„A műalkotások befogadását nem lehet csak egy érzékünkre, a látásra leszűkíteni”

Diplomamunkájával került be az idei válogatásába. Az In principio erat Verbum (Kezdetben vala az Ige) című, díjazott alkotása saját élményű: a lelkigyakorlaton megismert szent szövegek, felfedezett összefüggések és gondolatok kézírásos rögzítése a kép, amelyből számítógépes programmal hangjeleket hozott létre. Az alkotói ajánlat, hogy a befogadó ne egyetlen érzékszervével közelíthessen a műhöz, a művészhez és az őt inspiráló élmény világához. Oberfrank Lucát kérdeztem.

Az nyilván fontos körülmény, ha egy új alkotói korosztály a választott témája feldolgozásához a művészi grafikát használja eszközül. Ez elégséges-e, hogy legyen ok a műfaj jövőjét illető derűlátásra? Ha folytatható a szükséges feltételek sora, mit tenne még hozzá?

Tanulmányaimból következik, hogy szoros kapcsolatban állok a hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokkal. Az egyetemi évek alatt megtaláltam azokat a technikákat, amikkel az adott művészeti koncepciót meg tudtam valósítani, emellett kísérletezésre is volt lehetőségem. Továbbra is azt tartom szem előtt, hogy az adott anyaghoz, koncepcióhoz mi a legoptimálisabb technikai megoldás. A Grafikai Triennálén látható In principio erat Verbum című diplomamunkám esetében a textil könnyed, légies textúrájához a szerigráfia, a szitanyomtatás eljárását választottam. Legújabb, Lelkitükör/Speculum Spiritualium című sorozatomban már egy új anyaggal, a tükörrel foglalkozom, ahol maga az üveg foncsorozott oldala tulajdonképpen egy grafikai nyomódúc igényei szerint gravírozással kerül megmunkálásra, ilyen módon már önmagában egy kész műalkotássá válik. Ezt a sorozatot egyébként éppen a Miskolci Grafikai Triennálén nyert díjnak köszönhetően, a 10. Dunartcom Somorjai Nemzetközi Művésztelepen tudtam befejezni. Mindeközben továbbra is foglalkoztatnak a hagyományos grafikai technikák is, következő munkám például egy litográfiasorozat lesz.

A triennálé válogatása is szembesít a korszakos kérdéssel: egyáltalán mi a grafika, itt és most? Az ön művészete többféleképpen is az új utat keresőké, amennyiben például felveti, hogy a grafikaként azonosított műnek a képiségen túl is kell és lehet kiterjedése. Miért mondaná mégis grafikának magát a művet?

Szerintem a műalkotások befogadását nem lehet csak egy érzékünkre, a látásra leszűkíteni. Hatással van ránk a kiállítótér struktúrája, a hordozóanyag textúrája és tapinthatósága, valamint ugyanígy a művek esetlegesen hallható tartománya is. Mégis elsősorban a képiségen keresztül tudom megközelíteni az alkotói folyamatot. Azonban nem feltétlen szeretném lehatárolni a befogadói oldalt a puszta vizualitásra, célom, hogy az akusztikus tartomány felé is megnyissam az átjárhatóságot. Szerintem a műalkotás alapvető közege a tér, amiben találkozunk vele, éppen ezért nem zárhatjuk ki a többi érzékszervünkre ható tényezőket sem.

Számomra – nézőjeként – erős kérdés, hogy hol a helye a műnek. A témaválasztás és a választott forma felveti, hogy a művészet a műkereskedelemre tartozó vagy inkább közgyűjteményi-múzeumi műfaj. Alkotóként hova szánja?

Előnyben részesíteném, ha mindenki számára elérhetőek maradnának a munkáim. A művészet a mindenkori befogadóé, hogy ezután hol találkozik a mű és a közönség, az számomra már részletkérdés. Ha választhatnék, a transzcendens dimenzióval való közvetlen kapcsolata miatt a művet a legideálisabb helyen egy szakrális térben, egy templomtérben tudnám elképzelni.

Létezik-e limit a témakeresésben, -találásban? Például ha Joel próféciájához nyúlni dolga a művészetének, lehetséges-e ennél lényegtelenebb, kevésbé sorsszerű téma választása? Mi jelenti innen azt, hogy előre?

Szeretném azt hinni, hogy nincsenek határaink és hogy mindig van hova tovább haladnunk. Nyilván minden generációt más hatás ér, minden alkotó máshonnan nyer inspirációt. Adódnak időszakok, amikor kicsit megfeneklik egy-egy korábban népszerű téma, ilyenkor teret nyerhetnek az újabb megközelítések. Én személy szerint egy hagyományos témából táplálkozom, aminek az idő előrehaladtával, ahogy egyre többet foglalkozom vele, számomra kimeríthetetlen mélységei tárulnak fel. Ezért úgy látom, hogy mindig van hova tovább fejlődni, célom, hogy a belső meggyőződésemből fakadó témáimnak megtaláljam a megfelelő, ma is aktuális médiumot. Az alkotás közege számomra meditatív folyamat, amibe belehelyezkedve végtelen lehetőségek nyílnak meg előttem.

(A borítóképen: Oberfrank Luca In principio erat Verbum című munkája a Miskolci Grafikai Triennálén látható október 3-ig)