Megmutatták, milyen az érzékeny költői szív

Az I. Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztivál szerencsi állomására négy magyar ajkú költő három országból érkezett, majd értekezett, megmutatta magát, arcát és lelkét a versein keresztül. Sajnos sok meghívott költő nem tudott megjelenni a pandémia miatt, árulta el Papp Ferenc, a Rimay Alapítvány kuratóriumi elnöke. Ő kérdezte Oláh Andrást, Vári Fábián Lászlót, Fecske Csabát és Mihályi Molnár Lászlót a kedves polgármesteri köszöntő és a polgármesterek borának átnyújtása után. Előbb azonban felidézvén a régi időket, mikor még a vers és a zene elválaszthatatlan volt, a Tradíció Edukáció Alapítvány diákjai gyönyörű népzenével örvendeztették meg a Rákóczi vár udvarán egybegyűlteket.

A szeretet prófétája

A kerekasztal beszélgetés sok kérdést érintett: néhány napja emlékeztünk a trianoni békediktátumra, így természetesen annak a jelentőségéről, a nemzettestvériségről, határon túliságról ugyanúgy szó esett, mint a szülőföldről. Fecske Csaba ekkor megmutatta, milyen is az érzékeny költői szív: elcsukló hangon, meghatódva emlegette szülőfaluját, Szögligetet. Majd hozzátette, míg az orvosok Hippokratészre esküdnek föl, ő annak idején Arany Jánosra.

Úgy érzi, azért született erre a világra, hogy szépséget és szeretet adjon az embereknek, a szeretet prófétája akar lenni. Arra a kérdésre pedig, hogy mi az, amit foglalkoztatja a költőket, azt felelte: fiatalon a lányok kedvéért írt, majd az elnyomottak szószólója akart lenni, de elsősorban mindig őszinte és hiteles próbál maradni. Mindig az életéből merít, a saját érzéseit, gondolatait veti papírra, de vers nélkül nem tud élni az irodalmi folyóiratok kegyeltje, aki majdnem minden hazai periodikában publikált már.

„Írok, írogatok”

A hallgatóság is kérdezett, megtudtuk például, hogy sajnos a költészetből nem lehet megélni, mindannyian dolgoznak, tanítanak. Vannak olyan örök témák, mint az élet, a halál, a szerelem, melyek még ma is és mindig foglalkoztatják a szerzőket. Ezekből kaphatott ízelítőt a nagyérdemű: a pódiumon helyet foglalók saját műveiket olvasták fel. Oláh András egy fontos gondolatot is megosztott a közönséggel, miután szerényen csak úgy aposztrofálta a munkáját (több rangos irodalmi díj és megannyi saját kötet, antológiában való szereplés után), hogy „Írok, írogatok.”

A főállásban történelemtanárként dolgozó költő az elmúlt embert próbáló időszak után úgy gondolja, hogy nem szabad elengednünk sem egymás, sem a nyelv kezét. Az író-olvasó találkozó után őt csíptük el pár percre, hogy értékelje a délutánt és a fesztivált.

– A költészeti fesztivál ötlete óriási, hiszen összehoz különböző nyelvet beszélő, különböző tájegységeken, sőt, a világ távoli csücskeiben élő személyeket, akiknek az írásait esetleg ismeri az ember, de a személyes találkozás mindig hozzátesz ehhez az élményhez és az ismertséghez. Valóban közelebb hozza a költőket is egymáshoz, nemcsak az olvasóközönséghez – mondta Oláh András. – Az sajnálatos tény, hogy nem tudott mindenki eljönni. De ezek a kiruccanások is szenzációs jó ötletek, hogy „turnézunk” különböző városokban a néhány nap alatt. Olyan helyekre térünk vissza, ahol ezer éve nem jártam, összefutottam olyan ismerőssel is, akivel vagy húsz éve nem találkoztam, akkor is épp itt Szerencsen. Kötődéseim is vannak a térséghez, talán a beszélgetésben is elkotyogtam, hogy a nagyapám testvére Szerencsen töltötte életének jelentős részét és művelődési házat igazgatott. Jó az, ha fölelevenítjük ezeket a kapcsolatokat. Az is remek, hogy találkozhatunk a közönséggel, látunk olyan embereket, akik érdeklődnek az irodalom iránt, van egyfajta olvasási vágy bennük, és öröm manapság, ha találkozunk még olyanokkal, akik szeretnek egyáltalán olvasni – zárta gondolatait a Mátészalkán élő költő.

A kultúrára, fennköltségre, poétikára szomjas közönség végül nem tért haza kiszáradva, a másfél órás rendezvény végén mindenki csillapíthatta lelkének ezt a vágyát, hallhatott csodálatos verseket és kicsit közelebb kerülhetett az olykor megközelíthetetlennek tűnő poétákhoz.

(A borítóképen Nyiri Tibor polgármester, Papp Ferenc, a Rimay Alapítvány kuratóriumi elnöke és a költők: Oláh András, Vári Fábián László, Fecske Csaba és Mihályi Molnár László)