Miskolci Maricát tapsoltak Veszprémben

Az elmúlt évad nagyon szépen indult, ugyanis Lehár Ferenc nagyoperettjét, A Luxemburg grófját mutatták be szeptemberben, ami komoly siker volt, tudtuk meg Eperjesi Erikától, a Miskolci Nemzeti Színház színművésznőjétől. Az operett egyébként népszerű Miskolcon és a környező településeken. Eperjesi Erika a primadonna szerepét játszotta, partnerei pedig Harsányi Attila és Szőcs Artur voltak.

A művésznő elmondta, hogy Verdi Don Carlos című operájában egy kisebb „nadrágszerepet” játszott. Nagyon szerette, mondta, mert ki tudott bújni a saját bőréből: nem a tőle megszokott primadonnát kellett alakítania. Nem úgy kellett kimennie a színpadra, hogy „ő az a nő, akit néznek”, hanem egy lazább, könnyedebb karaktert, a közönség által kevésbé ismert oldalát is meg tudta mutatni.

– Elengedhettem magam, lehettem fiatalos, játékos vidám „kisfiú” – fejtette ki a színművésznő.

Jött a karantén

Márciusban kapta a telefont, hogy ne készüljön, mert már nem lehet előadást tartani. Ez keserűséggel töltötte el, bár annak kicsit örült, hogy van egy szabad estéje, de nem ilyen áron, nem ilyen hosszú távon, gondolt vissza a helyzetre.

Elmesélte, viszonylag kevés olyan előadása maradt el, amely őt érintette, ezért számára az évad, ha nem is teljes, de csaknem kerek volt. Eleinte az volt az érzése, mondta, hogy „jaj, de jó, egy kicsit otthon lehetek”, a gyermeke is örült neki, hogy az estéket anyukájával töltheti, és volt benne egy pihentető érzés is, hogy szabad a hétvége, és együtt lehet a család.

– Viszont hosszú távon nyomasztó volt ez a helyzet. Mert egy színésznőnek a színpad az élete! – magyarázta. Hozzátette: nem unatkozott, a család kitöltötte az életét, ám egy idő után nagyon keserű tudott lenni a színpad hiánya.

Júniusban elkezdtek dolgozni, és július közepéig tartottak a próbák a miskolci színházban.

Újraindult az élet

– A Bál a Savoyban című nagy­operett előkészületei zajlottak, így akadt munkaelfoglaltság a nyár folyamán. Ami nagyon hiányzott, az a közönség – mondta a művésznő. Ugyanis Eperjesi Erikának az elmúlt húsz évben nemcsak színházi elfoglaltságai voltak, hanem számos fellépése is: fesztiválok, falunapok, különböző rendezvények rendszeres vendége volt. Ezeket rendkívül szereti, mert egészen más hangulata van egy színházi előadásnak, és más egy karnyújtásnyira lévő közönséggel zajló előadásnak, ami ezáltal közvetlenné interaktívvá válik, mesélte lapunknak. – Ez sajnos most teljesen kimaradt, és a vírushelyzet miatt nem tudott beindulni. Sajnos, csak egy augusztus 20-ai felkérés jött. Illetve a Veszprémi Rátonyi Róbert Operettfesztiválra hívtak meg – mesélte Eperjesi Erika. A Marica grófnő című operettet mutatták be a fesztiválon, melynek címszerepét játszhatta el. Bozsó József rendezővel már dolgozott színészpartnerként.

Különleges kihívás

Oberfrank Pál igazgató ötlete volt, hogy olyan társulat adja elő a darabot, amelyet a vidéki színházakból válogattak. Domoszlai Sándor játszotta a bonvivánt. Megtudtuk, hogy vele már a Csárdáskirálynőben szerepelt együtt, Kállai Bori volt Cecília, vele a Régi nyár című darabban játszottak.

– Ilyen szereposztásban ez a csapat még soha nem játszotta ezt a darabot! Ez különleges kihívást jelentett, hiszen hiába játszottam már többféle rendezésben, a librettó kicsit mindig változik. Megkaptam a szövegkönyvet, és konstatáltam, hogy „nyomokban” tartalmazza az általam tizenöt éve játszott darabét. Végül egy szövegösszemondó és egy zenei próbával nyitóprodukcióként óriási sikert arattunk augusztus 19-én. A közönség szűnni nem akaró tapssal díjazta a munkánkat, például a Szép város Kolozsvár című duettet négyszer tapsolták vissza. Bár a darab elején mindenkiben ott lappangott a feszültség, mindenki fokozottan koncentrált, a végén a fergeteges siker feledtette a kezdeti nehézségeket – emlékezett Eperjesi Erika.

Vissza a színpadra

Beszélgetésünk végén rákérdeztünk: hogyan telnek a napjai? Megtudtuk: Miskolcon most kezdte el a munkát, a júliusban elkészített Ábrahám Pál Bál a Savoyban című darabjának felújítópróbái zajlanak jelenleg. Ami azt jelenti, hogy a tánc és zenei anyag alapos begyakorlása zajlik. A szeptember 18-ai bemutatót már különleges izgalommal várja, tette hozzá. A Don Carlos elmaradt előadásait novemberben pótolják, és talán néhány felkérés erejéig szeptemberben beindul a rendezvényszezon is, reménykedett Eperjesi Erika, hiszen hiányzik neki a színházon kívüli színpadi szereplés is: a közkedvelt helyi programok sajátos hangulata.

(A borítóképen: Eperjesi Erika: egy színésznőnek a színpad az élete!)