveszterkor azonban valahogy mégis megszállt az ihlet.

Az így született vers egy képzeletbeli sétára invitálja az olvasót az Avas-domb macskaköves útjaira. Megjelennek benne a pincék, a templom, a város nagyjainak emléke és a Jézus kútja is.

Szomorú időszak

A második vers annak a készülő diósgyőri térnek szentel figyelmet, amit II. János Pál pápáról fognak elnevezni.

– Az a megtiszteltetés ért, hogy elhívtak egy gyűlésre, ahol a Diósgyőri Lokálpatrióta Kör tagjai vitatták meg a tér kérdését a városvezetéssel. Amellett érveltünk, hogy Diósgyőr elég gazdag történelmi múlttal rendelkezik, ebből kell meríteni. Bár II. János Pál karakteres pápa és vitathatatlanul kiemelkedő személyiség volt, nem kötődik semmilyen módon a városrészhez, így érdemes lenne inkább Ernye bánról vagy a pálos rend előtt tisztelegve elnevezni a teret. Ennek a törekvésnek ad hangot a vers is.

Reiman Zoltán egyébként szomorúnak találja az elmúlt időszakban kialakult járvány­ügyi helyzetet, ezért nem tett közzé a blogján sem új írásokat.

– Régi dolgokat lehet olvasni, érkeznek új bejegyzések is hamarosan, de úgy érzem, nem lenne a helyzethez illő a folyamatos frissítés.

Reiman Zoltán: A város közepén

Sétálok az öreg Avas macskaköves útjain,

tűnődöm a múlt elfeledett árnyain.

Ki volt az első, ki úgy gondolta, ide kell egy pince,

hogy a szőlő értékes nedűjét benne el is rejtse.

Mely kéz ültette az első tőkét a hegy oldalába,

hogy annak gyümölcsét később majd megtalálja.

Ki volt, ki építette az első templomot?

Egy szakrális központban gondolkodott.

Városunk nagyjai nyugszanak a hegy gyomrában,

melyet a város tart, ölel át szerető karjában.

És a Jézus-kútja az Avas oldalában,

vajon tényleg látta a Teremtő fiát önmaga valójában?

Ha majd egyszer az Avas újra régi fényében tündököl,

az elődök biztosan büszkén tekintenek majd le ránk

onnan, odaföntről.

(A borítóképen: Reiman Zoltán)