Vezető szerepet szeretett volna Miskolc a kiállítással

A Miskolci Galéria – ahogyan mondani szokás – a szükségből kovácsolt erényt. 2020 decemberében kellett volna megnyitniuk a huszonötödik téli tárlatot. Ebből a rendezvények megtartását, a galériák működését is korlátozó járványügyi szabályok miatt nem lett semmi. És ha megint nyithatnak majd, még mindig nem a téli tárlat pótlásával kezdenek. Ha tartják magukat az ígéretükhöz, előbb esélyt adnak a pandémia miatt nem látogatható kiállításaik megtekintésére.

A köztes időt addig is arra használják, hogy a nyilvános adatbázisokban elérhető cikkek, tanulmányok, egykori katalógusok alapján megpróbálják felidézni, milyenek voltak a régi téli tárlatok.

A művésztelepből nőtt ki

Aki így egyben szeretné látni a helyi képzőművészeti élet történeti visszatekintését, mindenképpen érdemes felkeresnie a Miskolci Galéria honlapját.

Az olvasó számára nyilvánvalóvá válik: lapunk, az Észak-Magyarország az első pillanattól kezdve kiemelt figyelmet szentelt ennek a kezdeményezésnek.

A megyei lap 1970. december 8-i számában Csutorás Annamária tudósított a két nappal korábbi megnyitóról. Ötvenöt művész mintegy 130 alkotását mutatják be – rögzítette a tényeket, és idézte dr. Fekete László, a miskolci tanács végrehajtó bizottsága akkori elnökének gondolatait arról, mi tette szükségessé, hogy a korábban tíz alkalommal is országos kiállításként megrendezett tárlat ezúttal elsősorban, de nem kizárólagosan, a helyi művészek alkotásainak biztosítson lehetőséget. „Minden nagyobb város szívesen vállalkozik saját művészeinek bemutatásán túlmenően nagyobb lélegzetű országos tárlatok megrendezésére. Ebben a kezdeményezésben Miskolc mindig élenjárt. Közben azonban a miskolci művésztelep felnőtté, önállóvá vált. A fejlődés oly mértékű lett, hogy az idén már vállalhatta a vezető szerepet egy országrész kiállításán.”

Néhány nappal később, a december 13-i számban Papp Lajos közölt mélyebbre ható elemző írást. A jövőre vonatkozó tanácsként ajánlja a szervezők figyelmébe, hogy „a következő tárlatokat időben is hosszabb s intenzitásban pedig alaposabb, gondosabb előkészítésnek kell majd megelőznie”. Mindezt azért, hogy a hazai piktúra és szobrászat reprezentánsainak alkotásaival is találkozhasson a közönség. A kritikus mondhatni meleg szavakkal fogalmazott véleményt a helyi alkotókkal kapcsolatos megfigyeléséből: „Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Lukovszky László, Pető János művei, de más alkotók művészete is tükröz intellektuális elmélyülésre való hajlamot és tudatos törekvést. Ezen a kiállításon Feledy Bartók-sorozatára s Lenkey groteszk hatású, asszociatív szerkezetű grafikai lapjaira, mint e tendencia jellemző s egyben művészileg is kiemelkedő reprezentálóira utalnánk” – írta Papp Lajos.

(A borítóképen: Szanyi Borbála szobrászművész kapta a mindmáig utolsó, 2018-as téli tárlaton Miskolc önkormányzatának nagydíját. A képen: a művész alkotásával)