Zenével közvetíti a hitet, a hűséget, az emberséget és a hazaszeretetet

Január volt, amikor átadták a 2019-es év Múzsa díját, amelyet ez alkalommal a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium jazz tanszaka vehetett át. Az idén először egy új díjat is átadtak, a Múzsa Reménységek elismerést, amelyet három miskolci fiatalnak ítéltek oda. Egyikük a mindössze huszonegy éves Bognár Lili Janka, a Holdviola együttes énekese, vele beszélgettünk.

„Kodály Zoltán szerint, aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. Ezen gondolatok jegyében elhivatottként foglalkozom a népdalénekléssel, és továbbtanulásom során is ezt a célt tűztem ki magam elé”, vallja.

Jelenleg a New York University Abu Dhabi campusán harmad­éves. Gondolom, a koronavírus-járvány ott is hatással van a mindennapi életre.

Már másfél hónapja, hogy lezárták a campus bizonyos részeit, és nagy szívfájdalmam, hogy a stúdiók is ezek közé tartoznak. Persze ez egy tökéletesen érthető döntés, amellyel minket védenek, hiszen nagyon sok náció képviselteti magát az egyetemünkön. Lehetőséget kaptunk arra, hogy hazamehessünk, de közben bevezettek egy online tanítási modellt, ezért inkább maradtam. Nyilván bizonyos órákat nem tudnak megtartani, ilyenek a zenegyakorlás és a zenekompozíció óráim. Minden más online megoldható. A diplomamunkám tervezetét is most kell leadnom, és kicsit nehéz, hogy a tanáraimmal sem tudom személyesen tartani a kapcsolatot. Éppen tegnap este gondolkoztam azon, hogy ez is figyelmeztet bennünket valamire. Az embereknek változtatniuk kell a rossz szokásaikon, továbbá az elcsendesedéshez és a nélkülözéshez is köze lehet annak, ami most velünk történik.

Mit tanul pontosan, és milyen hatások érik egy ilyen sokszínű élettérben?

Zenei előadó-művészetet (ének, fuvola), etnomuzikológiát és pszichológiát tanulok, amelyet a zeneterápia elsajátításával szeretnék kibővíteni. Az új egzotikus zenei hatások mellett fontos számomra, hogy megmutassam saját hazám értékeit. Abu-Dzabiban Bartók népdalfeldolgozásait, a kaval és népi furulyák hangját, valamint a tekerőlantról tartott előadásokat különös figyelemmel kísérte a közönség. A különböző népcsoportok népzenei hagyományának tanulmányozása során lehetőségem nyílt Kuvaitban a gyöngyhalászok zenéjét, Indiában a karnatikus zenét, valamint Zanzibáron a taarab zenei műfajt első kézből megismerni.

Mikor találkozott először a népdalénekléssel?

Az általános iskolai éveimet a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskolában töltöttem. Itt kezdtem el a népdal­éneklést alsós tanítónőm kezdeményezésére, akire ma is hálás szívvel gondolok. Középiskolát már tudatosan így választottam, a Bartók Béla Tánc és Zeneművészeti Szakgimnáziumba jártam. Mindig is fontosnak tartottam az évszázadok alatt letisztult népzene, népdalok közvetítését, és úgy tekintettem rájuk, mint őseim gyönyörű hagyatékára, amit tisztelni és ápolni kell.

Mikor kezdte azt érezni, hogy a népzene akár az egész életét is befolyásolhatja?

A szüleim és a tanárom elmondása szerint már kis koromban is szerettem fellépni, előadni, és mindig én akartam a középpontba kerülni. Azért azóta ez megváltozott (nevet). A családi rendezvényeken is mindig előadásokat tartottam. Ezek egy részét vissza is tudom nézni és hallgatni, és magam is meglepődtem, hogy nem csúszkáltam sokat akkor sem, és hangnemben maradtam. Úgy gondolom, hogy minden gyereket bátorítani kell, amikor énekel, függetlenül attól, hamiskás-e a hangja, hiszen a zene bizonyítottan jó hatással van a lelki fejlődésünkre és az agyunkra, idegrendszerünkre. Rengeteg rossz példát hallani, amikor a szülők vagy a tanárok elnyomják, leintik a gyerekeket, és arra kérik őket, hogy ne énekeljenek. Mivel tanulok pszichológiát is, tudom, hogy a gyermek ezt traumaként éli meg, ami hatással lehet a felnőtt életére is. Amikor valaki a kellő időben nem kapja meg a megfelelő bátorításokat, akkor ennek az is lehet a következménye, hogy felnőttként nem meri majd képviselni a saját véleményét, illetve nem mer majd felszólalni.

Sosem fordult meg a fejében, hogy a népdaléneklésen kívül más műfajban is kipróbálja magát?

Nagyon nyitott vagyok más kultúrák felé, hiszen az egyetem által ez egy adott dolog, ráadásul a mai világban már nem is zárhatjuk ki magunkat. Viszont mindig azon kapom magam, hogy engem leginkább az etnozene vonz. Már volt lehetőségem bel cantót is énekelni, és a tanárom is mondta, hogy próbáljak meg kilépni a komfortzónámból, de számomra előadóként a tradicionális zene és a világzene területe az, ahol a jövőben is el tudnám képzelni magam. Viszont nagyon sokféle zenét hallgatok.

Korábban említette a diplomamunkáját. Hogyan kell ezt zenei vonalon elképzelni?

Teljesen szabad teret adtak arra, hogy kitaláljam, hogyan szeretném felépíteni. Persze vannak kötelező elemek. Nálam a fellépésen és az előadáson lesz a hangsúly, nagy álmom, hogy Magyarországról hívhassak vendégzenészeket, és szeretném az egészet a magyar népzenekultúra köré építeni úgy, hogy kicsit belevonnék más zenei hatásokat is. Kell írnom egy reflektálást is, ami a szakdolgozatnak felel meg, és ezt kell majd megvédenem.

A tanáraik is olyan sokféle nációból tevődnek össze, mint önök?

Mondhatjuk, hogy ők is a világ minden tájáról érkeztek, és ők is itt laknak velünk a campuson, ezért ez egy hatalmas közösség is egyben. Az énektanárom és mentorom egy brit hölgy, de van olyan tanárom, aki Amerikából, Kínából vagy Franciaországból érkezett.

Kodály Zoltán és Bartók Béla munkássága világszerte ismert. Van olyan tanára, aki rácsodálkozott a magyar népzenére és az éneklési stílusára?

Szinte mindenki meglepődött, főleg amikor bemutattam nekik a dudautánzást, mert azt fejhangregiszterben kell énekelni. Ettől függetlenül mind egyetértettek abban, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy két ilyen nagyszerű művész hazájából származom. Egyébként az egyetemünkön is tanítják a Kodály-módszert, csak a magyar népzenei gyűjtést nem ismerik.

Úgy tudom, hogy a vallás és a vallási zene is fontos szerepet játszik az életében…

Valóban, de én ezt nagyon megtartom magamnak, és nem nagyon beszélek róla, de nem azért, mert jelenleg egy muszlim országban tanulok. Példaértékű, ahogy itt a keresztényekkel bánnak, nem véletlen, hogy Ferenc pápa is ellátogatott már az országba. Az egyetemünkön is van egy keresztény közösség, oda járok misére, és a kórus munkáját is segítettem. Ráadásul az egyik tanárunk a pap. Számomra nagyon fontos a vallás, hiszen keresztény szellemben nevelkedtem. A repertoáromon is szerepelnek vallásos népi énekek, de tényleg nem nagyon szoktam beszélni a hitemről, mert számomra ez intimebb téma.

Folyamatosan angolul kell kommunikálnia és tanulnia, ami magas szintű nyelvtudást igényel. Hogyan jutott el erre a szintre?

Az általános iskola második osztályában kezdtem az angoltanulást, majd különórákra is jártam. Érdekesség, hogy az angoltanárom fia erre az egyetemre járt, és ők inspiráltak arra, hogy jelentkezzek. Nem voltam száz százalékig biztos magamban, hiszen rengeteg lehetőség van. Egyébként én Magyarországra szűkítettem le a kört, mert azt gondoltam, hogy máshol az én népi kultúra iránti érdeklődésemmel nem biztos, hogy egyetemi tanulmányokat tudnék folytatni. Viszont az NYU Abu Dhabin nagyon jó etnomuzikológia-program is van, és nyitottak a különböző kultúrák felé. Nálunk nincs egységes tanterv, az oktatók minden diákkal egyedi módon foglalkoznak. Az én tanárom például nagyon megértő azzal kapcsolatban, hogy egy teljesen más hangképzési technikát is használok, ami nagyon eltér a bel cantótól, ugyanakkor próbál kizökkenteni a komfortzónámból. Ez nagyon jó, hiszen egy idő után megszokná az ember, hogy a maga kis hangterjedelmében, a biztos módon haladva énekeljen. Az oktatómnak köszönhetően időnként olyan dalrepertoárokat is bevállalok, ami nem az én világomhoz, az általam művelt műfajhoz tartozik. Jó érzés fejest ugrani az ismeretlenbe. Éppen úgy, mint idegen nyelven tanulni egy távoli országban.

Ennyire fiatalon hogyan sikerült már Amerikában és Sanghajban is tanulnia?

Az abu-dzabi campuson tanuló diákok eltölthetnek két szemesztert más országok egyetemein, és a New York Universitynek a világ több pontján vannak intézményei. Már maga a jelentkezés is egy-két hónapig tartó procedúra volt, hiszen hivatalos ajánlásokat kellett gyűjtenem a korábbi tanáraimtól, esszét írtam angolul, amire nagyon nagy hangsúlyt fektetnek, és számtalan kritériumnak kellett megfelelnem, hogy alkalmas lehessek a teljes ösztöndíjra. Ezért cserébe viszont komoly elvárások vannak, ami teljesen jogos. New Yorkban például azt tapasztaltam, hogy sokkal kevesebb az ösztöndíjas, ezért kicsit lazábban veszik a dolgokat, mint nálunk Abu-Dzabiban. Itt viszont elég kompetitív a légkör, ami nem baj, mert engem is arra ösztönöz, hogy jobban teljesítsek. Ráadásul minden adott ahhoz, hogy a lehető legjobban teljesítsünk. A legmodernebb technikai eszközökkel van felszerelve az egyetem.

Mivel szeretne foglalkozni a közeljövőben?

Szeretnék megtanulni tekerőlanton játszani, amivel a későbbiekben akár tudom kísérni is magam, de az még messzebb van. Kováts Marcell felvidéki népzenész ösztönzésére választottam ezt a hangszert, akivel a Múzsa díj átadóján együtt léptünk fel. MOL Tehetségtámogató Program-ösztöndíjat kaptam 2015-ben művészet-tudomány kategóriában, és 2017-től a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj részese vagyok. Hamvas Béla szavai ösztönöznek arra, hogy átadjam a népdalok által közvetített emberi érzéseket, gondolatokat, örök érvényű igazságokat. „…Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg! Szabad vagy a kövektől az étherig, de jajj neked, ha magadnak tartod meg!”

(A borítóképen: Bognár Lili Janka a Múzsa Reménységek díj átvételekor Puskás Péterrel [balra] és Torma Andrással, a Miskolci Múzsa Díj Alapítvány kuratóriuma tagjaival)