A kisebb szerep is lehet nagyon fontos

A Mi osztályunk című előadás után döntött úgy Keresztes Sándor – ennek már három éve –, hogy a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződik. A kortárs lengyel drámában (amely akkor megnyerte az Észak-Magyarország az Év Előadása díját) még vendégművészként szerepelt, a következő, 2017/18-as évadtól tagja a miskolci teátrumnak.

– Kaptam egy felkérést a színház részéről, örömmel fogadtam el – jegyzi meg. – Akkor Kolozsváron dolgoztam, a családom viszont Budapesten élt, ott az állandó lakhelyem a mai napig is. Tíz éven át ingáztam Pest és Kolozsvár között, ez elég megterhelő volt, ezért is örültem a felkérésnek.

A legjobb társulat

Azért bevallja, az a bizonyos előadás is meggyőzte, hogy érdemes ide szerződnie.

– A miskolci társulatot tartják most az egyik legjobb, ha nem a legjobb társulatnak Magyarországon – jegyzi meg. – Kiváló előadásokat telt házzal játszunk, legalábbis játszottunk, amíg lehetett. Tündéri, tehetséges fiatalokkal öröm idős színésznek lenni ebben a társulatban.

Nyerő szériában van ez a társulat, folytatja még, vagyis inkább volt, amikor megszakadt az évad a koronavírus-járvány miatt.

Jó évei voltak Miskolcon, az ideit a Hunyady Sándor művéből rendezett Feketeszárú cseresznyében kezdte egy fontos epizódszereppel. Az előadás az évad egyik sikerdarabja volt, a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT) is beválogatták Ibsen Vadkacsájával együtt, az más kérdés, hogy valószínű, ezt a rangos színházi mustrát is elsodorta idén a járvány.

– Állandó telt házzal játszottuk a Feketeszárú cseresznyét. Hihetetlen érzékenységgel nyúlt ehhez a témához Szőcs Artur rendező. A Vadkacsa pedig Rusznyák Gábor rendezésében szerintem megint európai szintű előadás, akárcsak néhány éve a Kivilágos kivirradtig volt. Egészen más formában, más környezetben, de kimagaslóan jó mindkettő.

A Hunyady-darabbeli szerepéről kérdezzük. Meséli, érzelmi szempontból volt fontos. Sokan érezhették akkor, száz éve azt a fajta nemzeti kilátástalanságot – a darab Trianon előtt és közvetlenül utána játszódik a határon túl, Délvidéken –, amit az általa játszott karakter érez. S nemcsak nemzeti értelemben ott és akkor, hanem akár Miskolcon is érezhettek sokan hasonlóan, amikor a kohászat bezárt. Talán ezért is volt nagy hatása darabbeli jeleneteinek.

A környezete játssza el

A mostani évadban Dosztojevszkij: Ördögök című darabjában is játszott Béres Attila rendezésében. Kisebb szerep az övé, de mint mondja, azokat sem szabad félvállról venni.

– A környezetet biztosítjuk a főszereplő mellett mi, akik a kisebb szerepeket játsszuk. A főszereplő nem tudja saját maga eljátszani a tragédiáját, a környezete játssza el. Ha nincs udvaronc, bolond, alabárdos, ha nincs ki meghajoljon előtte, akkor nincs király. Ilyen szempontból nincsenek kicsi szerepek, legfeljebb rosszak.

– És milyen a jó szerep? – kérdezzük.

A mi osztályunk című előadást említi, abban például bármikor szívesen játszik. A jó embert keresünk, A kaukázusi krétakör, A három nővér… mindegyik előadás sokat jelentett neki. Ez utóbbiban a végén volt szerepe, bejön mint apa, és a mondatával – „akkor mi itt fogunk most élni” – visszamenőleg törölheti vagy igazolhatja az előadást.

– Ezt, ha rövid is, érdemes eljátszani. Egy ilyen mondatért bemenni és elmondani, már megéri – magyarázza.

Erőteljes előadás

Az idei évad sikerelőadása volt az Ádám almái című darab is a Játékszínben, egy film színpadi változata.

– Láttam korábban a budapesti előadást is, amiben a lányom is szerepelt, erős volt az élmény, nehezen szabadultam az ott látottaktól. Maga az előadás erőteljes lett, én is elégedett vagyok a figuraalkotásommal.

Mesél a lányáról, Annáról, aki követi a pályán, a Baltazár Színház tagja Budapesten, mondja, mennyire büszke rá, mindig megnézi, és a lánya is őt minden egyes darabban. Aztán szóba kerül az évad következő előadása, ami mára csak terv maradt.

– Megszakadtak a Szerelmes Shakespeare próbái, pedig már kezdett összeállni az előadás – mondja, és hozzáfűzi, fura, mert ha az ember szeret dolgozni, az ilyen típusú kényszerpihenő nem jön jól. Kicsit keserízű ez a pihenés.

Azóta kiderült, az évadnak így lett vége, az utolsó előadások már elmaradnak.

– Nincs mit tenni, itt a vírus, nekünk kell alkalmazkodni hozzá – jegyzi meg. Ősztől meg jöhet a folytatás, négy szerepben is – lesz köztük operett, vígjáték és dráma – láthatja majd a miskolci közönség.

(A borítóképen: Keresztes Sándor: kiváló előadásokat telt házzal játszottunk, amíg közbe nem szólt a vírus)