Felívelő pályán van a zenészképzés

A zene minden pillanatban, a legkülönbözőbb formában vesz körül minket, ezért szinte észre sem vesszük. Érdemes egy kitüntetett napot szentelni rá, amikor csak arra figyelünk – fogalmaz dr. Papp Sándor, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének igazgatója. A figyelem részükről egy hangverseny, amit október 1-jén rendeznek a zeneművészeti szakközépiskolával közösen a Zenepalota Bartók termében. A programot a járványhelyzetre tekintettel online közvetítik. Így még több emberhez eljuthat „üzenetük” a zene világnapján, amelynek apropóján az intézetvezetővel többek között a zenészképzésről, a muzsikusok megbecsüléséről beszélgettünk.

A szimfonikus zenekarok programja egyre több könnyedebb hangulatú műsort kínál. Változik a zenei ízlés, netalán az lehet a cél, hogy a komolyzenei hangversenyeknek ne szubkulturális célközönsége legyen?

A meghirdetett hangversenyeknek a látogatottsága igen magas. Működik a koncertélet, mert az élő hangverseny varázsát nem adja vissza egy tévéfelvétel vagy egy hanglemez. A kérdésre válaszolva inkább úgy fogalmaznék, hogy a jó és értékes zenével, érkezzen az bármilyen műfajból, meg lehet barátkozni, el lehet gondolkodni rajta. Személyes élményem egy ifjúsági hangverseny, amelynek utolsó műsorszáma A Karib-tenger kalózai című film zenei részletének az előadása volt. A diákok jó része ott szembesült azzal, hogy klasszikus hangszereken is elő lehet adni népszerű zenéket.

Nem gondolja, hogy a kortárs zeneszerzők a 20. század elején az új megszólalási formákat keresve elrontottak valamit, és saját ambíciójukra jobban figyeltek, mint a hallgatóságra?

A 20. század elejére nagyon sok zenei forma és irányzat megszületett. Nincsenek könnyű helyzetben a zeneszerzők, ha valami újat akarnak alkotni, de az utókor dönti el úgyis, mi marad fenn. Helyi példa: sokat tett a kortárs művészetért a Bartók Plusz Operafesztivál, amelynek létrehozása nagy tett volt Miskolcon. Népszerűsége és programjainak látogatottsága pedig arra enged következtetni, hogy a komolyzene legkülönbözőbb ágai tarthatnak számot a közönség figyelmére.

Miskolcon a zenei képzés erős hagyományokon alapul, ennek ellenére úgy tapasztalni, hogy az alapfokú zenei oktatásnak egyre inkább küzdenie kell a diákokért. Érezhető ez a felsőoktatásban is?

A hallgatóink létszáma ebben a tanévben harminc százalékkal emelkedett, nagyon jó kvalitású növendékeket tudtunk beiskolázni, és

a szakközépiskolai diákság is örvendetesen gyarapodik. Úgy látom, most felívelő pályán vagyunk. De nagy a küzdelem az utánpótlásért, hogy legyenek, akik élethivatásukként a komolyzenészi pályát választják akkor, amikor számos sokkal jobban fizető szakma felé lehet orientálódni. Mindig voltak jobb vagy rosszabb időszakok, de most derűlátó vagyok a tekintetben, hogy tanítványból nincs hiány.

Közös az érdekük, hogy ez így is maradjon. Egyszerű az együttműködés formáit megtalálni az alap-, a közép- és a felsőfokú zenei oktatás között?

A Zenepalotában a szakközépiskolával évtizedek óta szimbiózisban élünk. A középiskolások számára inspiráló, hogy együtt vannak az egyetemistákkal, látják, milyen eredményeket érnek el, és milyen módszerekkel gyakorolnak. Az alapfokú zeneiskolák, az Egressy, az Erkel és a Fazekas a gyakorlóiskoláink, ezért természetes a közös munka. De ugyanígy vagyunk a szimfonikus zenekarral, ahol tavalytól ismét hospitálhatnak a növendékeink. Miskolcon nagyon összetartó zenei közösségről van szó, erősebbről, mint máshol az országban. A koncertközönség nem igazán van tisztában azzal, mennyi kitartás, gyakorlással eltöltött idő kell ahhoz, hogy valakiből jó zenész váljon. Azt sem nagyon tudják, hogy anyagi szempontból mennyire alulfizetett ez a szakma.

Mivel lehet megtartani a tehetséges fiatalokat?

Két irányból közelítenék ehhez a témához. Az alapfokú zeneoktatás elsődleges célja, hogy megszerettesse a muzsikálás örömét, alapműveltséget nyújtson, és rálátást a komolyzenei területre. A zenét tanuló gyerekek talán egy százaléka indul el a művészpálya felé, így a szakközépiskolába már csak az elhivatottak jutnak el. Egyirányú utcába lépnek be, és 90 százalékuk a zenei pályán marad, azon érvényesül előadóművészként vagy tanárként. A felsőfokú zeneművészeti képzésbe válogatott gyerekek kerülnek be, akiknek tehetsége mögött jó esetben 10 év kitartóan végzett munka van. Az, hogy milyen a zenészszakma anyagi megbecsültsége, az állami szabályozástól függ. Az azonban biztos: egy zenekar esetében szerényebbek a jövedelmek, mint a tanári pályán, bár az sem mondható soknak.

Miskolcon a felsőfokú zenei képzés évtizedeken át a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozataként működött, most a Miskolci Egyetem képzési palettáját színesíti. Mikor lehet a campus többi karával egyenrangú a zeneművészeti?

Önálló karrá akkor válhatna többek között, ha a jelenleginél szélesebb képzési formát tudnánk biztosítani. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy két évtized kihagyás után, 2021 őszétől újraindíthatjuk a művészképzést a klarinét, a zongora, a cselló, az oratórium- és dalének, valamint a klasszikus gitár szakon. Erős és stabil az oktatói gárdánk, ami indokolja ezt az előrelépést.

A zene világnapja alkalmából készült interjú egyben annak a sorozatnak is a része, amelyben a Miskolci Egyetem karait mutatjuk be.

(A borítóképen: Papp Sándor: klasszikus hangszereken is elő lehet adni népszerű zenéket)