A költő üzenete fontosabb a tájnál

Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak évfordulóján, amikor Kölcsey Ferenc papírra vetette „Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból” című versét.

Gyapay Lászlót, a Miskolci Egyetem docensét, az Irodalomtudományi Tanszék vezetőjét kérdeztük: milyen jelentőséggel bír Kunság mezeje és Tokaj, a költeményben megjelenő két földrajzi táj?

Fohászkodás a mindenhatóhoz

– A legnyilvánvalóbb válasz arra, hogy Kölcsey miért ezt a két tájat emeli ki az, hogy a költő szándékát nem lehet tudni. Amit az irodalomtudomány tudhat az az, hogy milyen hagyományok kötődnek ezekhez a helyekhez – magyarázza az irodalmár.

Nagyon nehéz, de inkább nagyon veszélyes Gyapay László szerint egy versből kiemelni két-három mozzanatot, és azt önmagában nézni. – A szóban forgó két vidék valamilyen logikai pozíciót foglal el, egy bizonyos funkciót tölt be a versben, tehát nem önmagában jelentős – hangsúlyozza.

A himnusz – mint műfaj mind az ókori keleten, mind az ókori Görögországban eredetét tekintve a varázsmondással hozható összefüggésbe. Olyan beszédhelyzetről van tehát szó, melyben a megszólaló célja, hogy valamely felsőbb erőt magasztalva megnyerje annak támogatását. Erre az alaphelyzetre vezethető vissza a Hymnus számos mozzanata. Az első versszakban tisztázódik, hogy ki kihez beszél és miről: a felsőbb erő megnyerésének módja, hogy a megszólított hatalmát körülírja a szószóló – vázolja fel a vers logikáját Gyapay László.

Gazdag haza

– Az Isten hatalmának a leírása azzal kezdődik, hogy a beszélő felsorolja mit köszönhetünk a mindenhatónak: „őseinket felhozád...”, „általad nyert szép hazát...”, tehát mindezeket tetted érettünk. E között van az, hogy hazát adott, és nem is akármilyet: olyat, ami gazdag. Pontosan ebben a mozzanatban van Kunság mezeje és Tokaj – magyarázza az irodalomkutató.

Egyrészt ez egy köszönetnyilvánítás az elbeszélő részéről, aki alázatosan hódol a felsőbb hatalom előtt, másrészt pedig jelzi, hogy ez a hatalom mire képes. Arra képes, hogy hazát adjon, arra képes, hogy az gazdag legyen, és arra képes, hogy ez a nép, aki lakja, erős legyen és győzelmeket tudjon aratni. A közösség bűnei által kiváltott isteni haragot, erre a hatalomra utalva reméli elhárítani a könyörgést megfogalmazó szószóló.

Európa-szerte ismert volt

A búza és a bor is szimbolikus jelentőségűek az irodalmár szerint, de az is fontos, hogy ezek a területek milyen hagyománnyal bírnak. Tokaj már akkor is egy Európa-szerte ismert régió volt.

– Goethe Faustjában is szerepel a tokaji bor, tehát híres, jó nevű dolog ez – meséli Gyapay László. – Baumberg Gabriella, Batsányi János felesége is írt egy német nyelvű verset róla. Határokon túl is nagy jelentőséggel bíró tájegység tehát a tokaji borvidék. A Kunság pedig a Duna–Tisza közének komoly gabonatermő vidéke. Petőfi Kiskunság című versében is megemlíti az itt növekvő búzakalászokat, tehát kiderül, hogy ennek a tájnak van hagyománya az irodalomban – mutatja be a tájak jelentőségét az irodalomtudós.

Pannónia gazdagsága Gyapay László szerint egy Európai toposz volt. Erre az elterjedt hagyományra épít Kölcsey is.

– Tokaj most is egy – modern kifejezéssel szólva – brand. A Kunság már kevésbé az, legalábbis a határainkon kívül szinte biztosan nem annyira ismert – magyarázza.

Ha Kunság helyett másfajta szimbólumot akarnánk keresni, ami Magyarországot jellemezné, az például Buda lehetne az irodalmár véleménye alapján.

– Buda az irodalomban sokszor előforduló szimbólum, egy Európa-szerte ismert hely. Gondoljunk például arra, hogy amikor 1686-ban visszafoglalták a várost a töröktől, Nápolyban napokon át tartó ünnepséget rendeztek a hír hallatán. Berzsenyi A magyarokhoz című ódájában is Budáról van szó. Buda vára a magyarság, a magyar nemzet erejének és romlásának szimbólumaként jelenik meg benne. De nyilván lehetne Budán kívül más szimbólumokat, jeleket is találni, melyek a közösséget jellemzik – sorolja Gyapay László.

Működő kódok

– Érdemes abba is belegondolni, hogy ez a vers – Kölcsey Hymnusa – nem nemzeti himnusznak született. Nem azzal a szándékkal íródott, hogy ezek a benne szereplő szimbólumok kifelé képviseljék a közösséget, tehát nem határokon túli vagy magyar kultúrával nem ismeretes közönségnek szánt mű volt. Emiatt nem biztos, hogy érdemes feltenni a kérdést, hogy milyen szimbólumokkal lehetett volna még jelölni a magyarságot – tisztázza Gyapay László. – Emellett fontos megjegyezni, hogy ezek a tájak nem a magyarságot jelölik, hanem a haza gazdagságát. Ha így vesszük figyelembe ezt a két tájat, akkor a Kunság mezeje és Tokaj nagyon is működő kódok a magyar közösség számára – magyarázza.

Az, hogy általában a tájnak mekkora a súlya akár a Hymnuson belül, akár a kor költészetében, egyébként versfüggő. Amikor például Rákos mezejéről – a középkori országgyűlések helyszínéről – van szó Kölcsey verseiben, akkor annak a tájnak nagy a jelentősége.

A funkció

– Inkább azt hangsúlyoznám, hogy egy adott szövegen belül milyen funkciót kap egy táj. Rákos mezejét sokszor emlegeti Kölcsey, és ennek nyilvánvalóan kapcsolata van a nemzeti történelemmel. A romantikában a táj viszont egy nagy műfajjá növi ki magát: ilyen például a tájleíró költemény Petőfinél. Ha megnézzük a már említett Kiskunság vagy A Tisza című verseit, azt látjuk – mint ezt Margócsy István fejtegeti –, hogy ezek tulajdonképpen romantikus látomások, melyek valamilyen világérzést, világszemléletet közvetítenek. Az utóbbiban egyszer egy békés Tiszát látunk, amely csendesen folyik, a korsóját merítgető menyecskével együtt egy idilli kép alkotórésze. Utána viszont azt látjuk, hogy a Tisza zúgva, bőgve töri át a gátat: ugyanaz a folyó vad és rombolni is képes – világít rá a kettősségre az irodalomtudós.

– Egy ilyen tájleíró versből tehát az derül ki, hogy milyen mély ellentétek rejlenek ezekben a dolgokban. Petőfinél a tájleírás ezt a kétarcúságot fogja megmutatni. Tehát ott sem maga a táj lesz az igazán érdekes, hanem az, hogy milyen költői üzenet közvetítésére használtatik fel – összegez Gyapay László.

(A borítóképen: A Kölcsey Ferenc Hymnusában is megörökített tokaji táj, a szőlőkkel)