„Az irodalom nagyon közel áll hozzám”

A magyar kultúra napjához kapcsolódó eseményként szervezte meg a pilisi Kármán József Városi Könyvtár és Közösségi Ház, valamint a Gubányi Károly Általános Iskola közösen az ötödik Baranyi Ferenc Szavalóversenyt, Baranyi Ferenc, a Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, Pilis város szülöttje és díszpolgára tiszteletére. Középiskolai kategóriában, Rontó Zoltán, a Miskolci SZC Baross Gábor Üzleti és Közlekedési Technikum 11. évfolyamos szakképzős tanulója első helyezést ért el.

Online térben először

Lődár Ildikó, Zoltán felkészítő tanára elmondta, hogy Zoltán már öt éve foglalkozik amatőr színjátszással, tagja a Miskolci Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesületnek.

– Tehetséges és érzékeny, akit érdekel az irodalom, a színdarabok és a versek. Többször indult már versmondó versenyen, van tapasztalatunk ezen a téren, viszont az online térben először szerepelt. Az már külön öröm, hogy Baranyi Ferenc költőnk születésnapja kis híján egybeesik a magyar kultúra napjával, így kétszeres volt az élmény. A résztvevőknek küldött videóüzenetében a költő azt hangsúlyozta, hogy „az emberek ma a lelkük immunrendszerét is erősíteni szeretnék”. A költészet alkalmas erre. A versmondók otthonosságérzetet adnak a karanténba zárt lelkeknek – emelte ki Ildikó.

Reál tárgyak és irodalom

– A vers- és prózamondást már általános iskola első évében elkezdtem – emlékezett vissza Zoltán. – A lehetőségek sorra jöttek, és majdnem mindegyiken sikerem volt. Rájöttem, hogy ez nekem megy, szeretem csinálni, az irodalom nagyon közel áll hozzám. Bár a középiskolai felvételinél szóba jött a drámatagozat, úgy gondoltam, hogy az egyetemi éveim előtt jobb lenne először egy szakmát elsajátítani. Így jutottam el a logisztikáig, a Baross Gábor Technikumba, ami a lehető legjobb döntés volt, hiszen a műszaki tantárgyak mellett az irodalommal is ugyanúgy tudok foglalkozni, versenyekre járni. Többnyire tévhit az, hogy egy műszaki szakmát tanuló fiatal távol kerül a művészettől – véleményezte. – Ezen a versenyen szinte tét nélkül indultam, egyszerűen csak megtetszett a felhívás és beadtam a jelentkezésemet, melyre Arany János Ágnes asszony című balladáját választottam, nem véletlenül. A verset már korábban megtanultam és előadtam a „Te aranyok Aranya” elnevezésű országos megmérettetésen, ahol harmadik helyezést értem el. Szeretem a bensőséges hangulatú verseket, ez a ballada csupa szenvedély, és bár sok költeményt ismerek, ez fogott meg leginkább. A felkészülés inkább a ballada ismétléséről és a felvétel elkészítéséről szólt. Úgy gondoltuk, hogy az előadás legyen természetes, nem törekedtünk színpadias háttérre. Mivel minden napom az online oktatással telik, nem volt nehéz elkészíteni és beküldeni a felvételt, viszont hiányzott az igazi közönség. Természetesen megnéztem a többi jelentkező előadását is, amelyeket tanárnővel értékeltük. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy első helyezést értem el. Arra jutottam, ha egy szakértő zsűri, amelyik soha nem látott és hallott engem korábban, értékelte az előadásomat, akkor ez jó irány nekem – mondta lelkesen a fiatal fiú.

Izgalmas folyamat

– Zoltánnak leginkább támogatásra, mentorálásra, a beszédkészség fejlesztésére volt szüksége. Ezt nemcsak magyartanárként, de gyógypedagógusként is biztosítani tudtam. A felkészülés egyébként izgalmas folyamat. Ha a versmondó ráhangolódik a szövegre, befogadja, onnantól kezdve jön az értelmezés és érlelődés. Ez egyénenként változó folyamat, volt már olyan versenyzőm, akinél úgy éreztem készen áll a megmérettetésre, aztán az előadás közben leblokkolt, később visszanyerte lélekjelenlétét és folytatni tudta, ennek ellenére is megnyerte a versenyt. Lelkileg egyszerre érzékenynek és erősnek kell lennie az előadónak. Szakképző technikumban tanítok évtizedek óta. Soha nem jelentett gondot, hogy azok között a diákok között keressem a tehetséget, akik nem bölcsészetre vagy színművészetire fognak jelentkezni. Az persze külön öröm, ha sikerül szellemi szakmák felé terelgetni a tanítványokat. Sokukra vagyok igazán büszke, köztük Zolira is. Az ő esetében nem volt nehéz felfedezni a tehetséget, a szereplésre való hajlamot. Aztán elindult a közös munka és célkitűzések. Mindig ez a folyamat érdekelt a legjobban, a fejlődés, a kibontakozás. Természetesen a siker is fontos, az elismerés, hiszen ez jelenti a megerősítést a folytatáshoz- tette hozzá Lődár Ildikó.

(A borítóképen: Rontó Zoltán szerint többnyire tévhit az, hogy egy műszaki szakmát tanuló fiatal távol kerül a művészettől)