Mestereket talált a mester

„Amíg fiatal az ember, addig jobban érzi a világot, de ahogy múlik az idő, ezek az érzetek egyre kínosabbak lesznek. Megnyugvás, némi bölcsesség váltja fel a markáns vágyat, amivel beláthatja, mi az élet lényege, és jobban szembe mer nézni azzal, hogy van, létezik.” 

A kiemelés Méhes László interjújából való. Akit idézünk: feLugossy László. Abból az alkalomból szólaltatta meg az Észak-Magyarország 2002. február 8-án, hogy a Szentendre után Sárospatakon letelepedett művésznek e vidék lakójaként az első kiállítása nyílott meg a Miskolci Galériában. Ebből az alkalomból nevezte az alkotót egy korosztály mesterének Várnagy Tibor képzőművész. 

„A Vajda Lajos Stúdióhoz kötődően az 1980-as években sok mindent koncentráltan csináltunk, ami nem egy kortársunknak ösztönzést adott. Képzőművészeti és zenei kifejezésünkkel fölszabadítottuk az akkori művészeti életet, a hozzáállást. Annak örülök, hogy van egy korszak, ma már akár divatnak is felfogható, ami nem halt el tiszavirág módjára. Lényegibb dolgokat érintettünk, ezért fennmaradhatott – reagált feLugossy László, hozzátéve: – Autodidakta művész vagyok, de sok »mesterem« volt a képzőművészet nagyjai közül, Tóth Menyhérttől Vajda Lajosig, Csontvárytól Marcel Duchamp-ig. Egyéniségek, akik valamilyen fontos és lényegi érzetet adtak, amiből én is ihletet meríthettem.”

(A borítóképen: FeLugossy László napjainkban, két kötetével)